Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-282
282. országos ftlés 1898. április 20-án, szerdán. 119 azt hinném, hogy ennek a határozatnak közvetlen foganatja is lehetne; csak annak az erkölcsi hatásnak a kedvéért fogadnám el, a melylyel a képviselőháznak ilyen nyilatkozata minden körülmények közt bir, akkor is, ha magának a törvénynek, magának a határozatnak a végrehajtása ez idő szerint a létező körülmények közt lehetetlen; hanem hát így, a mint van ez a határozati javaslat, a mely mellett ezt a törvényjavaslatot, a melyet én helyeslek, el kellene ejtenem, így természetesen hozzá nem járulok. Hanem az indokolás, a melynek révén Polónyi Géza t. képviselőtársam ehhez a határozati javaslathoz eljutott, nohát kérem, ez az igazi bimbambum. (Igaz! jóbbfelől.) Először is azt mondotta igen tisztelt képviselőtársam, hogy ennek a 3. §-nak megvalósítása következtében rendezni kell bizonyos vagyoni kérdéseket, még pedig egy egészen új módon akarja rendezni, úgy, hogy az évszázadok hosszú során át keletkezett alapítványokhoz kötött feltételek szerint külön akarja választani azokat a vagyoni kérdéseket. Nos hát nyilvánvaló dolog, hogy ha erre az alapra akarnánk valamikor helyezkedni, akkor bizony az idők végéig ise lenne a kérdés megoldva. (Úgy van ! jóbbfelől.) A magam részéről e vagyoui kérdésekhez hozzászólni nem fogok, nem azért, mintha ne.n volna meg a hozzá való bátorságom, hanem azért, mert azt hiszem, nem tennék szolgálatot az ügynek azzal, ha itt épen én tenném szóvá e kérdéseket. De különben az 1848 : XX. törvénezikk 3. §-ának megvalósítására nézve nem a vagyoni kérdés a lényeges, hanem az, hogy a felekezetek összes szükségleteit az állam fedezi azon indokból, mert a felekezeti élet erkölcsi hatása, annak biztosítása egyszersmind állami érdek is, mert a felekezetek, ha megfelelően működnek, az államnak is teljesítenek szolgálatot, és az ezen szolgálattal járó költségeket az állam ebből az okból vállalja magára. Már most ezzel szemben mily álláspontot foglal el Polónyi Géza t. képviselőtársam ? Az 1848 : XX. törvényezikk 3. §-a szerint, ( ha az végrehaj tátik, természetesen valamennyi felekezet ugyanazon állampénztárból fedezi költségeit, a mely állampénztárban a pénzek nem fognak felekezeti provenienczia szerint széjjelválasztatni, azaz ugyanazon egy kasszában lesz a Polónyi Géza képviselőtársam által fizetett adó, a melyben az enyém. És Polónyi Géza igen tisztelt képviselőtársam, a mikor ezt a törvényt védi, elszörnytíködve azt mondja, hogy micsoda horribilis dolog, micsoda lehetetlen jogtalanság az, hogy az ő adójából fizessék a zsidó rabbit?! Igen természetes, hogy ha egyszer az 1848 : XX. törvényezikk 3. §-a végre lenne hajtva, akkor az ő adójából fizetnék a zsidó rabbit, valamint az enyémből a katholikns püspököt. A ki ily állásponton áll, az nem védelmezheti meg az 1848 : XX. törvényezikk álláspontját 5 (Úgy van! jóbbfelől.) a kettő között áthidalhatatlan ellenmondás van ; (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) és én őszintén megvallom, most már egészen zavarban vagyok és nem tudom, hogy Polónyi Géza képviselő úr-e a 48-as, vagy pedig én vagyok-e az? (Derültség és tetszés jóbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon ) E vita folyamán több részről arra a bizonyos bibliai tál lencsére méltóztattak hivatkozni, a melyért tudvalevőleg egy elsőszülöttségi jogot adtak el. Engem e példálózgatás és hasonlat nagyon meglepett, mert hiszen itt azért a tál lencséért nem lehet megvenni és nem lehet eladni semmit, mert a magyar képviselőházban nem uralkodhatik más nézet, mint az, hogy ebben az országban senkinek nem lehet semminemű más joga, mint az, a mely a magyar állam törvényén alapszik, (Helyeslés a jobboldalon.) a magyar állam törve iye pedig nem lehet semmi olyan, a melyet a magyar törvényhozásnak megalkotni, megváltoztatni, vagy megszüntetni nem lehelne akkor, a mikor azt a nemzet érdekében parancsoltnak, indokoltnak tekinti. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva a magyar törvényhozásnak, ha magyar állami törvényt alkot, nincs és nem lehet szüksége arra, hogy bárkitől, bárminő jogon, akár drágán, akár olcsón megvásároljon valamit és képzelt felekezeti sérelmek kedvéért az állam szuverén törvényhozási jogát kétségbe vonni. Ez, legalább ebben a házban, nem lehetséges. (Helyeslés jobbról.) Igen nagy súlyt méltóztattak fektetni arra, hogy ez a törvényjavaslat módot fog nyújtani az állam kormányának olyan iugerencziára, a melyben a felekezetek autonómiájának veszélyét látják. A felekezeti autonómia is olyan dolog, a mely utóvégre nem feltétlen kelléke a felekezeti életnek; más országokban a protestáns egyházak állami egyházak, ott természetesen állami intézmény lévén, nem autonómiai alapon vaunak szervezve és én úgy találom és úgy látom, hogy a mellett a szervezet mellett is ezek az egyházak virágoznak, fejlődnek és hivatásuknak megfelelnek. Én igen természetesnek tartora, hogy itt Magyarországon, míg más volt az uralkodó vallás, egészen más volt az alap, mint olyan államban, a hol a protestáns vallás képezi az uralkodó vallást. Másrészt ne méltóztassanak elzárkózni az elől, hogy ha már eljutottunk az egyházpolitikai törvényhozásban odáig, hogy az államban uralkodó vallás nincs, hanem valamennyi bevett vallásfelekezet egyenlő jogokat élvez, akkor az
