Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-283

283. országos ülés 1898. április 21-én, csflt8rt8k8n. 143 mélyen tisztelt zsidóság rabbijaira is ki akarja terjeszteni jótékony hatását. Én nekem ez ellen nincs kifogásom; én elismerem, hogy a törvények alapján, a melyek a teljes egyenjogúságot kimondották, erre nézve nekik megvan a teljes joguk. De, t. képviselőház, ha én folyton-folyvást a mélyen tisztelt zsidóság részéről hallom a hivatkozást erre az egyenjogúságra, ezen törvényekre, akkor én is megkövetelem és megköveteljük mi valamennyien, hogy ők is eleget tegyenek az egyenjogúsággal járó kötelezettségeknek. T. képviselőház! Valamennyi hitfelekezetnek hitezikkelyeit, hitelveit ismerjük, csak a mélyen tisztelt zsidóság hitelveit nem ismerjük. Az igen tisztelt közoktatásügyi miniszter úr ugyan mondotta, hogy be vannak terjesztve, hogy ö" ismeri; ez megnyugtató lehet ő rá nézve, megnyugtató lehet a t. kormánypártra nézve, mert bizik a miniszter úrban és igy közvetve a a mélyen tisztelt zsidóságban is, de nem lehet megnyugtató ránk nézve. Én, t. képviselőház, ezen törvénynek jótékony rendelkezéseit, nagylelkűségét csak azon feltétel alatt leírnék hajlandó a mélyen tisztelt zsidóságra is kiterjeszteni, ha ők épen úgy egy országos szervezetbe lépnének mint valamennyi többi felekezet, és, a mint hallottuk Szentiványi Árpád t. képviselőtársamtól, szintén felállítanák a fegyelmi bíróságot három fokon, a mely egész nyilvánosan tárgyalja a fegyelmi ügyeket, mert csak így érdemlik meg és így van nekik joguk ahhoz, hogy azt az egyenjogúságot követeljék, a melylyel egyszersmind kötelmek is járnak. De, t. képviselőház, még egy más nagy nehézségbe ütközik ezen törvényjavaslat nagylelkűségének kiterjesztése a mélyen tisztelt zsidóságra, mivel a t. miniszter úr a legjobb akarat mellett igazságos irányukban nem lehet. Mely zsidó-felekezetre kivánja a t. miniszter úr ezt kiterjeszteni: az orthodoxokra, a neológokra, vagy a többi számos alfelekezetekre? (Derültség.) A spanyol felekezeti! zsidóságra, vagy a szombatosokra? Ezen oknál fogva én nem helyeslem, hogy addig, a míg ők e tekintetben garancziát nem nyújtottak, rájuk is a törvény jótéteményei kiterjesztessenek. De, t. képviselőház, míg valamennyi felekezetről az áll, és tökéletes igazság szerint, hogy nagy állami és kulturmissziót teljesít, én nem látom azt a nagy kulturmissziót, a melyet századokon át a mélyen tisztelt zsidóság itt kifejtett volna; sőt még tovább megyek, még azt sem tették meg, hogy egészben asszimilálódjanak a nemzettel. Hiszen csak körülbelül egy év előtt olvastam, hogy egy hazafias zsidó oly rendelkezést hagyott hátra, hogy sírja föíé magyar feliratú sírkövet tegyenek, és az illető rabbi, a ki talán szintén fog részesülni a létminimum jótéteményeiben, egyszerűen kidobatta a magyar feliratú sírkövet. T. ház! Ha ezt egy katholikus pap követte volna el, vagy a szászoknál egy protestáns pap tette volna meg, tudom, hogy Werner Gyula t. képviselő úr egy hosszú, remek beszédet tartana ezen egyszerű sírkő-kidobás miatt, de mert ezt egy mélyen tisztelt rabbinus úr tette, erről nem szóltak semmit, szépen elh dlgattak. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hol volt?) Gondolom Beregszászon történt. Ez lenne az egyik kifogásom, a melyet a törvényjavaslat tdlen emelek, és a melyet tudtomra d itt még nyíltan nem hangoztattak. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Másik kifogásom a törvényjavaslat 1. §-a ellen irányúi, a mely kimondja, hogy (olvassa): »A latin, görög és örmény szertartású katholikus lelkészek jövedelmének (kongruájának) kiegészítése jelenleg rendezés alatt lévén, míg ezen rendezés be nem következik, a legszűkebb anyagi viszonyok között levő ezen lelkészek jövedelmének ideiglenes kiegészítésére a törvényhozás az államköltségvetésben megfelelő összeget fog felvenni.« Itt sem az összeg magassága, sem azon létminimum, a melyet a törvényhozás biztosítani kivan, nincs feltüntetve, valamint az sincs felemlítve, hogy mely év állami költségvetésébe lesz ezen ideiglenes kiegészítés összege felvéve. Erre nézve nagyon kérném a t. miniszter űr felvilágosítását, a mely mindenesetre nagy megnyugtatására szolgálna a katholikusoknak, s a mely a jogegyenlőséget a törvény keretében a katholikusokra is kiterjesztené. T. ház! Ezekben végeztem azon kifogásokkal, a melyeket a törvényjavaslat ellen emelek. De engedjék meg, hogy a vita folyamán felmerült több érdekes jelenségre is kiterjeszkedhessen}. A legelső az, hogy frappáns hasonlatosság mutatkozik a mai viszonyok között, a melyek között a törvényjavaslatot tárgyalás alá vettük, és azon viszonyok között, a melyek ä t. kormánypárton is uralkodtak akkor, a mikor az egyházpolitikai törvényjavaslatokat pengetni kezdték. Akkoriban szintén azt láttuk, hogy az egyházpolitika a t kormánypárton meghasonlást idézett elő, de akkor még úgy látszik, Tisza Kálmán t. képviselő úr nem találta a parlamenti szabad vitatkozás szempontjából károsnak a párthatározatokat, mert akkor, ha jól emlékszem, kimondták, — és Tisza Kálmán t. képviselő úr nem emelte fel ez ellen tiltó szavát, — hogy a ki ezen javaslatokat meg nem szavazza, az többé a szabadelvű párt boldogító körében nem maradhat. Ma azt látjuk, hogy Tisza Kálmán t.