Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

12 278. országos ülés 1898. április 15-én, pénteken. nyújtanának, mindazonáltal tekintettel a fenforgó aggodalmakra, e jog gyakorlása is bírói jogvédelem garancziája alá helyeztetett, panaszjog adatván a felekezeti hatóságoknak a közigazgatási bírósághoz, hogy a miniszter idevonatkozó határozata ellen jogorvoslattal élhessenek. A javaslat egyetlen czélja, mint már mondottam, a szegény lelkészek anyagi helyzetének javítása volt. Téves alapból indúlnok tehát ki kifogásaikban és kívánalmaikban azok is, a kik ettől a javaslattól akár a lelkészi kar fizetésének az egész vonalon való rendezését, akár pedig azt várták, hogy ez az egyházi járulékokkal túlterhelt egyházaknak helyzetén mindjárt nagyban fog könnyíteni. Ez utóbbi különben is szorosan összefügg az egyházi adózás rendezésének a felekezetek jogkörébe tartozó kérdésével és a javaslat erre már csak ezen szempontból sem terjeszkedhetett ki. Különben az egyes egyházközségek bizonyára érezni fogják a javaslatnak üdvös kihatását ebben a tekintetben is, mert felmenti őket annak gondjától, hogy saját lelkészöknek, a ki elégtelenül van fizetve, jövedelme elkerülhetetlen felemeléséről saját újabb megterbeltetésök árán is gondoskodjanak. Ezekben volt szerencsém röviden ismertetni a javaslatnak alapvető intézkedéseit, kiterjeszkedve itt-ott a felhangzott ellenvetésekre is. A törvényjavaslat inteneziója kétségtelenül nemes és humánus. Elismerték azt még a javaslat leghevesebb* ellenzői is. A czélt, a mely felé tör, a feladatot, a melyet megoldani igyekszik, égető szükség, s a hit- és állami életnek nagy érdekei jelölték meg; iránya megegyezik egyházpolitikánk eddigi irányával; az út és mód, a melyet választott, jól van megválasztva és helyes; mindezeknél fogva a törvényjavaslatot, a mely a. magyar közélet nagy szükségének kiáltó panaszát van hivatva elnémítani, a mely nyilt sebet gyógyít, a nélkül, hogy fájdalmat okozna, a mely épít rombolás nélkül, a mely az állam és egyház közötti kívánatos összhangnak képezi egy újabb akkordját; a javaslatot, a mely egyházi érdekeket elégítve ki, egyszersmind igen fontos nemzeti ezéloúat is követ, a mely az egyházi és állami érdekek és jogkörök gondos mérlegelésével és tiszteletbentartásával nagy és égető szükséget, ha nem is teljes mértékben elégít ki, de mindenesetre enyhít." ajánlom a t. háznak úgy a közoktatásügyi bizottság, mint a pénzügyi bizottság részéről elfogadásra. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nyegre László jegyző: Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter! (Sálijuk! Halljuk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat fontossága, de a ház iránt tartozó köteles figyelem is egyaránt azt parancsolják, hogy azonnal a vita elején szólaljak fel. (Helyeslés.) Az alapelveket, a melyeknek az állam és bevett vallásfelekezetek közti viszonyok rendezésénél irányadóknak kell lenniök, többször volt szerenesém itt e házban kifejteni és épen azért ezeknek elméleti fejtegetésétől most tartózkodni kívánok. Csak arra vagyok bátor a t. ház figyelmét irányozni, hogy sohasem vezette a magyar állam vallásügyi politikáját az állam és az egyház merev szétválasztásának gondolata, a mi egyébiránt gyakorlatilag és következetességgel sehol a világon egyetlenegy országban sincs keresztűivive, (Mozgás a szélső báloldalon.) hanem a magyar állam a történelmi fejlődés különböző fokain mindig tágabb, vagy szűkebb szálakkal összenőve az egyes bevett vallásfelekezetekkel, feladatának ismerte szuverenitásának teljes épségben tartása mellett az egyes vallásfelekezeteket valláserkölcsi czéljaik sikerében támogatni és eszményi érdekeiket előmozdítani. Lepsényi Miklós: Korteseket csinál a papokból! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Korteseket csinál a papokból? Ez kérem egy egyszerű vád; legfölebb az fordulhat elő, hogy igenis valamely jó törvénynek hatását érzik s ennek következtében azt a kormánypolitikát támogatják, mely üdvös törvényeket alkot. Ily értelemben talán kortes ez a törvényjavaslat, és kik azt benyújtották. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nem keli mondanom, hogy ennek az iránynak, tudniillik az államnak és az egyháznak bizonyos közös érintkezési pontokon való találkozási és egymást, támogató rendszerének követése a magyar államnak jól felfogott érdekében is van, mert kétségtelenül az állam egyik leghatalmasabb erkölcsi fentartó ereje az igazi vallásosság. Én végzetes tévedésnek tartauám, ha bármely tetszetős jelszónak hatása alatt mi az állam és egyház merev szétválasztásának rendszerére csapnánk át, mert ez nemcsak nagy erkölcsi károkkal járna, de a magyar nemzeti politikát is derékon támadná meg. Én tehát e tekintetben ezen tradiczionális magyar egyházpolitikának vagyok híve és ezt többször kifejtettem, a mi igen természetesen épen nem zárja ki a tárgyi hatásköröknek gyökeres szétválasztását. És bizonyára megnyugvással veszi a t. ház, hogyha ezen törvényjavaslattal egy újabb és igen jelentékeny bizonyítékát nyújtjuk annak, hogy habár az állam és az egyház tárgyi hatásköreinek határait féltékenyen őrizzük is; és habár a mi törvényhozási intézményeink teljesen biztosítják az egyéni és társulási kultusz-