Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-283

28S. országos ülés 1898. április 21-én, csütSrtőköa. 145 Thaly Kálmán: Nem olyan csalhatatlan! Mi is tudunk valamit! (Elnök csenget) Rakovszky István: Sokat, de nem mindent. Thaly Kálmán: Csak önök hiszik magukról, hogy mindent tudnak! (Az elnök csenget.) Rakovszky István: A püspökök jótékonyságát sem látja meg Sima Ferencz képviselő úr. Akkor engedjék meg, hogy hivatkozzam egy olyan koronatanura, a kinek hitelt fognak adni még azok is, a kik olyan nagyon éheznek a püspöki javadalmakra. Hivatkozom Beksics Gusztáv t. képviselő úr egyik brosürjére, a melyben szóról-síóra azt mondja, hogy ha Magyarországon a szegénység, a nyomor nincs meg olyan nagy mértékben, mint más országokban, az a püspökök és egyházak bőkezűségének köszönhető. Bárki elolvashatja ezt ebben a brosürben, a mely 1885 és 1887-ben jelent meg, Ezzel végezhetnék Sima Ferencz t. képviselő úr támadásával és áttérek arra a sokkal veszedelmesebb és sokkal erősebb Támadásra, a mely gróf Csáky Albin igen tisztelt képviselő úr részéről történt. Az igen tisztelt képviselő úr azt mondotta, hogy csodálkozik gróf Zichy János fölfogása fölött, a ki a segélyt meg akarja adni, a nélkül, hogy az államhatalom ellenőrizhesse azt; ki is jelentette, hogy ez határozottan ellenkezik a konzervatív felfogással. Én ezt sehogysem találom és sohasem tudtam, hogy a konzervatív politikai felfogásnak az az egyik főelve. hogyha segélyt ad, még pedig oly segélyt, a melyről e törvényjavaslat indokolása is azt mondja, hogy szükséges és kiérdemelt és hogy az állami ezé lok megvalósítása és előmozdítása mintegy ellenértékül adassék, hogy akkor odaáll az állam és azt mondja: de ennek a fejében én befolyást követelek, a melylyel eddig nem bírtam. Ez konzervatív politikai felfogás sohasem volt. Mert a konzervatív politika mindig az által tűnt ki, hogy tiszteletben tartotta a meglévő jogokat, azokat konzerválta, és ha kötelessége volt az állam érdekében áldozatokat hozni, ez áldozatokat meg is hozta, de mindig a nélkül, hogy a konzervatív párt számára ellenszolgáltatásokat követelt volna, nem úgy, mint itt a t. szabadelvű párt kikötötte magának az egyházaknak, de nem is az egyházaknak, hanem egyes papoknak adandó segélyért párturalmi czéljai elérésére mint ellenszolgáltatást az ő befolyásukat. Ez a liberális felfogás, mely asután elfajulásában odáig ment, hogy nem tesz semmit a nélkül, hogy abból magának előnyöket ne kötne ki; ez a liberális felfogás azután odáig fajúit, hogy adtak rendjeleket, esináltak bárókat és grófokat, de mindezt befizetett három millió forint választási költségekért. (Úgy van! Ügy van! halfelől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XV. KÖTET. De a t. képviselő úr egy nagy tévedésben is van. Azt mondta ugyanis, hogy az a konzervatív párt alapvonása. Nem az, hanem a jozefinizmusé, mely az államhatalmat mindenben, még az egyházi szertartásokban is meg akarta alapítani. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a konzervatív politika hagyománya ez, meg fogja engedni a t. túloldal, hogy a nézetek a körül, hogy mi ma a konzervatív pártpolitika és mi volt az száz év előtt, nagyon változtak, és legyen szabad nekem ezt egy csattanós példával igazolni. Azt hiszem, hogy a t. táloldalon valamennyien elismerik, hogy II. József császár liberális uralkodónak nevezhető, valamint ^valamennyien megengedik nekem és hozzá fognak járulni ahhoz, midőn azt mondom, hogy gróf Csáky Albin t. képviselő úr szintén liberális államférfin. És íme mégis hogyan gondolkodott ez a két liberális férfiú a felekezetnélküliségről? Egészen ellentétesen. Gróf Csáky Albin t. képviselő úrnak neve alá van írva a felekezetnélküliségről szóló törvény alá és még két-három nappal ezelőtt is itt ditirambokat zengett, felmagasztalta, hogy milyen becsületes, vallásos emberek ezek a felekezetnélküliek. (Egy hang a szélsőbalról: Lehetnek!) És mit mondott II. József császár ezen felekezetnélküliségről? Mert 1784 körül szintén ismerték már a felekezetnélküliséget. Morvaországban ugyanis megtörtént, hogy egyes községek kiléptek a katholikus egyház kebeléből és felekezetnélküliekké lettek. Akkor ezt a kifejezést még nem ismerték, hanem mert az illetők vallásos emberek voltak és ezt elismerte II. József császár is, elnevezték őket deistáknak. II. József azonban kiadott egy rendeletet, mely szerint ezek a deisták kötelesek visszatérni a katholikus egyházba. Ezt nem tették; azért kiadott egy második rendeletet, a melynél fogva a férfiakat, lígy mint az asszonyokat megvesszőzni rendelte, a férfiakat a katonaságba soroztatta be, az asszonyokat pedig szétszórtan Magyarországon telepíttette le, gyermekeiket elvette és katholikus iskolákban neveltette. Erre nézve megvannak a nyomok a II. József császár idejéből való esászári rendeletekben. így gondolkozott egy és ugyanazon problémáról két liberális államférfiú. Tehát ha száz év múlva ily nagy különbség van a liberális felfogásban, megengedhető ez a konzervatívoknak is. De nem is tagadom, hogy igenis ily tekintetben változáson mentek át a nézetek. Legyen most szabad áttérnem Tisza Kálmán t. képviselő úr beszédére. Nem akarok reflektálni a beszéd azon részeire, a melyek gróf Apponyi Albert t. képviselő úr felszólalására la