Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-282

282. országos Ölés 1898. április 20-án, szerdán. 123 olyan váddal nem érint engem valaki, a melyért helyt állhat, én pedig a bíróságnál vehetek magamnak elégtételt, semmiféle támadásra sem fogok többé reflektálni, hanem egyszerűen megvetem, vagy mosolyogni fogok azon, hogy miként akarnak egyesek és egyes körök tehetetlen dühökben engem lehetetlenné tenni. (Helyeslés a haloldalon.) Ezek után, t. képviselőház, áttérek a nem tudom már hányadszor felmelegített káposztára, vagyis a Werner Gyula t. képviselő úr által hangoztatott és már számtalanszor elcsépelt vádakra. Ügy látszik a t. képviselő úr a t. táloldal » nemzeti szónoka«, mert valahányszor arról van szó, hogy a túloldal programmja szerint a néppártot nemzetiségi velleitások czége alatt kell támadni, rendszerint őt küldik a harczba. De ne gondolja t. képviselő úr, hogy erre a nagyhangú vádra mi szörnyen megijedünk! Hallottuk mi azt már akárhányszor, de mi nemcsak hogy nem tagadtuk, de most emfázissal is kijelentem, hogy ezt a vádat elfogadjuk, hogy mi igenis barátai vagyunk a nemzetiségeknek, (Mozgás a jobboldalon.) csakhogy nem abban az értelemben, mint a milyenben önök szeretnék azt ránk fogni, (Helyeslés a baloldalon.) ránk kenni. Mi barátai vagyunk a nemzetiségeknek, vagy önök talán azok ellenségei ? Hiszen ha önök helytelenítik azt, hogy mi barátai vagyunk a nemzetiségeknek, ebből önként az következik, hogy önök azok ellenségei. Mi, t. képviselőház, igen, barátjai vagyunk a nemzetiségeknek, . . . Thaly Kálmán: Tehát Hurbauisták ! Molnár János: ... de nem a nemzetiségi agitátoroknak; mi igenis barátai vagyunk a nemzetiségeknek, mert mi mindenkinek a jogát megvédelmezzük ; hiszen az programmunk egyik pontja, hogy mindenkinek megvédjük jogát, tehát a nemzetiségekét is, mert a miniszterelnök úr szerint is törvényben biztosított jogaik vannak nekik nyelvükre. Mi is óhajtjuk, hogy magyarok, magyarul tudó magyarok legyenek a nemzetiségek. És ebben megegyezünk önökkel, de abban már különbözünk, hogy önök nagy sebtében és nem ritkán erőszakos módon akarják a magyarosítást, mi pedig barátságos módon, szeretettel, lassanként éa így nem elrettentőén, mint önök teszik, hogy még konokabbá tegyük a nemzetiségeket, hanem odatörekszünk, hogy a nemzetiségeket megnyerjük a magyar állameszmének. Én azt a vádat soha elfogadni nem fogom, mert mi épúgy gondolkozunk, mint önök, mintha tudniillik mi a magyar állameszmét a legkisebb mértékben is tángálni akarnók. Az egységes nemzeti létet, az egységes magyar állameszmét mi soha senki által érinteni, megtámadni, megtagadni, de még elhomályosítani, vagy magában véve elhomályosodni sem hagyjuk, sem engedjük. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Minden nemzetiségitől, legyen az akármilyen néven nevezendő nemzetiségű, megkívánjuk: és megköveteljük, mielőtt szóba állnánk vele, hogy magyar állampolgárnak vallja magát, (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) épen úgy, mint a hogy az a szegény drótos tót még ÉszakAmerikában is, midőn megkérdezik tőle, hogy milyen nemzetbeli, nem azt feleli, hogy tót, hanem azt, hogy magyar vagyok. Aztán Werner Gyula t. képviselő úr azt meri állítani, hogy a nemzetiségi törvény végre van hajtva. Hát t. képviselő úr őszintén mondom, ne vegye sértésnek, sem kicsinylésből, sem gúnyból nem állítom, hogy egy nemcsak önnél, de sok másoknál is nagyobb férfiú, egy olyan férfiú, a ki elmebeli tehetségével az Ő soksok társa közül úgy kimagaslik, mint a sudár jegenye a cserjék és bokrok közül és a kinek nagyon régi parlamenti múltja van, azonfelül az önök pártkötelékébe tartozik : megvallotta nekem egy magánbeszéd alkalmával, hogy bizony az a törvény nincsen végrehajtva, a mint hogy erről a t. képviselő úr is és akárki meggyőződhetik, ha elő fogja venni azt a nemzetiségi törvényt, úgy, a m

;

nt azt én tettem és szakaszról szakaszra, alienáról-alienára átmegy rajta és az ott szóban forgó dolgoknak, ügyeknek menetét ismeri. Azt is megmondotta az a kiváló politikus nekem, hogy miért nem véli ő lehetségesnek, hogy azt a törvényt végrehajtsák. Hát, t. ház, mikor mondottuk mi azt, hogy azt a törvényt végre kell hajtani ? Qui bene distinguit, bene docet. Nem azt mondottuk, hanem in specie én, csak kérdeztem, hogy mivel önök mindig azt rebesgetik és hangoztatják, hogy minden létező törvényt végre kell hajtani, hogy hát ezt a nemzetiségi törvényt miért nem hajtják végre, és ha azt rossznak tartják, miért nem revideálják ? . . . . Rakovszky István: Mert paktáltak! Buzáth Ferencz: Darázsfészek! Molnár János . . . Mert, t. ház, egy kodifikált törvény egy jogállamban nem szokott végrehajtatlan maradni. Ezt mondottuk és ezt ismételjük. Polónyi Géza: Tessék az 1848 : XX. törvényezikk 3. §-ának végrehajtását is követelni. (Derültség.) Molnár János S Azután egy csomó czitácziót olvasott fel a t. képviselő úr s azt úgy szerepeltette, mint a mi effátumainkat. (Zaj.) Kifejtettem már, hogy a néppártnak nemcsak nincsenek hivatalos lapjai, hanem egyetlen egy hivatalos lapja sincs. Mert még az »Alkotmány«, melynek pedig laptulajdonosa és kiadója én vagyok, sem hivatalos lapja a néppártnak, hanem épen úgy, mint más lapok, ez is a nép16*