Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

281. országos ülés 189 De ha igazságszeretete a románok, szlávok, a németek stb. irányában el is idegenít tőle néhány magyar szavazatot, bőven kárpótolják ezért a nemzetiségi, különösen a tót szavazatok. »Ime, t. ház, a szemek beszéde. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások balfelől: Mit tartozik ez ide í) Február 27-én ugyanezen újság lenyomatja a néppárt köriratának az »Agramer Tagblatt«-ban való ismertetését, megjegyezve, hogy az »Agramer Tagbíatt« a köriratot igen »talpraesett« megjegyzésekkel kiséri. E talpraesett megjegyzések egyike a következő: »A nemzetiségi törvény ne mara'ljori holt betű és a mennyiben a törvény hibákat tartalmaz, kijavíttassák.« Ez, t. ház, a gyengéd kézszorítás. Márczius 22-én a felvidéki adminisztráczióról elmélkedik a néppárti újság a következőkép: * Ugyanígy akarnak erőszakosan magyarosítani az iskolában és ä templomban is, de az erőszakos magyarosítás nem áll az igazi magyarok érdekében* és végííl a szóban forgó újság lenyomatja a Branik czikkét, mint »érdekeset«, egy szó megjegyzés, egy szó tiltakozás nélkül, pedig abban a czikkben ez is előfordul: »ha a néppárt kormányra jut« (Egy hang jobbról: Isten óvjon tőle!) — jól méltóztassanak idehallgatni — »legalább azon engedményeket adja meg a nemzetiségeknek, a melyeket annak idején az ó konzervatívok megadtak, mikor tekintettel voltak a nyelv különbség okozta viszonyokra«. íme a ezélzatosan félig kimondott, félig elhallgatott szavak. Ki esudálkoznék ezek után, hogy beállott az őszinte vallomásnak az a pillanata, mikor Molnár János kijelenti, hogy a nemzetiségi törvény nincs végrehajtva. Buzáth Ferencz: Talán van? Thaly Kálmán : Nem is kell, el kell törülni. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Buzáth Ferencz: El kell törülni. (Zaj.) Elnök: Buzáth Ferenez képviselő urat rendreutasítom ! (Helyeslés jobbfelöl) Werner Gyula : Molnár János t. képviselő úr politikai útja csupa jó szándékkal van kikövezve ; eleinte azt hittem, hogy csak a kormány és a szabadelvüség iránt érzett jó szándékkal, de most már látom, hogy a nemzeti érdekek, a nemzeti törekvések iránt érzett hasonló jó szándékkal is. A képviselő úr kimondotta itt, hogy a nemzetiségi törvény nincs végrehajtva. De hát kimondották ezt már mások is. Olvastuk a Replikában és a Memorandumban, de nem hittük el nekik; hát Uyen egyszerű kijelentésre a képviselő úrnak sem fogjuk elhinni. Hanem ajánlok egy modus vivendit. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr nemcsak a hunyó századnak, hanem minden időknek legtermékenyebb interpellálója, (Derültség jóbbfelől.) A képviselő urat tehát arra I. április 19-én, kedden. fQ% kérem — bár attól félek, hogy e kérésem a ház minden oldalán, még politikai barátait sem véve ki, inkább a csendes rezignácziónak, mintsem a kitörő örömnek érzésével fog találkozni, a képviselő urat arra kérem, Isten neki, interpelláljon ezentúl még gyakrabban. Álljon elő adatokkal, részletekkel: hol, mikor, mily irányban és milyen mértékben sértette meg a magyar nemzet a nemzetiségek egyenjogúságáról hozott törvényt, mert addig ilyen egyszerű, kerek kijelentésre nem fogjuk még neki sem elhinni. (Ügy van! Tetszés jobbfelől.) A nemzetiségi törvényt a magyar nemzet végrehajtotta. Csakhogy ez a törvény abból az alapelvből indul ki, hogy Magyarország összes polgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek : az egységes és oszthatlan magyar nemzetet. A szabadelvű párt kormányai végrehajtották a törvényt, de az alapelvet, a nemzeti egység gondolatát, szemük elől soha el nem tévesztették. (Helyeslés és tetszés a jobboldalim. Ellenmondás balfelbí.) A nemzetiségi törvény ilyen végrehajtása nincs Ínyére a képviselő úrnak. Hiszen én elhiszem, hogyha a képviselő úr majd egyszer ezekbe a kormánypadokba ül, (Derültség jobbfelől.) máskép fogja végrehajtani a nemzetiségi törvényt, mint mi. Meglehet, hogy a hogyan ő végrehajtja, azzal meg lesznek elégedve sokan, talán meg lesz elégedve ő maga is, de hogy meg lesz-e elégedve a nemzeti egység, hogy meg lesz-e elégedve a nemzeti érdek, abban valóban komolyan kételkedem. (Úgy van! a jobboldalon.) A t. néppárt programmja: a keresztény alaphoz való visszatérés és közjogi tekintetben — eddig legalább úgy hittük — a közjogi alap felitartása. A katholikus társadalomhoz intézett emlékiratban azonban, (Halljuk! Halljuk!) amelyet valamennyi néppárti képviselő aláírt és a melyet ennélfogva joggal tarthatunk a néppárt politikai nyilatkozatának, a következő tételt olvassuk : » Van-e akadályozva csak egy igaz keresztény is abban, hogy a néppárt körében elvi okokból helyet ne foglalhasson ?« Ennem tehetek róla, t. ház, — nagyon fogok örülni, hogyha a t. képviselő úr ezt az állításomat megezáfo Íj a — én ebben a nyilatkozatban a néppárt közjogi programmjának elhalványulását látom. Mert a mikor a néppárt kijelenti, hogy az ő körében minden igaz keresztény helyt foglalhat elveire való tekintet nélkül, akkor ón nem gondolhatok egyebet, mint hogy a keresztény alapot állítólag fenyegető liberális vizözönben a t. néppárt a Nóé bárkájának szerepére vállalkozik, a melyen elfér ennek a közjogi alapnak minden barátja és valamennyi ellensége. Mikor valamely párt befogad a kebelébe minden elvet, akkor szerin-