Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-283

% 144 283. országos ülés 1898. á] képviselő úr, Radó Kálmán és Mezei Mór t. képviselő urak a javaslat védelmére kelnek'; Fabiuy Theofil t. képviBelő úr már igen nagy ingadozással és rezerváczió mentaliszszal fogadja ezen javaslatot és inkább hajlik gróf Apponyi Albert t. képviselő úr határozati javaslatához, de mégis megszavazza a t. miniszter úrnak a törvényjavaslatot; gróf Bethlen András t. képviselő úr pedig egészen határozottan szembeszáll ezen törvényjavaslattal, ezt károsnak találja és oly kemény szavakkal ítéli el a kormánypárt padjairól ezen kormányjavaslatot, mint a minő kemény ítéletet Rohonczy Gedeon t. képviselő úr támadása óta nem volt szerencsénk hallani a képviselőházban. Egészen felesleges előhoznom, hogy az ellenzék tekintélyes egyéniségei, mint Győry Elek és Szentiványi Árpád t. képviselő urak, ezen törvényjavaslatot egyházaikra nézve károsnak tekintik. Ez az első jelenség, a mely hasonlít az akkori viszonyokhoz. De egy másik jelenség is nagyon érdekes, midőn ugyanazon egyéniségek, a kik az egyházpolitikai törvények kezdeményezői, protektorai, törvénybeiktatói voltak, mint gróf Oáky Albin és Tisza Kálmán t. képviselő urak, rendre síkra szállanak ezen javaslat mellett és valamennyien szabadkoznak az ellen a felfogás ellen, hogy ezen törvényjavaslat az egyházi törvények folyománya. Ezt én nem értem. Vagy olyan üdvösek és jók voltak azon egyházpolitikai törvények, hogy azoknak folyománya is helyes, vagy pedig károsak voltak s akkor ez a törvény se lehet helyes és jó. Én egész nyiltan és határozottan kijelentem meggyőződésemet, hogy igenis ezen törvényjavaslat az egyházpolitikai törvények folyománya. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Bár megengedem azt, hogy azon szerencsés köz gazdasági politika következtében, a melyet a t. túloldal folytat, a pauperizmus olyan nagy pusztítást vitt véghez ezen országban, hogy ha nem is ma még, de ma-holnap ezen törvényeket be kellett volna már terjeszteni, mivel tökéletesen képtelenek lettek volna a hívek ezen egy házi adókat elviselni. A harmadik, a mi feltűnő volt és hasonlított az akkori viszonyokhoz, az a határozott katholikus ellenes áramlat, a mely a vitába be lett víve ép azok által, a kik ezen javaslatot védték. Sokkal nagyobb előzékenységgel és sokkal több szimpathiával találkoztunk mi azon más felekezetű férfiaknál, a kik támadták ezen javaslatot, mint azon férfiaknál, — tisztelet a kivételeknek — a kik ezen törvényjavaslatot védték. (Igaz! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Ez annál sértőbb mireánk katholikusokra nézve, mivel mi a legkisebb okot sem adtuk arra, hogy e tekintetben meg legyünk tárilis 21-én, esíitÖrt5kon, madva, mert mi a törvénynek humánus intenczióit helyeseltük, támogattuk, hozzájárultunk, csak megakartuk védeni a felekezeteknek eddig is biztosított szabadságát, nem akartuk megengedni, hogy ismét egy étape állapíttassák meg a párturalomnak javára, a mely a vallást is szolgálatába akarja hajtani. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ezen támadások részint nyilt őszinteséggel, részint a már ismert és akkor is alkalmaz sba vett furfangos gyanúsításokkal lettek előadva. Ezekre fogok most rátérni rendre. Sima Ferencz t. képviselő úr támadása abban különbözött a többitől, hogy nem támadta magát a katholikus vallást, hanem azt a nagyon tetszetős hangzású szekularizácziót vitte be a vitába. Sima Ferencz t. képviselő úr azt mondta: Számolni kell az államnak a katholikus státus óriási vagyonával, ... Polczner Jenő: Kellene is! Rakovszky István: ... az egyházi javak kérdésének megoldása állami kéz által kell, hogy rendeztessék. A t. képviselő úr egyet elfelejtett, tudniillik azt, hogyha a sfcekularizáczió bekövetkezik, az nem szorítkozhatik csak a katho'ikusok vagyonára, mert azóta a protestáns egyházaknak is igen szép javadalmaik vannak, és akkor katholikus vagyon és a protestáns meg református vagyon között nem lehet különbséget tenni. Marjay Péter: De igen! Rakovszky István: Nem hiszem, hogy a sárospataki kollégium szívesen fog hozzájárulni azokhoz az elvekhez, a melyeket Sima Ferencz t. képviselő úr hirdetett, s a melyek, úgy látszik, Marjay Péter képviselő úr tetszését is megnyerték. Sima Ferencz t. képviselő úr továbbá azt mondotta: helytelen az, hogy püspöki javadalmak 500.000—600.000 forint tiszta jövedelmet adnak, míg a katholikus papoknak alig van 200—300 forint jövedelmük. Thaly Kálmán: Igaza van! Rakovszky István: Én legalább is úgy ismerem a katholikus püspökök javadalmait, mint Sima Ferencz t. képviselő úr, és azért bátran merem mondani, hogy nem hiszem, de megengedem, hogy talán van egy, a kinek 500.000 forint jövedelme van, . . . Polczner Jenő: De minek annyi? Rakovszky István: ... de az is igaz, hogy azokból a jövedelmekből kijut azoknak a katholikus papoknak, a kik fiúi bizodalommal közelednek lelkipásztorukhoz, mert tudják róla, hogy atyailag segít rajtuk. Nagyon kérem azért Thaly Kálmán és Polczner Jenő képviselő urakat, én ezt talán mégis egy kissé jobban tudom.