Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-281
102 281. országos ülés 1898, ;. április 19-én, kedden. nek a népre gyakorolt nagy befolyását, s ha meggondoljuk, hogy e lelkészek legnagyobb része e mai napig maga is nyomorgott, s így szive sem a társadalmi, sem a politikai fel forgatásnak kísértései ellen eléggé vértezve nem volt; akkor az anyagilag jobb helyzetbe hozott, a megelégedett és inkább hivatásának élhető lelkészektől, tebát e javaslattól, sokat várok a tekintetben, hogy a román politika ezen két irányának túlzását mérsékelni fogják. (Helyeslés jobbfeíől.) Nem hálából, mert hiszen politikában egyesek és nemzetek bálájára számítani nem lehet, hanem a maguk jól felfogott érdekében, Mert a jövedelemnek biztosított voltával a lelkészi kar bejut azon társadalmi rétegek nagy érdekközösségébe, a mely társadalmi rétegek, politikai vagy társadalmi felfordulásokban elveszíthetnek mindent, de nem nyerhetnek semmit, a kiknek tebát ilyen politikai vagy társadalmi felfordulások előidézése érdekükben nincsen. (Helyeslé. Úgy van! jobbfeíől.) De talán azt méltóztatnak gondolni, hogy nagyon túlzó színekkel ecseteltem a nemzetiségi lelkészeknek nagy befolyását népük fejlődéseire. A história mellettem bizonyít. Mikor Schiaguna 1846-ban, tehát két évvel a szabadságharcz kitörése előtt, püspöki székét elfoglalta, akkor a görög-keleti lelkészi kar a legnagyobb szegénységben és tudatlanságban sínylődött. E tekintetben, mert azt mondhatnák, hogy nem tudom miféle elfogultság vezet, hivatkozom egy román történetíróra Slavici-re. Siavici azt mondja, hogy abban a korban a lelkészek legnagyobb része közönséges paraszt volt, a ki irni nem tudott, csak olvasni és valamit énekelni. A püspök legelső körlevelében szemrehányást tesz papjainak, hogy a templomból egyenesen a korcsmába mennek, ott magukat leiszszák és lelkészhez illetlen beszédeket folytatnak. Előírja ez a püspöki körlevél, mikép öltözködjenek és viselkedjenek, ha a városba jönnek, és szigorú büntetéssel fenyegeti mindazokat, kik piszkosan vagy fésületlen hajjal járnak. Történetírók dolga földeríteni a 48-iki román fölkelés okait; de azt hiszem, ily nagy mértékben tudatlan, ily nagy mértékben szegény és ily nagy mértékben romlott lelkészi kar csak végzete* befolyást gyakorolhat az események fejlődésére és a gondjaikra bizott tömegek elhatározására. (Úgy van! jobb felöl.) Hogy a magyar nemzet levonta ez idők tanulságát, a mellett az bizonyít, hogy 1867 óta államférfiilink sokat megtettek részint a nemzet erejének fokozására, részint a nyugtalanság csillapítására. A mit ez irányban a magyar nemzet tett, azt minden politikai párt közreműködésével és egyhangú helyeslésével t tette meg egész á legutóbbi időkig. Mert ma van már párt — gondolom, mondani is felesleges, hogy a t. néppártot értem — mely a nemzetnek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt, tiszteletet parancsoló egyetértését szerenesésen megbolygatta. A költségvetési vitában elhangzott nyilatkozatok óta felesleges volna bizonyítanom, hogy a nemzetiségi kérdésben a néppártnak más a programmja, mint akár a nemzeti, akár a függetlenségi, akár a szabadelvű pártnak, akár a nemzeti közvéleménynek. A tisztelt néppártról régen rebesgetik, hogy a nemzetiségi politikában töretlen utakon jár. De e házban egyideig az volt a jelszava: Si fecisti, nega. Míg végre Molnár János képviselő úr, a ki a néppárt nevében nyilatkozni a leghivatottabb, Magyarország képviselőházában elmondotta a nagy néppárti titkot, azt, hogy a néppárt értelmezése szerint a nemzetiségi törvény nincs végrehajtva. Nem tudom, van-e köztünk oly ártatlan a gonosz világ törvényeit oly kevéssé ismerő ember, kit ez a nyilatkozat meglepett, a ki arra az előzményekből ítélve nem volt elkészülve. Őszintén megvallom, t. ház, én ezt a nyilatkozatot vártam. Úgy voltam vele, úgy fogtam fel a dolgot, hogy itt ismétlődni fog a szerelmi viszonyok örök lélektana. (Mozgás. Halljuk! Halljuk ! jobbfeíől.) Eleinte a szemek beszélnek, azután gyöngéd kézszorítás, (Derültség.) később czélzatos, ingerlő beszédek, félig elhallgatott, félig kimondott szavak. (Derültség.) Mikor azután a szenvedély növekedik, akkor még a Molnár János képviselő úrhoz hasonló nyugodt és óvatos urakkal is megesik, hogy megfeledkeznek önmagukról és hogy őszinte vallomást tesznek, bizonyos politikai szempontokat értve természetesen. (Derültség a jobboldalon.) Hogy bebizonyítsam, hogy a t. néppárt nemzetiségi politikájának vannak bizonyos előzményei, kénytelen vagyok néhány rövid idézetet felolvasni régebbi közleményekből. Ezek a közlemények valamennyien a néppárt hivatalos újságában láttak napvilágot és minthogy a választások talaját voltak hivatva előkészíteni, a t. ház bátran meghallgathatja, mert némi hadtörténeti érdekességük van, mint a Moltke katonai leveleinek. (Halljuk! Halljuk!) 1896 Julius 17-én a néppárt hivatalos lapja . . . Buzáth Ferencz: Olyan nincs! Werner Gyula: . . . Hát félhivatalos. Ebben tisztelt képviselőtársammal hamar megegyezünk — egy német újsá^czikket közöl, annak fejtegetéseit »tárgyilagosaknak« mondom. Ez a tárgyilagos fejtegetés a többek közt ez: »Az ellene — tudnillik a néppárt ellen — intézett támadások között csak egyiknek van hatása, annak, mely szerint nagyon rokonszenvezik a nemzetiségekkel, azaz nem eléggé sovinista t
