Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-282

116 282. országos ülés 1898. április 20-án, szerdán de azt hiszem, nem tévedek abban a feltevésben, hogy nem ily vonatkozással tette, mert így nem lehetne szavait megérteni. Hisz közvetlenül rá azt jegyezte meg, hogy várni kellett volna a javaslat benyújtásával a katholikus kongrua rendezéséig, hogy az is belevétessék a javaslatba. Ha már most annak a felekezetnek kongruáját is ugyanezen javaslatban kívánja elintéztetni, mely egész más viszonyok között van és más elbánást igényel: természetesen nem kifogásolhatta, hogy ugyanazon helyzetben lévő felekezetekre nézve és a teljesen azonos elbánás tekintetében ugyanazon törvényjavaslatban intézkedjünk. Hozzá tette különben, hogy e kérdés nem lévén szőnyegen most, hozzá sem szól. Én sem teszem tehát, hanem megelégszem azzal a megjegyzéssel, hogy én öt megérteni nem birtam. Sághy Gyula képviselő úr három kategóriára osztja a hitfelekezeteket. Szerinte vannak az országban hazafias, nem hazafias és neutrius generis, közönyös felekezetek. 0 a közös kalapban stigmatizácziót lát a hazafias felekezetekre nézve. Én nem tudom, hogy ebben a nem hazafias felekezet-féle osztályozásban arra a felekezetre nézve, a melyet az illet, nincsen-e nagyobb stigmatizálás, hanem nekem talán csak a közönyös felekezettel kell ebben az esetben foglalkoznom. Hát ha Sághy Gyula képviselő úr azt akarta ezzel mondani, hogy a magyarországi zsidóság azzal a hivatással szemben, a mely neki a magyar közművelődési élet terén jut, azokkal a kötelességekkel szemben, a melyek ezt a felekezetet a magyar nemzet és magyar állammal szemben terhelik, közönyös lett volna, akkor igazságtalan. Elég nekem arra az egyre utalnom, hogy ma már a református és unitárius vallások után magyar nemzetiség tekintetében, számarány szerint ebben az országban harmadiknak a zsidó-felekezet következik. És ez csak rövid félszázad alatt igen súlyos körülmények között végzett hazafias munkának az eredménye. (Úgy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy ez az eredmény megczáfolja Sághy Gyula képviselő úrnak azt a nézetét, hogy ez a felekezet a magyar állammal s a magyar nemzet érdekeivel szemben közönynyeí viseltetnék. (Helyeslés a jobboldalon.) De lehet, hogy félreértettem Sághy Gyula képviselő urat, hogy ő nem is azt akarta mondani, hogy a zsidóság közönyös a magyar állammal szemben, ámbár abban a sorozatban, a mint ő ezt felhozta; hazafias, nem hazafias, közönyös egyházak, máskép érteni nem is igen lehetett, mint úgy, hogy a zsidók a közönyösek. De lehet, hogy ő máskép értette, talán úgy, hogy a zsidó hitfelekezetnek működése, az ő társadalmi és közművelődési részvétele a magyar nemzet életében az államra nézve közönyös. Ha felteszem, hogy így értette, akkor is meg kell jegyeznem, hogy ítélete téves. Nemcsak annál a számnál fogva, a melyben ez a felekezet ebben az országban létezik és nemcsak annál a jelentőségnél fogva, melylyel társadalmi és közművelődési életünkben résztvesz, helytelen ez a felfogás és nem lehet közönyös a magyar állam és a magyar nemzet, a magyar zsidóság hazafias vagy nem hazafias magatartása iránt, hanem kikerülte Sághy Gyula t. képviselőtársam figyelmét az a körülmény is, hogy van ebben az országban számos oly vidék, a hol a kulturális és társadalmi élet magyar nemzeti irányban való fejlesztésének épen a zsidóság nem megvetendő egyik jelentékeny támasza. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Az a kifogás téte'ett ugyancsak Sághy Gyula t. képviselőtársam részéről, — a ki kissé kifogyhatatlan volt ezekben a kifogásokban, — hogy ebbe a törvényjavaslatba a zsidókat már csak azért sem lehetett volna belevenni, mert nincs szervezetük és nincs fegyelmi bíróság, mely ennek a törvényjavaslatnak értelmében vétkes lelkészekkel szemben eljárna. Hát ez — a mint már a vallásügyi miniszter úr elmondotta — tévedés. Szervezetük Igenis van és bíróságuk is van. És ha az a szervezet, a melyet megalkottunk, a maga hatását eddig még kivánatos mértékben nem érvényesíthette, kénytelen vagyok megvallani, hogy ez a magyar törvényhozás egy végzetes tévedésének következménye, a melyre nézve szabad remélnünk, hogy alkalmas időben kellő reparácziót fog találni. De így is van a zsidófelekezetnek szervezete és van fegyelmi birósága. Van szervezetük a kongresszus alapján álló hitközségeknek, a melyeknek egyházkerületek szerint választott rendes bíróságaik vannak, a melyek ilyen fegyelmi ügyeket elintéznek. Van hasonlóképen szervezetük és bíráskodásuk az orthodox szervezethez tartozó hitközségeknek is, a melyek ezt a bíráskodást esetről-esetre alkotott válasz tott bíróságok útján látják el. Végre van bíráskodásuk és szervezetük a status quo alapján álló hitközségeknek is, a hol maga a község képezi az első forumot, felebbezési fórum pedig maga a vallásügyi minisztérium. De tegyük fel, hogy nem volna szervezetük, hát ennek a törvényjavaslatnak az az indoka és czélja, hogy a szervezett egyházaknak azon működését mozdítsa elő, vagy biztosítsa, a melyet a szervezett egyetem fejt ki ? Nem! Ez a törvényjavaslat azt szándékolja, hogy módot nyújtson arra, hogy az a lelkész, a ki nem rendelkezik a létminimumra szükséges anyagi eszközökkel, a ki nincsen abban a helyzetben, hogy érvényesíthesse azt az erkölcsi befolyást, a melyet az ő szűk körében a lelkész oktatással és példaadással