Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-283
Í48 ^ S8 ' ow»«ág»s ülés 1898. április 91-én, csütörtökön. is van és ez az, hogy azon koukolyhintő tendencziákkal szemben mely a felekezetek között művészileg akarja az ellentéteket felkelteni, volt egy kis kiengesztelő napsugár is, mert azt láttuk, hogy a felekezetek még sem állanak Magyarországon olyan ridegen egymással szemben, hanem hogy átérzik kölcsönösen kötelességeiket; átérzik, hogy egy országnak a fiai, és hogy ott, a hol alkotmányos jogokról, szabadságokról és humánus intézkedésekről van szó, ott minden felekezeti viszály és ellentét megszűnt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az, a mi vigasztaló és a mi egy jobb jövő bekövetkeztét jelenti. És még valami, — a mit önök talán nem hittek — és ez az, hogy daczára ezen törvény intézkedéseinek, a melyek a felekezetek bajain segíteni akarnak, ezen felekezetek körében nemsokára sokkal hatalmasabban fel fog hangzani a revízió jelszó, mint a hogy ez a mi részünkről történt. Én a törvényjavaslatot ily alakban el nem fogadom, hanem csatlakozom t. képviselőtársam, gróf Zichy János határozati javaslatához. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Ssünot után.) Elnök (csenget): Azt ülést újra megnyitom. Perczel Béni jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. képviselőház! (Hall juh! Halljuk!) Midőn szavazatomat röviden indokolni kívánom, mindenekelőtt inkább csak ezen vita tanúságaira akarok hivatkozni, mint új argumentumokra. Ily hosszú, kimerítő, magas színvonalú vita után valóban teljesen egyetértek az előttem szólott t. képviselő úrral abban, hogy ezen vita meddő nem maradt, és azt hiszem, igénybe vehetem néhány perezre a t. ház figyelmét arra, hogy az eddig halllottak tanúságait levonhassam. Az első tanulság egészen általános természetű és úgy az ellenzéki, mint a javaslatokat támogató szavazatokra vonatkozik. E tanulság pedig a következő. Az ezen vita folyamán mondottakból meggyőződhettünk arról, hogy nem mindig alkalmas az idő arra, hogy nagy egyházpolitikát csináljunk, hanem hogy csakugyan helyes eljárás az, a melyet a kormány e javaslattal követett, hogy tudniillik egyházpolitikai téren a közvetlen szükség kielégítéséről gondoskodik azon elvek alapján, a melyek politikájára vonatkozólag a törvényben, a törvényhozás hagyományaiban 30 év óta le vannak rakva és lépésről-lépésre megy itt, a nélkül, hogy a nagy elvi viták és harezok terére lépve át, és újra felidézni azon szenvedélyeket, a melyek — arról is meggyőződhettünk e vita folyamán — nagyban és egészben csakugyan elmúltak és megbékültek, a melyeket azonban egy nem óvatos politikai kezdeményezés igen könnyen felkelthetne, a miről színién meggyőződtünk. Polónyi Géza: Részletfizetésre való politizálás! Pulszky Ágost! Igenis akkor, a mikor az elvek már megállapíttattak, a mikor ezelőtt három esztendőyel a magyar törvényhozás azon kétségkivül nagy vonalakat kijelölte, melyeken beláthatatlan hosszú időkig szilárdan megállhat és tovább haladhat: akkor a részleges reform, a közvetlen szükségek kielégítésének czélszerüsége forog fenn és mindazok a reminiszczeneziák és hivatkozások a szeknlarizáczióra, az 1848. törvény XX. törvényezikk 3. §-ának szószerint és részletes végrehajtására, csak szenvedélyeket alkalmasak felkelteni, de igényeket kielégíteni egyáltalában nem, meggyőződésem szerint annál kevósbbé, mert Magyarországon az egyenjogúság alapján az összes bevett vallásfelekezetek — mert hiszen elismert vallásfelekezetekről ma alig lehet szó, (Mozgás a szélső baloldalon.) ha jól tudom nincs is ma tényleg ilyen — az összes bevett vallásfelekezetek el tudtak helyezkedni ezen törvénynek alapján, s ennek alapján helyezkedett el minden felekezet kebelében azon üdvös reformmunkálkodás, a mely szükséges, hogy az illető felekezetek saját czéljaiknak megfelelő szervezetüket kiépítsék és kiegészítsék. Ez az első és általános tanulság. A második tanulság már sokkal nagyobb jelentőségű és specziáh's természetű, de mégis kétségkivül bizonyos érdekkel bír és ez az, hogy az igen tisztelt néppárt, a mely főleg az egyházpolitikai törvényekre és azoknak revíziójára hivatkozik, mint létjogosultságára és törekvéseit elsősorban erre irányozza, ez az igen tisztelt néppárt ezen törvényeket nem ismeri és nem vette magának azt a fáradtságot, hogy e törvényeknek akár szellemével, akár betűjével teljesen megismerkedjék. (Mozgás halfelöl.) Ezen kijelentésre Molnár János igen tisztelt képviselő árnak tegnapi beszéde nyújtja nekem az alapot. Az igen tisztelt képviselő úr gróf Csáky Albin képviselő úrnak szemére vetette, hogy a vallástalanságot mozdította közvetlenül elő az 1895:XLIII. törvényezikk megalkotásával, hogy a felekezetenkivüíiség megállapítása által lerombolta a népnek tiszteletét az egyházi hatóságok irányában, de e mellett mikor a nazarénusokra és baptisztákra hivatkozik, akkor olyanokra hivatkozik, a kik felekezetben vannak, mert azt mondja, hogy azok csakugyan felekezetet képeznek, tehát ezekről, mint olyanokról, a kik felekezetenkivüliek, szólni nem lehet. Ez a fölszólalás mutatja nekem, hogy az igen tisztelt képviselő úr egyszerűen nem ismeri azt a törvényt, a melynek revízióját ő minduntalan követeli. Mert azon töryény szerint
