Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-285

180 285. országos ülés 1898. április 28-án, szombaton. Buzáth Ferencz: Mezei Mór t. képviselő úr azt mondotta, hogy a zsidó egyházaknak igenis van szervezetük és hivatkozott bizonyos kongresszusi határozatra, de ezen kongresszusi határozatot az orthodoxok magukra nézve kötelezőknek soha el nem ismerték, sőt az orthodoxok és neológok között olyan óriási harczok vannak, hogy akárhányszor hatósági beavatkozást is vonnak maguk után. (Ügy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mezei Mór t. képviselő úr azt is felhozta, hogy a zsidóknak azért nincsen felekezeti iskolájuk, mert a zsidóknak az volt a czéljuk, hogy a társadalomba bevegyüljenek. A felekezeti iskoláknak létesítése talán nem zárta volna ki azt, hogy a zsidók a társadalomba beolvadjanak. Hiszen vannak katholikus és protestáns felekezeti iskolák, a melyekbe zsidó növendékek járnak, tehát gondolhatták volna, — hogy ha ők létesítettek volna zsidó felekezeti iskolát, — hogy fog akadni keresztény ember, a ki az ő iskolájukba megy. (Felkiáltások a baloldal hátsó padjain: Dehogy is akadna!) Ha pedig azt mondják a közbeszóló urak, hogy ezt nem hiszik, akkor ez a zsidókra nézve a legélesebb elítélést tartalmazza. De nem a felekezeti iskola kérdése különíti el a zsidóságot a keresztény társadalomtól, hanem elkülönítik őket a ritus szabályzatai, a melyeket különösen az orthodoxok a legszigorúbban megtartanak. Határozottan állíthatom, hogy az orthodoxok ellenségei minden haladásnak és egyáltalában még azt is kétségbe vonom, hogy a felebaráti szeretetet és könyörületet, melyet egymás között gyakorolnak, hogy azt kiterjesztik a keresztény társadalomra is. A keresztény társadalom kiterjeszti reájuk a felebaráti szeretetet, tehát a paritás és egyenlőség elvénél fogva kívánhatjuk, hogy bennünket is ép olyan felebaráti szeretetben részesítsenek, mint mi őket. (Halljuk! Halljuk!) A galicziai csodarabbi nem is magyar nemzeti szellemben, hanem olyan szellemben vezeti az egyházakat, hogy az Isten azért szórta szét a zsidóságot, hogy a világot egészen hatalmukba kerítsék. Az ortodox rabbik tehát nemzetközi politikát folytatnak és ennek daczára is a segélyezésnek legnagyobb része nekik fog jutni. A miniszter úr teljesen tehetetlen a zsidósággal szemben. Ott van például a munkácsi rabbinusnak ügye. (Halljuk ! Halljuk!) Rakovszky István í Halljuk a munkácsi rabbit! Buzáth Ferencz : A munkácsi rabbi jövedelme egyike a legfényesebbeknek az összes zsidópapok között. Midőn ott a rabbi meghalt, akkor az egyháztanács tagjaival esküt tétetett, hogy a fiát fogják papnak alkalmazni. Rakovszky István: Kis Pipin! Buzáth Ferencz: És esakugyan apjának halála után beleült a javadalomba. Természetes dolog, hogy ezt, különösen a felvilágosodottabbak tűrni nem akarták, hogy egy minden papi qualifikáczió nélküli férfin lássa el Munkács városa zsidó hitközségében a hitoktatási teendőket. Felterjesztést intéztek, még pedig a közigazgatási bizottság útján a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, és bár a miniszter úr eltiltotta ezen rabbinust a papi teendők végzésétől, de ez a rendelet végrehajtva sohasem lett és Munkács városában ma is ezen rabbinus látja el a papi teendőket. Barta Ödön: Nem áll! Buzáth Ferencz: Tessék majd a képviselő úrnak — ha tetszik — megczáfolni. Ellátja pediglen azért, mert a zsidóságnak olyan óriási befolyása van a mai liberális rendszerre, hogy ha ők a befolyásukat érvényesítik, akkor az alól a kormány kitérni egyáltalában nem tud. (Igaz! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) A mai liberális kormány hatalma tehát velük szemben egyáltalán nem érezhető. Nem vagyok ellensége a zsidóságnak, de azt igenis megkövetelem, hogy ha az állam a zsidó lelkészeket segítségben részesíti, legalább meglegyen a megfelelő qualifikácziójuk és ne Galicziából bevándorolt csodarabbik, a kik csakis a sakteri qualifikáczióval rendelkeznek, hanem magyar honpolgárok, és olyanok legyenek, a kik a budapesti rabbiképző intézetben szerezték meg a hitoktatási oklevelet. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain-) Werner Gyula képviselő úr jónak látta beszédje folyamán a szászok hazafisägát is kétségbe vonni, jóllehet nemrégiben még dicsérte, csakhogy véletlenül épen most lépték át a szász képviselők a Lloyd küszöbét, mert a míg benn voltak, addig soha senkinek sem volt kifogása a szászok hazafisága ellen. (Úgy van! a báloldal hátsó padjain.) Pulszky Ágost t. képviselő úr még tovább is ment és megfenyegette a szászokat azért a merészségükért, hogy a szabadelvű pártból kiléptek. Jellemzi ez az önök liberális felfogását és politikájukat. (Zaj a jobboldalon Felkiáltások a baloldal hátsó padjain: Csendet kérünk!) Elnök (csenget): Ne méltóztassanak hangosan kon verzálni. Buzáth Ferencz: Werner Gyula t. képviselő úr régi babérait újakkal szaporította, a mdőn Molnár János t. képviselő úr beszédéből kisütötte azt, hogy végre hosszú hamleti tépelődések után bevallotta, hogy a nemzetiségi törvény nincs végrehajtva. Olvassa el Werner Gyula képviselő úr a saját és a Molnár János t. képviselő úr beszédeit és akkor meg fog arról