Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-284

170 284. országos fllés 1898. április 2'2-én, pénteken. Itt e házban is örömmel, fenkölt homlokkal, mint magyar, büszkén vallom és áldottnak nevezem az eszmét, a mely egy ezredéven át a szabadságra és a nemességre így tanítja a magyart. A magyarok nagyasszonya mondotta ki legelőször e szót, tőle tanulja a magyar és megőrzi szívében a szabadság szeretetének érzetét mindaddig, míg magyar lesz e földön és a míg ez az érzelem fog szívében honolni, addig semmiféle zsarnoki önkény nem lesz képes kiirtani és letiporni a magyar hazát. Az államnak érdeke, hogy áll ama sziklavár, bármikor is gyengülne az elv hatalma, a mely egyedül képes lentartani a hazát, az az elv, a mely a mi hazánkat is egy ezredéven át tartotta fenn, azzal az elvvel szemben, a mely 30—31-ik éve uralkodik e hazán és majdnem végnyomorba és rabszolgaságba döntötte e hont, a hányszor meggyengült a szabadság és nemesség eszméje az emberek keblében, a magyar nemzet kebelében; az állam érdeke, hogy legyen mindig egy hely, a mely megerősíti a létfentartó elvekben az ó atyafiait és épen azért örökkévaló igazság, a már kétezer éves ez a keresztény világnézlet; az első zsarnoksággal szemben is azt mondták a keresztények apostolai, hogy ha az állami törvény nyilván ellenkezik az isteni joggal, akkor inkább kell engedelmeskedni az Istennek, mint az embereknek és ilyenkor engedelmeskedni bűn és ellenszegülni kötelesség. Engedelmeskedni olyannak, a mi a hazának árt, az hazaárulás. Thaly Kálmán: Furcsa logika! Kálmán Károly: A mikor egy nemzetnek teste tetotől-talpig rothadás és korrupczió, még mindig lehet remény a gyógyulásban, ha a vér és a szív tiszta; ha azonban a korrupczió egészen a szívbe nyúl, akkor annak a nemzetnek a lélekharangját húzzák. így hat ez a törvényjavaslat is. Én azonban bizom népemben, a melyet ismerek, — ép az előbb is mondották, a kik ismerik választóikat, — hogy inkább maradnak szegényen, de nem fogadnak el ilyen borravalót, ilyen lencsét, a melyért eladnák lelküket, hazájukat. Kevés az a 800 korona, kevés az az 1600 korona arra, hogy eladjuk érte Szent István koronáját és hitüket. Tehát csakugyan, hogyha azt a salus publicat, azt a felicitas publicat mélyebben tekintjük, akkor az nem felicitas publica, hanem a gonoszság hatalma: felicitas, salus diabolica mindenütt. Nézzük a másik eszmét: a fides mutuát. Hogy röviden szóljak róla, mert nem is tartom időszerűnek e kérdést most fejtegetni, arról a salus diabolikáról nézzük a vallásegyenlőséget A magyarok honában ezt írja Luczifer: (Derültség a jobboldalon.) »Nekem csak egy szikra tévelyt hagyjatok és nektek én országokat hagyok, csak egy jotta kis hitelvi tévedést és nincsen igazság. De miért kérne egy szikrát, egy jottát, holott egész poklának lángja dúl és minden hazugság apja, ott a Baál az úr.« Hogyan lehetne egyenjogú és egyenrangú az igazság az igazságtalansággal ?• De erről hosszan nem akarok beszélni, csak azt mondom e javaslat révén, hogy ha egyenjogúsításról, egyenlőségről van a szó, van-e egyenlőség abban, a mikor az úgyis letiprott, szegény föld népe fizeti a legnagyobb terheket, folyvást jönnek a folyamodások a börzeadó behozatala és a földadó leszállításáért, de önök nem sietnek azzal, hanem inkább törvényerőre akarják emelni ezt a javaslatot, a mely lényegében a föld népének, a sújtott, letiprott keresztények adófilléreivel akarja föntartani a hatalmas börzét, rabbikat. Ez nem jogegyenlőség. És ilyen tandencziákkal és ilyen törvényjavaslatokkal épen önök készítik elő az antiszemitizmust. (Derültség a jobboldalon) A nép érzi és tudja, hogy mit rejt magában ez a javaslat. Tekintsük a harmadik álarczot, vagy mondjuk : nagy eszmét, a melyet e törvényjavaslat rejteget, hogy tudniillik ez a kor a liberalizmus kora. Liberalitas augusta, sőt ha tetszik augustissiina. Azt hiszem, sohasem volt Magyarországon a rabszolgaság oly nagy, mint épen ez úgynevezett liberális korszakban. Magyarországon ma 800.000 választónak majdnem a fele úgyis fizetett hivatalnoka, szolgája az államnak. Az úgynevezett szabad választások mik tehát, hogyha még most is minden újabb és újabb törvény által kortes-politikát tíznek', hogyha magát azt a szentélyt is, a mely minden nemzetnek drága kincse, az emberi szívet is a korrupczió megmételyezni akarja. A magyar népnek nemcsak hogy nincsen szabadsága, nemcsak hogy nincs itt igazi liberalizmus, hanem inkább a liberalizmus legmélyebb, legsötétebb rabszolgasága dúl. A mi a szőlőre a fillokszéra, az a szabadságra és a hazára ez a liberális éra, és azért azt mondom, széngáz kell a fillokszéráuak és nem szabadság és liberalizmus, (Derültség.) íme tehát nem szabadság, nem liberalitas augusta, hanem a legmélyebb, legsötétebb rabszolgaság az, a mi e törvényjavaslatból következik. És ezzel befejezhetném beszédemet; azonban mégis reflektálok, bár az egy-két szóval már történt, Pulszky Ágost képviselő úrnak azon vádjára, vagy gyanúsítására inkább, a melylyel bennünket illetett. Tudom, hogy a ki rendet és igazságot akar, az könnyen úgy jár, hogy betörik a fejét, majdnem úgy jártam én is, mikor rendet és igazságot követeltem tőle. 0 tudhatná a legjobban, hiszen ismerheti a dolgokat, hogy minők a viszonyok ma fönt; nem titok, nem