Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-284
284. országos ülés 1898. mert jogot ad a miniszternek, hogy hatalmasan belemarkoljon a református felekezet autonómiájába, hogy onnan jogokat szaggasson ki magának, melyekkel úgyszólván semmivé teheti magát az autonómiát. Ezek a sérelmek a 7., 8., 9., 13., 14. és 17. §-okban foglaltatnak. A t. miniszter úr erkölcsbírónak tolja fel magát a fegyelmi hatóságok felett és azoknak homlokára ráüti a bizalmatlanság bélyegét; épen úgy jár el, mint a miniszterelnök a 48 as honvédekkel szemben, a midőn a honvéd-igazolásoknál a honvéd-egyletekre és a központi honvéd-bizottmány homlokára rásütötte a bizalmatlanság bélyegét, mert ők maguk csalhatatlanok, ők tudják megítélni: kik a hazafiak és kik az erkölcsösök. Most is azon az úton jár a kormány, mint a képviselőválasztások idején, a mikor pénzen vásárolta meg a szavazatokat, hogy a nagy többséget összetoborozhassa, most is pénzen akarja a református lelkészeket táborába terelni, hogy annak idején a maga czéljaira felhasználhassa őket. Valóban olcsó vásár lenne, ha sikerülne, 430.000 forintért 1600 és egynéhány lelkészt megnyerni, mert azok után jönnek a többi szavazatok. De én úgy tudom, hogy nem fogja mindegyik beadni a derekát; az az egyházmegye, a mefyhez tartozni szerencsém van, a tornai, olyan lelkészekből áll, a kik egyhangúlag elvetették ezt a törvényjavaslatot. Madarász József: Éljenek! Lakatos Miklós: Szegénységben nyomorognak 3—400 forint fizetésükből, de tisztességesen megélnek, és nem hajtják meg derekukat a kormánynak, joguk.tt és önállóságukat féltve, autonómiájukon csorbát ejteni nem engednek. A kormány halad ezen törvényjavaslattal hatalmának terjesztése útján, rombol, a hol erőszakosan lehet rombolni, a hol pedig nem lehet, ott igér, ad, kedvezményeket nyújt. Ez a törvényjavaslat mézes madzagot húz a református lelkészek száján, de annak a végén ott van elrejtve a hurok, a mely majd csak akkor kerül az illető lelkész uraknak a nyakára, ha elkövetkeznek a képviselőválasztások, akkor szorít rajta egyet a t. miniszter úr, s fog találni erkölcstelen papokat, ha merni fognak az ellenzéki jelöltre szavazni, hogy azoktól a segélyt megvonja. Tisza Kálmán szintén kardot rántott ezen törvényjavaslat védelmére. Hiszen azt jól tudjuk, hogy ő a leghatalmasabb az egész túloldalon, hogy ujján forgatja az egész kormányt és ő kormányozza most is Magyarországot. Tudjuk azt is, hogy a protestánsoknak nem sok hasznára volt, mert a zsinati törvények megalkotásával oly kárt tett a protestantizmusnak, hogy alig lehet azt megköszönni neki. Egészen hierarchikus alapra állította a protestantizmust; a szabad április 22-én, pénteken. jcy lelkészválasztást tökéletesen megsemmisítette, mert kandidáló bizottságokat állított fel, a mely bizottságok azt kandidálják, a kit akarnak, a kik kormánypártiak, szóval: a kik beadják a derekukat. Tisza Kálmán elveivel ugyan nem sokat törődik; azokat változtatja, a mint a viszonyok fordulnak. A 48 iki törvényeket is respektálja részben, részben pedig nem respektálja. A múlt napokban elmondott beszédében is elmondotta azt, hogy a 48-iki alkotások milyen nagyszerűek ; elismerte, hogy csak oly férfiak alkothatták meg azokat, a kik azokat valóban meg is alkották. De azután csavarintott egyet a dolgon és — beszédéből szórói-szóra idézem — azt mondta, hogy azért ne követelje tőlünk senki, hogy az ország érdekében létesítendőnek tartsuk azt, a mit az akkori viszonyok közt jónak tarthattak. Hát nem kálvinista jezsuitizmus ez? (Derültség. Ügy van! balfelöl.) Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. De a t. generál isBzimuä úr neki megy gróf Zichy János t. képviselőtársamnak és megtámadja őt azért, hogy a protestáns autonómiát merte védelmezni. Én pedig megköszönöm gróf Zichy János képviselőtársamnak, hogy azt védelmezte. (Éljenzés balfelől) Mert emlékeztet ez arra az időre, midőn a protestantizmust a katholikusok védelmezték az ötvenes években, mikor a pátenst küldték a nyakára a protestantizmusnak. De élő tanuja voltam az 1843-iki országgyűlésen mint jurátus annak, midőn Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Bezerédy István, Somsich Pál katholikus vezérférfiak a protestantizmus mellett kardoskodtak és azt támogatták. Én nem voltam suha vaskalapos, mint a t. generalisszimus úr, nem kérdeztem azt soha, hogy ki melyik templomba jár, tisztelem mindenkinek a vallásos meggyőződését és lelkiismereti szabadságát és mint a szabadságnak, testvériségnek és egyenlőségnek harczosa, testvéri szeretettel viseltetem minden felekezetbeli iránt; csak azt kívánom meg tőle, hogy tisztességes, becsületes magyar és hazafi legyen. (Helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) Tudom azt, hogy mindnyájan egy Istent hiszünk, csak az utak különbözők, a melyen a Mindenhatót megközelíteni törekszünk. Nem az elválasztó pontokat kell keresni, nem kell egyik felekezetnek a másikat megtámadnia, kivált most, midőn Ausztria ki akar bennünket szipolyozni és olyan gyenge kormányunk van, a mely beadja derekát. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Azt a kapcsot keressük, a mely összeforraszt bennünket, s azt megtaláljuk a hazafiúi érzületben és hazafiúi kötelesség teljesítésében. (Éljenzés a szélsőbalon s a baloldal hátsó padjain.)
