Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-284

172 284- országos ülés 1898. a melyet az állam például az időn is százezrekre menő összegben a felekezeti középiskoláknak juttat, nem kért magának, mert ez a segélyezés is az ilyen ingerenczia feltételéhez van kötve. És a fegyelem gyakorolhatása az iskolai életben bizonyára különösen szükséges. Azért ne méltóztassanak nagyzási viszketegnek tartani, ha azon szegény népnek, szegény egyháza nem vett igénybe ilyen segélyezést, de nem nagy frázisokkal, hanem saját áldozatával váltotta be azon nézete igazságát, hogy ilyen ingerencziát nem kivan megengedni és azért nem kér a segélyezésből sem. Pulszky Ágost képviselő úr mégis nagyzási viszketeget lobbant szemünkre, még pedig — a mint ő magát kifejezi — a »Siebenbürgische Landeskirehe« ezím miatt. Ezen czímre utóbb még rá fogok térni, de ez alkalommal meg akarom jegyezni, hogy a t. képviselő úr, a ki, ha jól tudom, egy évnél tovább volt államtitkár a kultuszminisztériumban, nem egészen helyesen vagy — ha szabad többet mondani — nagyon tévesen van informálva a helyzetről magáról. Azt mondja tudniillik, hogy az az egyház nem külön felekezet; erre csak azt jegyzem meg, hogy annyi ismeretet csak feltételez Pulszky Ágost képviselő úr s a t. hk& is az ágost. evangélikus egyházról, hogy ne faigyje magáról azt, hogy külön felekezet. De igenis külön egyháznak esmérjük és tiszteljük azt, még pedig nem külön egyházkerület, a mint Pulszky Ágost t. képviselő úr feltételezni látszik, hanem külön egyháznak. Épen ez idén lesz négy százada annak, hogy egy históriai nevezetességű ember, Honter János, dicső polgártársunk született. Ez a Hontér — vagy Hontérius — János volt alapítója az erdélyrészi egyháznak. 1498-ban született és már 1557-ben az egyház szervezve volt és Izabella királyné törvénye el is ismerte külön egyháznak; hozzájárul ehhez még a királynak 1559-ben pótlólag kelt magas elhatározása. Ezen egyház önálló jogalapon nyugvó állását hívei mindig nagyon óvatosan tiszteletben tartották. A Leopoldinumban 1691-ben jogalapja óvatosan körülírva el lett ismerve. De nem szükséges mindezekre hivatkoznom, tudják a t. képviselő urak, hogy 1868-ban az unió törvény U elismerte azt, hivatkozással mindazon előbbi jogczímekre és az Erdély Religionárius törvények fentartásával és tiszteletbentartásával. De Pulszky Ágost képviselő úr még egy más téves nézetet is tálalt fel, a mely ellen erélyesen tiltakoznunk kell; tudniillik azt mondotta, hogy már azért sem lehet siebenbürgische Lnndeskirche, mert vaunak ott más ágostai hitvallású evangélikusok is, a kik már azon voltak, hogy egyesülnek az erdélyrészi ágostai evangélikusokkal, csak a nyelv kérdésében lettek volna nekik nehézségek. április 22-én, pénteken. Engedelmet kérek, szó sem volt erről és ezt, Pulszky Ágost képviselő úrnak," mint volt államtitkárnak, tudnia kellene, mert nem arról volt szó, hogy belépjenek-e vagy sem, hiszen ezen egyháznak alapítása óta az erdélyrészi evangélikus magyarok részesei voltak annak, de ők váltak ki abból, a mi hosszadalmas írásváltást vont maga után és ha Pulszky Ágost t, képviselő úr maga kijelenti, hogy közigazgatási és sok más tekintetből sajnos, hogy ők Tiszai superintenclencziával intéztetik közigazgatási dolgaikat, akkor helyesebb lett volna azokat az uszítókat leszerelni, illetőleg hibás eljárásukra figyelmeztetni, a kik az illetőket erre rábírták. Nem a nyelvkülönbség okozta volt ezt az elválást, mert vannak a régi királyföldnek több községében, mint például Szakadat, Homorod stb. oly magyar hitközségek, melyek jó magyarságuk mellett is mai napig jól érzik magukat ezen egyház keretében, a mely az egész századokra terjedő idő alatt gondját viselte és hívei között soha nemzetiségi vagy nyelvkülönbséget nem tett. A volt államtitkár úr idézett állítása tehát csak téves informáczióján alapúihat. A mi pedig a czímet illeti, csak nem tételezi fel rólunk, hogy mi egyházunk helyes és valóságos czímét ne ismernők. Ez az egyház 1892-ben, Csáky Albin minisztersége alatt változtatta át a nevét »erdélyrészi ágostai evangélikus egyház«-ra, a mi ő Felsége magas elhatározásából jóváhagyatott. Tehát ez az a hivatalos czím, a mit az egyházhatóságok soha szem elől nem tévesztenek. Ezekből állanának tehát ezen egyház önállósága és jogalapjára vonatkozó megjegyzéseim, a melyekkel Pulszky Ágost t. képviselő úr téves nézeteit akartam helyreigazítani. Pulszky Ágost képviselő úr azonban a javadalmazásra nézve is oly megjegyzéseket tett, a mik valóban félrevezethetik a képviselőházat véleményének megalkotásában. így például azt mondotta, hogy képzeljék csak a képviselő urak, ezen szász lutheránusok az oláh jobbágyság dézsmájából tartják fenn egyházukat. (Halljuk! Halljuk!) Először is méltóztassanak tudomásul venni, hogy ezen az úgynevezett Királyföldön soha jobbágyak nem voltak. Ott azon nyolczadfélszáz év óta, a mióta a szászok bejöttek az országba, mindig szabad polgárok laktak; másodszor pedig, a mi a jövedelmezést illeti, nem úgy áll a dolog, a hogy azt Pulszky Ágost képviselő úr mondotta, hogy Isten tudja miféle javadalmakban részesültek és mikkel édesgettették volna őket. Olay Lajos: Meg is hálálták! Trauschenfels Emil: Ez egyház lelkészi állomásainak a javadalmazása a dézsma alapI jára volt fektetve, a mi persze annyiban eltért