Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

278, országos ülés 1898. április 15 én, pénteken. lí ne feledjük azt sem, hogy a létminimumnak ily összegben való megállapítása is a lelkészek ezrein anyagi helyzetének alig remélt jelen tékeny javulását fogja előidézni. Az is ungyon méltányos intézkedése a javaslatnak, hogy jövedelmi kiegészítésben részesíti mindazon lelkészi állásokat, melyek 1898. január elsejéig mái' rendszeresítettek, minden kritikája nélkül annak, vájjon azok rendszeresítésére volt-e szükség, vagy nem. Elfogadta tehát alapúi a tényleges helyzetet és esak az újonnan rendszeresítendő lelkészi állásoknál teszi függővé a jövedelem kiegészítését attól, hogy az új lelkészi állás rendszeresítését a vallás- és közoktatásügyi miniszter indokoltnak tartja-e vagy nem? Hangsúlyoznom kell, hogy csak a lelkészi jövedelem kiegészítését teszi függővé a miniszter hozzájárulásától és nem a lelkészi állás rendszeresítését, mely jövőre is az egyházaknak kizárólagos joga marad. Az egyházak autonómiáját a javaslat tehát ezen a ponton sem sérti és általában, — bármennyire vitassák is az ellenkezőt, — tény az, hogy a javaslat mindi n intézkedése a legaggodalmasabb gonddal respektálja az egyházak autonóm-jogkörét és az állam részére a felügyeleti jognak csak azt a valóban minimumát biztosítja és ezt is a bírói jogvédelem garancziáival köríílsánczolva, mely az állam által adott jognak természetes következménye és a melyről az állam nagy pénzügyi és nemzeti érdekek sérelme nélkül le nem mondhat. De legalább is különös, t. ház, az autonómiának sérelméről panaszkodni, s ugyanakkor majdnem egy lélegzet alatt egyszersmind az 1848: XX. törvényczikk 3. §-ában foglalt azon elvi kijelentésnek végrehajtását követelni, hogy az egyházak összes egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségekből fedeztessenek. A kik a javaslattól ezt várták; azok tényleg csalódtak, mert ezen javaslat nemcsak nem kivan az 1848: XX. törvényczikk 3. §-ának végrehajtása lenni, hanem azzal úgyszólván ellenkező irányban halad, mert míg ez a javaslat nem más, mint az állam által az egyházakkal szemben eddig is követett segélyezési rendszernek folytatása: addig a másik, a jelenlegi állapotok gyökeres felforgatására vezetne és okvetetlenül maga után vonná az egyházak államosítását és az autonómiának teljes megszüntetését. Polónyi Géza: Azt ugyan nem! (Mozgás johbfelől.) Tuba János előadó: Ez a javaslat erre a veszedelmes lejtőre nem lépett és a magyar egyházpolitika hihetőleg beláthatatlan időig erre tévedni nem is fog. E javaslat nem izgalmakat kelteni, hanem megnyugtatni akar és tévesen fogták fel annak czélját azok, a kik abban 1848: XX. törvényczikk 3. §-ának végrehajtását keresték. Ha azonban azt nem találhatták meg, megtalálják és megtalálhatják a törvényesen bevett vallásfelekezetek közti jogegyenlőség és viszonosság ugyancsak az 1848: XX. törvényczikkben kimondott nagy elvének érvényesülését. Ez nyer világosan kifejezést a javaslat azon rendelkezésében, hogy addig is, a míg a katholikus köngrua rendezése bekövetkezik, az állam ideiglenes jövedelmi kiegészítésben részesíti a latin, görög és örmény szertartású katholikus hitfelekezetekhez tartozó lelkészeket is. Ezen elvnek követelménye volt, hogy ezen különleges tekintetek alá nem eső többi vallásfelekezetü" lelkészekre nézve e törvényjavaslatban ugyanazon elvek alapján és ugyanazon feltélek mellett történik intézkedés. Ez vezette a közoktatási bizottságot is azon, a miniszter úr által előterjesztett módosítás elfogadásában, melylyel a törvényjavaslat 6., 7., 8. és 9. §-ainak hatályát és az azokban foglalt bírói jogvédelem biztosítékait a katholikus lelkészekre is kiterjesztette. Mert a katholikiis kongnia külön való rendezését az állam és a katholikus egyház között kifejlődött különleges jogviszony, a katholikus egyháznak külön közjogi állása, a kongrua rendezésének külön jogalapja és a rendezésre hívatott tényezők különfélesége nemcsak megindokolja, de meg is követeli. A legsúlyosabb kifogásokat emelték a javaslat 9. §-ában a vallás- és közoktatási miniszter részére fentartott azon jog ellen, mely szerint a miniszter a lelkésztől a jövedelem kiegészítését megvonhatja igazolt súlyos erkölcsi vétség vagy államellenes magatartás esetében akkor is, ha az illetőt felekezeti fegyelmi hatósága a vádak terhe alól fölmentené. Némelyek ebben az egyházak autonómiájának megsértését látják ; pedig alaptalanul, mert hiszen ez a rendelkezés a miniszter jogát csak a jövedelmi kiegészítés megvonására szorítja és világosan kimondja a javaslat, hogy a miniszteri határozat a felekezeti hatóságok fegyelmi határozatának egyéb pontjait abszolúte nem is érinti. Mások és legtöbben ebben e rendelkezésben pártpolitikai szempontokat keresve túlságosnak találták azt a befolyást, . . . Kubik Béla: Nem kell azt keresni! Könynyíí azt megtalálni! Tuba János előadó: ... a melyet e rendelkezés a kormány részére a lelkészek felett biztosít. Habár, t. képviselőház, e jognak a kormány részére való fentartását igen fontos nemzeti és állami érdekek is követelik és habár az ezen joggal való esetleges visszaéléssel szemben egyrészről a felekezeti főhatóságoknak tekintélye, másrészről a nyilvánosság ellenőrzése, de íegbb a miniszteri felelősség teljes védelmet