Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-283

154 28. országos ölés 1898. április 2í-én, csütSrtSkSn. ez ma praktikus megoldást nyerjen. Igen természetes, hogy felmerült, mert azt a bajt, a melyet e javaslat szanál, a lelkészek nyomorát tulajdonképen csak azon kevés szegény lelkész érzi. De az adózási viszonyokban rejlő baj nem a lelkészeket, hanem elsősorban a szélesebb köröket, a híveket sújtja. Természetes tehát, hogy ezek szanálására indítványok tétetnek és igen természeteseknek tartom Fabiny Teofil és Radó Kálmán képviselő urak e tekintetben való felszólalásait. Ámde az állam mai pénzügyi helyzetében, de ettőí eltekintve is minden bajt egy csapásra nem szanálhat. A kongrua kiegészítése ma lehető az államnak aránylag csekélyebb megterhelésével. A másik kérdés megoldása, legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, sokkal messzebb vezetne, mint azt egyáltalában gondolnák. Mert vizsgálják meg ezen adóztatás természetét. Egyáltalában oly rendezett egyház Magyarországon, melynél még az adóztatás előtt is tisztában volnának, nem létezik, és itt nem veszem ki a legrendezettebbet és a melynek különben az adóztatási viszonyai a legkönnyebbek, tudniillik a katholikus egyház. Nem az adóztatás kérdésével kapcsolatos, sőt azonos természettí-e a patronatusok kérdése? Nem az adóztatás kérdésével kapcsolatos, sőt annak talán legkimagaslóbb, legigazságtalanabb mozzanata az, a hol más felekezetű kénytelen az illető felekezet terheihez hozzájárulni, a mi, elismerem, igen csekély mértékben, de épen a római katholikus egyháznál megvan, ott, a hol az adószolgálfatások a kúria által is némely esetekben már dologi természetííeknek jelentettek ki, és a hol, mint a mosonyi esperességben, számos más vallású hivő tartja el a katholikus lelkészt. Tudom, hogy az igen tisztelt képviselő úr legkevésbbé fogja ezt az állapotot helyesnek tartani; de, engedelmet kérek, ennek a megoldása meglehetős időt vett igénybe eddig eredmény nélkül, reménylem, rövidebb időt, de mégis tetemes időt fog igénybe venni eredménynyel. Mert hiszen a patronatusok kérdésben ma uralkodó állapot sérelmes az egyházakra vonatkozólag is, mert hiszen ezeknek sem lehet közönyös, hogy oly elemeknek adatik az egyhez szervezetéhen és kormányzatában befolyás, a mely elemek arra hivatva egyáltalán nincsenek, a mely elemek arra hitökné] fogva tulajdonképen igényt sem tartanak, de a kik befolyásukat mégis kénytelenek érvényesíteni, mig az ezekkel összekötött terheket viselni kénytelenek, akár gyakorolják a befolyást, akár nem. Hát ha a katholikus egyházban nincs meg ez a rendezés és nincs meg a görög egyházakban sem, — csak a szinopsziális alapra kell utalnom a román egyház keretében, —- ha ez nincs rendezve az ágostai evangélikusok közt, a hol kétségtelenül az a nagy nehézség forog fenn, hogy az adóztatás nagyon egyenlőtlen, hogy mig egyes községekben könnyen elviselhető, és nem súlyos, addig más községekben rendkívül terhes és hogy ez az egyenlőség fluktuá', mert a különféle fejlődéshez képest hol csökken egyes községekben, hol növekszik más községekben — hiszen Győry Elek igen tisztelt képviselő úrtól tudom, hogy például egy filiában, a melyben az adótartozás valamikor ötven hivő lélek és birtokos után volt megszabva, most ő egymaga birtokos és köteles fizetni az egész hozzájárulási adót és igy birtoka csakugyan messze túl van terhelve — nincs rendezve, bár ott aránylag e tekintetben a legtöbb történt — református egyházban sem, legkevésbbé van rendezve a zsidóknál, ez bizonyára rendkívül hosszú időt fog igényelni, a mely időn át nemcsak az államnak, hanem elsősorban az illető egyházaknak kell arról gondoskodni, hogy itt egy méltányos és arányos kulcs felfedeztessék. Ha ezeket meggondolom az adóztatási viszonyok számbavételénél, és meggondolom azt, hogy ezen rendezés azután szükségképen az egyházközségek némi tekintetben igen tetemesen új beosztásával jár karöltve, az új egyházközségek alakulása tekintetében rendkívül mélyen belenyúl mindazokba, a mik csakugyan az illető felekezet autonómiájának leglényegesebb mozzanatai körébe tartoznak, akkor meggyőződöm, hogy minden indítvány, mely a kongruát az egyházi adózással akarja kapcsolatba hozni, nemcsak hogy bizonytalan időre halasztja el az egész kérdés megoldását, hanem csakugyan oly bonyodalmakra vezet, a melyek az autonómia legsúlyosabb sérelmével járnak, (Helyeslés johbfeUl.) és a mely bonyodalmak elkerülése ezen kérdésnek is csak fokozatos egymásutánban való megoldásában lelheti orvoslását. Ennek következtében azonban, t. ház, nem mondok le azon reményről, hogy e tekintetben is az állam némileg gondoskodhatok, hanem nem ezen törvényjavaslat alapján és keretében, hanem igenis gondoskodhatik és gondoskodnia kell azon átalános, a budgetben meghatározott segélyek alapján, a melyeket a felekezeteknek ad, s a mely segélyek nyújtásánál jövendőre — s ezt akartam az igen t. képviselő úrnak különösen figyelmébe ajánlani — ezen adóztatási viszonyok nyomasztó mozzanatai is múlhatatlanul tekintetbe veendők, a mely segélyezések tehát sem a lélekszám, sem más mozzanatok szerint adandók kizárólag, hanem adandók egyszersmind ezen bajnak szanálására való tekintettel. Mert az helyes, a mit a képviselő urak közül, gondolom, Mezei Mór képviselő úr tegnap megemlített, hogy ezen adózási bajok szanálása legjobban úgy következik be, ha egy központi alapot létesít, — a mint már létesített — az állam és ebből az alapból