Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-285

286. országos ölés 1898, április 28-án, szombaton. 181 győződni, hogy Molnár János képviselő úr nem egyszer bevallotta már ezt és Werner Gyula képviselő ár válaszolt is rá és mindannyiszor élénk helyeslést és tapsokat aratott a túlsó oldalon; igaz, hogyha Werner Gyula képviselő úr újabban megint nem fedezte volna ezt fel, nem lett volna alkalma oly fényes beszéd elmondására s épen azért el kell ismernem a képviselő úrról, hogy kitűnő stratéga, a ki nagyon jól ismeri pártjának hangulatát és tudja, mikor használja azt ki. Most is helyes témát választott beszédének, tudniillik azt, hogy kétségbe vonta a néppárt hazafiságát. Elképzelni sem tudom, hogy miképen hozakodott elő Werner Gyula képviselő úr egynéhány lapnak a szelvényeivel s azoknak felolvasásával, de jegyezze meg magának, hogy csak a rosszakarat vonhatja kétségbe a néppárt hazafiságát, mert a néppárt már itt e házban tetteivel annyiszor bebizonyította azt. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Annyi bizonyos, hogy mi nem vagyunk olyan patent hazafiak, mint önök, mi nem privilegizáltatjuk a hazafiságunkat, s ha még nincs elhatározva, hogy mi lesz a gellérthegyi czitadella helyén, akkor volna egy jó eszmém : állítsanak fel ott egy Pantheont, s helyezzék el ott az önök szobrait, hadd lássa a késő nemzedék, hogy volt egy kor, a melyben olyan kíttinö hazafiak is léteztek, de azután az alá a szobor alá helyezzék el azokat a fényes javadalmazásokat és azon inkompatibilitási eseteket, a melyek mint Röntgen sugarak világították be az önök egész politikai életét. (Úgy van! Úgy van 1 bálfelöl. Közbekiáltások a baloldal hátsó padjain.) Elnök (csenget): Kérem, ne tessék a szónokot zavarni. Buzáth Ferencz: T. ház! Mielőtt beszédemet befejezném, még egy, itt a képviselőházban elő nem adott dologgal kívánok röviden foglalkozni. Ugyanis az örmény egyházak segélyezési ügyét akarom szóvá tenni. Az örmény egyházakról a törvény szintén csakis ideiglenesen rendelkezik; pedig az örmények kivételes helyzetüknél fogva elvárhatták volna, hogy náluk a törvény véglegesen intézkedjék. A mennyiben, azt hiszem, nem ismeretlen senki előtt az unió törvénynek az 1868 : XLIIL törvényczikknek lé. §-a, mely így szól (olvassa); »Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és a korábban úgynevezett magyarországi részekben a bevett vallásfelekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közötti viszonyait, s illetőleg hatáskörét biztosítják, nemcsak sértetlenül fentartassaiiak, hanem egyszersmind a görög és örménykatholikus és a keleti görög szertartású egyházakra is kiterjesztetnek.* Míg tehát az állami segély a görog-katholikus, vagyis keleti egyházakra nézve is kiterjesztetett, addig az örményekről egyáltalában nem történt gondoskodás, az örmények a kormány részéről mindenkor mostoha elbánásban részesültek és ezen visszás helyzetnek orvoslása czéljából annak idején Simay Gergely akkori képviselő báró Eötvös József akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter elé az örmény egyház segélyezése tárgyában kérelmet terjesztett. Akkor Tiinárky volt az államtitkára ki azzal tért ki a kérdés elől, hogy azt mondta, hogy az örmény egyházak ideiglenes fenhatóság alá, az erdélyi gyulafehérvári püspökség alá vannak helyezve. Hát, t. ház, igaz ugyan, hogy az erdélyi latin szertartású püspökség alá vannak helyezve, hanem épen azért, mivel ideiglenesen a püspökség egyáltalában nem rendelkezik semmi olyféle javadalommal, a melyekkel az örmény egyházakat segélyezhette volna, ezen egyházak teljesen magukra voltak hagyva és ki voltak szolgáltatva teljesen a mostoha sorsnak. Harmincz éve annak, hogy először szóba jött az örmény katholikus egyházaknak segélyezése és a kormány soha egyetlenegy krajczárral sem támogatta, annak daczára, hogy az erdélyi görög-keleti egyháznak, különösen a szamosújvári püspökségnek javadalmazására, sőt a püspöki rezidencziänak és templomnak építésére az egyházi alapból mintegy fél millió lett kiutalványozva. Ha az unió törvény az örményeket egyenjogosítoíta, a kormánynak a többi felekezetekhez képest egyenlő elbánásban is kellene őket részesítenie. Már pedig a kormány ez irányban óriási mulasztásokat követett el. Azért ajánlom a kormány figyelmébe az örmények támogatását, a mit már hazafias szempontból is meg kell tenni, mert az örmények Erdélyben a magyarság szempontjából valóban hazafias missziót teljesítenek. Még egyről-másról szerettem volna beszélni, de számolok a ház türelmetlenségével s így befejezem beszédemet azzal, hogy elfogadom gróf Zichy János határozati javaslatát, mely az igazságnak, a méltányosságnak, a jognak és szabadságnak teljesen megfelel, míg a kormány javaslata a közszabadságot, el akarja nyomni és az egyházakat az állam omnipotencziäja alá akarja helyezni. (Élénk helyeslés a balodat hátsó padjain.) Elnöki Kivan még valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat és gróf Apponyi Albert képviselő urat, mint a kinek határozati javaslatát tizen írták alá. Kivan szólani az előadó úr? Tuba János előadó.' T. ház! Bármenynyire kínálkozik is számomra az alkalom, hogy a jelen törvényjavaslat felett megindú't, elég hosszan tartott, de készséggel elismerem, nagy-