Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-281
104 281 « országos Ülés 1898. április 19-én, kedden. tem kizár és száműz a programoijából egy elvet: a magáét. (Ellenmondások a baloldal Jidtsó padjain. Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Örülni íogok, ha ezt megczáfolja. Páder Rezső Keresztény ember! Werner Gyula: Mindezt, t. ház, ennek a javaslatnak keretén belül csak azért mondtam el, mert ez a javaslat (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a maga jótéteményeivel, a maga mérsékelt és határokhoz kötött államfelügyeletével és a nemzetiségi társadalomra gyakorolt kiszámíthatatlanul nagy hatásával bizonyítja, mennyire nincs igazuk azoknak, a kik a magyar nemzetet a nemzetiségek üldözésével és elnyomásával vádolják, és hogy mennyire nincs igaza a t. képviselő úrnak sem, a ki ezeket a thémákat mindig uagy előszeretettel hozza fel itt a képviselőházban. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelöl.) T. ház ! Beszédem végéhez értem. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Azoknak, a kik a magyar államot nemzetiségi házacskákra akarnák széttördelni, azoknak a tervük, meg vagyok róla győződve, nem fog sikerülni. Ha pedig mégis sikerülne, ha valami úton-módon el tudnák érni azt, hogy az ezeréves magyar államot temetővé változtassák, akkor ez a temető csakhamar benépesedik apró sírokkal : az önmagukban élni gyenge, az állami önállóságukat fentartani képtelen, a nagy és erős nemzetek áradatában elpusztuló nemzetiségek sírjaival. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök : Az ülést üt perezre Hfiiggesztcm. (Szünet után.) Elnök í Az ülést újból megnyitom. Lakatos Miklós jegyző; Szentiványi Árpád! Meltzl Oszkár. T ház! Személyes kérdésben kérek szót. Megtettem volna ezt már a szünet előtt, de oly gyorsan törtéüt az elnök úr részéről a szünet kimondása, hogy nem volt alkalmam szót kérni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A köz^ +,a nül előttem szólt Werner Gyula képviselő úr adal megtámadtattam politi kai magamtartása miatt s egyúttal szabadságot • vett magának nemcsak az én hazafiságomat, hanem népem, a szász nép hazafiságát, is gyanúsítani. Thaly Kálmán: Itt csak magyar nép van ! Meltzl Oszkár: Itt magyar nemzet van és többféle nép. Thaly Kálmán: Többféle nemzetiség van i Meltzl Oszkár: Mundom az előttem szóit képviselő úr nemcsak az én hazafiságomat, hanem egyszersmind a szászok hazafiságát is merte gyanúsítani, vagy ha nem is gyanúsítani, legílább is kétségbe vonni. Én nem tudom, hogy minő jogezímen tette ezt Werner Gyula képviselő úr; de én megmondom neki, hogy minő jogezímen teszem én, hogy ezt a megtámadást határozottan visszautasítsam. A mi először is a szászok magatartását és hazafiságát illeti, egészen röviden csak a következőket vagyok bátor mondani. Az erdélyi szászok nyolczadfél század óta lakják ezt a földet. A mi akkor dezertum volt, azt csendes évszázados munkával lakott és művelt terémmmmá tették és megvédelmezték belső és külső ellenségek ellen, azt a földet megáztatták vérükkel és verejtékükkel évszázadok folyamán át. Thaly Kálmán: A magyarok is, nemcsak ők ! Meltzl Oszkár: De ők is. Az a föld az ő földjük. Thaly Kálmán: No no! (Felkiáltások: Magyarország földje!) Meltzl Oszkár: Csak nem teszik fel rólam azt a badarságot. . . . (Nagy mozgás és zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, hagyják beszélni a szónokot. A képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy személyes kérdésben kért szót, tessék tehát röviden ahhoz tartani magát. Meltzl Oszkár *. Köszönöm a figyelmeztetést ; rövid leszek és nem fogok visszaélni a t. ház türelmével. Különben a t. háznak jogában áll, ha talán a személyes kérdés legszűkebb határain túl is megyek, e túllépést is megengedni nekem. (Felkiáltások balfelöl: Megengedjük!) Elnök: Kérem, a képviselő urak nem engedhetik meg. A szabály határozottan azokról szól, a kik személyes megtámadtatást akarnak visszautasítani. Erre hivatkozva szólt a képviselő úr. Hát itt nincs semmi közbekiáltó megengedésnek helye. Meltzl Oszkár: Legyen szabad folytatnom ; ismételve ígérem, hogy rövid leszek. A szászok a maguk földjét a magukénak tartják, természetesen, mint magyar államterületet. Azt csak nem teszi fel rólam valaki józan észszel, hogy ennek ellenkezőjét mondtam vagy bárcsak gondoltam vulna. És ők azt hiszik, hogy bizonyos históriai missziót teljesítettek hosszú évszázadokon át, valamint teljesítenek jelenleg is. E missziónak csak úgy f',étnek eleget, ha megmaradnak azoknak, a kik voltak, és a milyeneknek bejöttek ide. (Mozgás.) És ha ők e miuőségüket fentartják, meg vannak egyszersmind győződve arról is, hogy egyidejűleg legjobban és legtökéletesebben szolgálják a migyarállam érdekét. Ezzel végeztem a szászokra vonatkozólag ; már most áttérek arra, a mit a képviselő úr személyemről mondott. Kétségbe vonta hazafiságomat is. Én e támadást határozottan visszautasítom. Nemcsak termé-
