Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-283

283. országos ttlés 1898. április 21-én, csütörtökön. 155 azután, ha ez kellőleg megnövekedik, iparkodik ezen, az adózási viszonyok által szült elégületlenséget eloszlatni. Nem akarom az igeo t. ház figyelmét tovább igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!)\ ámbár még sok mondani valóm van, mert sok tanulságot rejt a lefolyt hosszú vita, hanem egyszerűen indokolni akarom, miért fogadom el teljes örömmel és készséggel e törvényjavaslatot úgy, a mint van. (Mozgás a bal- és szélső haloldalon.) Elfogadom mindenekelőtt azért, mert ez az első törvényjavaslat, a mely a jogegyenlőséget a maga teljességében a felekezeti életben is érvényre juttatja. A jogegyenlőség nagy dolog, t. képviselő urak ; hazánkban a dicsőséges tradicziók fűződnek a polgári és politikai jogegyenlőség létesítéséhez, mert ezt nem azok tűzték ki első sorban, a kik a jog határain, oltalmán, részben kivűl állottak, hanem ezt önként adták és terjesztették ki az állam minden polgárára azok, a kik a jog előnyeiben részesültek. És épen ágy történt ez az egyházi téren is. Ez a magyar nyilvános életnek és történetnek állandó dicsősége marad, hogy valamint a nemesség 1848-ban kiterjesztette jogait az ország többi lakosságára is, úgy Magyarországon nem kívülről támadtatott meg az egyházak előjoga és létesíttetett az egyenlőség, hanem létesíttetett a bevett és az elismert és törvényes felekezetek által és hozzájárulásával; hogy a hogy a katholika egyház és a protestáns egyházak egyhangúlag járultak hozzá a jogegyenlőség létesítéséhez, hogy e tekintetben az a tradiczió áll fenn, hogy itt a jogok nem ktízdetnek ki forradalmi úton, hanem azok részesei által önként kitérj észtéinek, midőn annak ideje bekövetkezik. De tagadhatatlan, hogy ha létesíttetett is jogegyenlőség, ez az első időben azokra nézve, a kik a jog speczialis oltalmának bizonyos előnyeit megszokták, bizonyos kellemetlenséggel jár és akármennyire létesítsen is a törvény jogegyenlőséget, ebből még a polgári életben sem következik be az abszolút egyenlőség. Sok dolog van, a mitől a jogegyenlőség daczára a privilegizáltakat nem akartuk megfosztani; nem akartuk megfosztani a főrendeket a főrendiházban való ülésezés és az ország törvényhozására yaló befolyás jogától; nem akartuk és nem akarta senki megfosztani azokat, a kik vagyoni előnyökkel bírtak, ezen tényleges vagyoni állapottól, és nem akarjuk szoezialis értelemben egyenlősíteni azokat. És vannak oly dolgok, melyekben az egyenlőséget a törvény nem is képes megteremteni; nem teremtheti meg a névre, családra, hagyományokra, mindazon erkölcsi értékekre vonatkozólag, a melyek a tradiczióval és egyéiii érdemekkel kapcsolatosak és átszármaznak az ősökről az unokákra. És a mint ez az egyesekre nézve a polgári életben áll, úgy van az egyházak körében is; az egyenlőséget statuáltuk az egyházak körében, konzeqűencziáit levonjuk, de ebből nem következik az egyházak egyenlősége. Senkisem fogja akarni a katholikus egyházi!t megfosztani attól a dicsőségtől, attól a prestizsetől, melylyel mint az ország legősibb, mint az ország apostoli egyháza tulajdonképen bír; senki sem kívánja megfosztani attól a fénytől, a melyet vagyoni állása, a melyet az országnak századokon át tett szolgálatai neki kölcsönöztek. Ez olyasmi, a melytől a törvény nem akarhatja és nem akarja megfosztani a katholikus egyházat, sőt nem is foszthatja meg. Époly kevéssé akarja bárki az evangélikus református és az ágostai egyházakat megfosztani azon hagyományaitól, a melyek az ország történetével összekapcsolva vannak, azon dicsőségtől, a mely reá háramlott, mert tényleg tényezője volt az ország függetlensége és szabadsága fentartásának és kivívásának. (Igaz! Úgy van!) Ettől ezen egyházakat senkisem akarja megfosztani. De ez nem is ok arra, hogy azokban a viszonylatokban, a melyekben nem szükséges privilegizáltak legyenek; ha nem privilegizált a történeti hagyományoknál és saját súlyánál fogva, hogy azon szükségletekben aztán külön törvényeket alkossunk e tekintetben. A jogegyenlőség követeli, hogy egységes törvény állapíttassák meg mindazon viszonylatokra nézve, a melyek egységesek és azonosak az ország és a felekezetek között. Mivel pedig ez a törvény így jár el és ezt cselekszi, és mivel a magyar állam konszolidácziójának, a bölcs és előrelátó nemzetiségi politikának egyik eszköze, épen azért e törvényjavaslat mindazon különféle viszonylatokban, melyekben természetszerűleg a felekezetek az élettel állanak, megkíméli a felekezeteket mindazokban, a mi a felekezetekre nézve és a felekezetekben becses és az államnak megadja a módot, hogy oly irányban befolyásolja őket, melyben a felekezetek és az állam érdeke egyés ugyanazonos s azért e törvényjavaslatot helyesnek vallom és részemről elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb/elől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A holnap 10 órakor kezdődő ülés napirendjén lesz a jelen törvényjavaslat. Azonfelül felelni fog — ennek tárgyalása után — Olay Lajos képviselő úrnak a kereskedelmi miniszter a villamos vasutak iránt tett interpelláczióra. Elfogadja a ház? (Igen!) Ezt mint határozatot kimondom. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 pérczkor.)