Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-283
150 288. országos ülés 1898. április 21-én, cstttdrtBkÖB. a nemzetiségekhez és hivatkozom az egész t. házra, hogy ha valaki hallotta a meggyőződésnek azt az őszinte hangját, az iudignácziónak azt a tartaléktalan kifejezését, melylyel Molnár János képviselő úr teljesen jogosan és — elismerem — teljesen kifogástalanul visszautasította a magánéletre vonatkozó václakat és azután közvetlenül utána hallgatta azon magyarázatokat, a melyeket a nemzetiségekkel való politika tekintetében adott, már a hangnak azon különbözősége nagyon is megvilágította meggyőződésének és magyarázata értékének minemtíséget. (Úgy van! jobbfelöl. Felkiáltások balfeUl: A hang?!) A hang ée értelem, t. képviselő úr. Mert ha valaki oly rendkivfíli óvatossággal képes szavait e tekintetben megválogatni, hogy azt mondja: »mert a néppárt csak azt fogja elismerni tagja gyanánt« most azt hittem, hogy következik majd utána ez : a ki a magyar haza hü fiának vallja magát; de következett nagyon elővigyázatosan az, hogy: »a ki magát magyar állampolgárnak vallja«. (Derültség jobbfelöl.) Magát magyar állampolgárnak vallani, ez nem a meggyőződésnek dolga, ez ténynek a konstatálása. (Úgy van! jobbfelcfl.) És mikor oly férfiú részéről hallom ezt, a ki egész beszédében a sillogizmusoknak és logikánok összes fegyvereivel élt és gróf Csáky Albinnal szemben a logika finomságaira való utalással iparkodott kifogásokat keresni, akkor azt kell feltételeznem, hogy ez a nagyon előrelátó, nagyon megfontoló férfiú nagyon jól tudta, miért választja épen csak ezt a kifejezési. És mikor a képviselő úr kijelentette, hogy ő ugyan az »Alkotmány«-nak tulajdonosa és szerkesztője és hogy ő ugyan a néppártnak vezére, de hogy azért, a mi az »Alkotmány«-bau van, a néppártot felelőssé nem lehet tenni, mert az nem hivatalos lapja a néppártnak, -felelőssé lehet tenni őt, de nem a néppártot és azért mégis a néppárt nevében beszél, szónokol, izgat, irogat és küldöz leveleket százával az ország minden részébe, férfiaknak, nőknek egyaránt: akkor azt kell hinnem, hogy a képviselő úr nagyon jól tudja, miért használta ezen kifejezést, melylyel a néppártról elhárította látszólag azt a felfogást, a mint az csakugyan némely tagjáról elhárítandó, mintha kész volna a nemzetiségek legszélsőbb elemeivel is kezet fogni, hanem magára vonatkozólag nem hogy elhárított volna, de egyenesen magára vállalta, a mint hogy nem is tehetett mást, hiszen tudvalevőleg Szabadkán épen ő magyar államellenes tendencziák istápolására adott kaucziót egy lapnak és csak akkor vette azt a kaucziót tőle szokott óvatosságával vissza, mikor már maga a kauczió veszélyeztetve volt. (Derültség jobbfelöl) Még egyet kell erre nézve megjegyeznem. A néppárt t. vezére igen bőven foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, de annak kifejtését, hogy e kérdésben ő maga mily állásponton van, óvatosan kerülte. Azt mondta, maga is belátja, hogy a nemzetiségi törvénynek betűszerinti végrehajtása káros, de a kormányt mégis erre akarja szorítani. Talán azért, mert ez az országnak előnyére válnék ? Nem; ő maga bevallotta, hogy káros volna. Azért kivánja, mert ebből azt akarja levonni, hogy hiszen vannak más törvények is, melyek betűszerinti végrehajtása káros : azért kívánják ők a revíziót. Csakhogy azzal, hogy a revízió követelésére nézve konkrét sérelemre hivatkozott volna, azzal, hogy kimutatta volna, hogy az egyházpolitikai törvényhozás az államnak kárára lett volna, ismét szokása szerint adós maradt. És higyjék meg a néppárt t. tagjai, hogy a míg egyéni nyilatkozataikban oly nagy és biztos meggyőződés hangján szólnak, kollektív politikai nyilatkozataikban pedig oly kétértelműek fognak maradni: addig az országnak józan és mindenekfelett az őszinteséget kedvelő választói, nem kényszer és erőszak folytán, hanem azon természetes visszataszító benyomás folytán fognak tőlük tartózkodni, melyet e kétszínű politika mindig és mindenkire gyakorol. (Zaj a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Csendet kérek! Pulszky Ágost Egy további tanúiság, melyet az eddigi vitából levonhatunk, ismét az igen tisztelt néppárt kijelentéseihez fűződik. Ők ugyanis a kormánybefolyás és autonómia szavakat egészen más értelemben használják, mint használni szoktuk mi mindannyian történelmileg. Erre nézve is igen érdekes Molnár t. képviselő úr tegnapi beszéde. 0 abban látja e javaslat főhibáját, mert oly esetekben, a hol a magyar állam elleni izgatásról és államellenes magatartásról van szó: a lelkész legfőbb bírájának, hacsak a kongrua kiegészítése tárgyában is, nem a felekezeli főhatóságot, hanem az államot, a minisztert és a közigazgatási bíróságot teszi meg. S itt ismét igen tanulságos e beszéd egyes magyarázatainak megfigyelése. Mikor azt mondja a képviselő úr, hogy legmélyebben sérti e törvény az egyház érdekeit azért, mert nem koordinálja az egyházi hatóságot az államival, hanem az államit, igaz, csak állami vonatkozásban, annak föléje helyezi: azt is mondja, hogy hiszen előmozdítja e törvény a vallástalanságot, nemcsak azért, mert a miniszternek megengedi, hogy az esetre, ha a felekezettel általában megállapodni nem tud, az egyes lelkészekkel »alkudozhassak*, — a hogy ő mondta, a mi nem felel meg a javaslat szövegének és értelmének — hanem mert az egyes lelkészeknek, kik a javaslat követeléseinek megfelelnek, a kongrua kiegészítését megadhatja, s ezáltal izgatja azon lelkészt saját felekezeti hatósága ellenében, és azt a lelkészt oly