Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-284

\ gg 28<t. országos ülés 1898. április 22-én, pénteken. jutalom volna és szervilizmusról beszél, a melyet ő mindig gyűlölt és utált. Hát, t. ház, hogy a hol ő szerepel és megfordul, oít milyen ez a szervilizmus kérdése, erre nézve tessék csak elolvasni az ő elnöklete alatt tartott egyházmegyei és egyházkerületi gyű!esek tanácskozásairól szóló jegyzőkönyveket és tessék csak megfigyelni, hány egyszerű pap mert szóba állni, vitatkozni Tisza Kálmánnal? A tárgyalások menete mindig az, hogy » Tisza locutus est«, a dolog be van fejezve. Vájjon nem így van-e ez a konvenfi legfőbb egyházi hatóság mostani eljárásánál is? Tisza Kálmán azt mondja, hogy »jó ez a törvényjavaslat* és erre napirendre térnek fölötte. Vájjon nem a szervilizmus kétségtelen bizonyítéka-e ez? És tovább menve, hogy még egy példát hozzak fel, vájjon nem a szervilizmust bizonyítja-e és nem épen a Tisza-féle szervilizmus-e az, hogy ellenzéki ember sem az egyházmegyében, sem az egyházkerületben semmiféle bizottságba nem juthat be? Még évek bosszú során-át érdemeket szerzett férfiak is kibuknak onnan, mert így hozza ezt magával a Tisza-féle magasztos rendszer. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Legközelebb is egy nagyfontosságú — tiszántúli egyházkerületben a püspöki — és utána a legnagyobb tisztség betöltésénél az első szavazás Összeolvasása alkalmával egy ellenzéki ember négy szóval kapott többet, mint egy, a Tiszaféle szervilizmus szolgálatában álló esperes. Akkor hogy-hogy nem — jegyzőkönyvet persze nem vettek fel, mert hisz akkor kitűnt volna, hogy ellenzéki ember győzött — később megint összeolvasták a szavazatokat, s kitűnt, hogy nagy tévedés volt az első összeolvasásnál, s hogy a kormánypárti esperesnek egygyel több szavazata van, mert kisütötték, hogy az ellenzéki férfiúra adott négy szavazat nem volt formaszerint kellőkép kiállítva, Hogy milyen Tisza Kálmánnak a szerviüzmussal szemben tanúsított magatartása, ezekből azt meg lehet érteni, igaz, hogy nem ő diktálta s nem is ő olvasta össze a szavazatokat, de a kik ezt tették, azok mind az ő hatása alatt, az ő szolgálatában állanak. (Ellenmondások jobbfelól.) Mindezeknek előterjesztése után, bár kijelentettem, hogy a törvényjavaslat nem kell nekem, de valamint a példában felhozott silány főzeléket sóval, borssal és egyéb ftíszerszámmal meg lehet ízesíteni, hogy legalább annyira, a mennyire, a nagyon éhes gyomornak élvezhető legyen, azonképen ezeu törvényjavaslatot is, miután vaunak oly szegénysorsú paptársaim, a kikre nézve a mindennapi szükségbeu még ez is segélyt nyújt, és tekintetbe véve azt, hogy hátha a miniszter úr majd a részletes tárgyalás folyamán szíve jobb sugallatát követve, annak a sónak, borsnak és egyéb fűszerszámnak helyet enged s a módosításokat elfogadja, nehogy útját állani láttassam a javaslat részletes megvitatásának, csatlakozom Győry Elek és Kiss Albert t. képviselőtársaim álláspontjához, de kijelentem, hogyha a módosítások el nem fogadtatnának, akkor az utolsó olvasásnál ellene fogok szavazni. Rakovszky István jegyző i Lakatos Miklós! Lakatos Miklós: T. ház! Én nem olyan feltételek mellett, mint az előttem felszólaló képviselő úr, hanem határozottan kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot még általán >sságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a stélsö baloldalon.) Csak igen röviden fogom álláspontomat megindokolni, miután eleget beszéltem már e törvényjavaslatról, de másrészről meg tudom, — ismerve a miniszter úrnak ragaszkodását e törvényjavaslat minden egyes szakaszához — hogy azok a kiránt módosítások, a melyeket képviselőtársam itt hangoztatott, nem fognak érvényesülni. Csodálkozom először is a t. miniszter úron, hogy hazafiúi érzülete nem talált különbséget — s ezt Marjay Péter képviselőtársam is felemlítette — a hazafias protestáns lelkészek és azon felekezetbeli lelkészek között, a kik sem hazafiság dolgában, sem erkölcsi tekintetben, sem műveltség tekintetében nem hasonlíthatók a magyar protestantizmushoz, a mely mindenkor bebizonyította hazafiságát, abban soha egy felekezet sem szárnyalta túl, évszázadokon at sohasem volt ellene panasz. Azért csodálkozom, hogy a t. miniszter úr egy kalap alá fogja őt azokkal a felekezetekkel, a melyek a múltban megmutatták, hogy mennyire hazafiasak, mennyire műveltek, s azokat a protestánsokkal egyforma elbánásban részesíti, a mi a protestánsokra nézve nagy sérelem. Ez a törvényjavaslat nem az 1848 : XX. törvényezikk végrehajtása, nem is annak intencziójából származik, hanem az egyházpolitikai törvények megalkotásából folyik. Ez egy kis vajas kenyér, egy kis borravaló azoknak, a kik az egyházpolitikai törvények mellett állást foglaltak ; de egyszersmind előpénz is arra, hogyha azok a tisztelt református lelkész urak jövőre is jól fogják magukat viselni, vastagabb vajaskenyérre és magasabb borravalóra is számíthatnak. A t. miniszter úr egyoldalúlag hozta meg ezt a törvényjavaslatot, ígért a római és görögkatholikusoknak is, de míg itt ad, amott csak igér. Az ígéret szép szó, ha megtartják, igen jó. De ez a közmondás most így változik: az Ígéret szép szó, nesze semmi, fogd meg jól. Nagyon meg fogjuk adni az árát ennek a törvényjavaslatnak, ha törvényerőre emelkedik,