Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-284
OO yi (~\Ty ^1*7 Á i^ f""YC3 TTT "TPC2 1898. évi április hó 22-én, pénteken, Szilágyi Dezső elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Kérvény bemutatása. — Lelkészi jövedelem kiegészítése. — Napirend. Kereskedelemügyi miniszter válasza Olay Lajos interpelláoziójára, a közúti vasút ügyében. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Beeső, Lukács László, Erdély Sándor, b. Dániel Ernő, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz. (Ás ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Megnyitom az ülést. A jegyzőkönyvet Nyegre László jegyző úr viszi; Perczel Béni jegyzi a javaslatok mellett felszólalókat és Lakatos Miklós jegyző úr az ellene felszólalókat. Következik a jegyzőkönyv hitelesítése. Nyegre László jegyző (olvassa az 1898. évi április hő 21 -én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyvre? (Nincs!) Hitelesíttetik a jegyzőkönyv. Bogács község lakosainak Hock János, Tiszapüspöki község lakosainak Magyary-Kossa Géza és Tűrje község lakosainak Kálmán Károly, Szirák község lakosain ik Ragályi Béla és Bácsbaracska község lakosainak Latinovics Pál képviselők által beadott kérvényeit bemutatom. Mind a földadó leszállítását és a tőzsde megadóztatását kéri. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 338, 373) tárgyalásának folytatása. Molnár János képviselő ár személyes kérdésben kér szót. (Halljuk!) Molnár Jánosi T. képviselőház! Nem lévén szerencsém tegnap Pulszky Ágost képviselő úr beszédét hallhatni, — mert már nem voltam a házban, — most vehetek csak alkalmat magamnak arra reflektálni, de most sem annak érdemeire, mert ezt tennem nem szabad. Ámde még csak félremagyarázott szavaimat sem akarom kimagyarázni, mert ha ezt tízszer tenném is, a t. túloldalon, a mely olyan nagyon leleményes a félreértésekben, tizenegyedszer is félremagyarázná. Tisztán és kizárólagosan tehát csak egy személyes invektivára kívánok reflektálni, a mely úgy hangzott, hogy én azt a szabadkai kaucziót csak akkor vontam vissza, mikor »a kauczió veszélyeztetve volt*. Én ezt a vágást igen élesen tudnám visszavágni, a mely nagyon fájna a t. képviselő úrnak. Épen azért nem teszem, mert sértést sértéssel viszonozni nem szoktam. Nem kővel, hanem kenyérrel hajítom tehát vissza, még pedig két igen alázatos kérelemmel. Az első az, hogy ne méltóztassék a szíveket és veséket vizsgálni, mert ez isteni tulajdonság, a melylyel a t. képviselő úr — ha adorálják, bálványozzák is verehrerjei — nem rendelkezik. A második pedig az, hogyha támad valakit, akkor nagyon is erősen legyen a t. képviselő úr tájékozva azon dolgok iránt, a melyeknek terén támad. Lássa, t, képviselő úr, nem méltóztatott azt tudni, hogy a kaucziót nem akkor adják vissza, mikor az ember azt fölmondja,
