Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

100 281. országos ülés 1898, «. április 19-én, kedden. teletben tartja, mint becses alkotó részét a nemzet közszabadságának. Hogyha az állam a lelkészek megélhetését biztosítja, ezt nemcsak az emberezeretet, hanem maguknak az egyházaknak érdeke is úgy kívánja. Mert ha az evangéliumi szegénység terhét a lelkészek egy részének vállairól le nem vehetjük is, megszabadítjuk mégis őket a lealázó rabságtól, a mely, mint minden rabság a világon, annak volna elsősorban ártalmára, a mit pártkülönbség nélkül megvédeni szeretnénk: az egyházak szabadságának és méltóságának. Az alsóbb néposztályok sorsának javítása minden törvényhozásnak és valamennyi pártnak súlyos gondja. A szocziális izgatásoknak ellenszereit keresve, reményünk az egyházakhoz fordul, a lelkészektől várva, hogy a rendelkezésökre álló erkölcsi és szellemi fegyverekkel szembe fognak szállani a szocziálista izgatók veszedelmes tevékenységével. De azt kérdezem, nem volna-e a feje tetejére állítása a logika minden törvényének, ha a szoczializnms ellen meginduló közdelemben azoktól várnok a fenyegetett társadalmi rend megoltalmazását, a kik maguk is szocziális nyomorban sínylődnek, és kiknek föld höz ragadt s-zegénységén az állam nem igyekeznék sürgetően és haladéktalanul segíteni ? A latin és görög, valamint az örmény szertartású katholiku.^ok kivételével a javaslat minden bevett vallásfelekezet kongruájáról beszél. Nincs módooiban teljes és pontosan statisztikai adatok alapján megrajzolni híí, és úgy gondolom, szomorú képét a különböző felekezetekhez tartozó lelkészek anyagi helyzetének. Személyes tapasztalatok révén különösen az erdélyrészi görögkeleti román egyházat ismerem ; és minthogy úgy vettem észre, hogy ezekkel a lelkészekkel szemben a házban bizonyos anirnositás uralkodik, én kötelességemnek tartom, legjobb tudomásom szerint ezeknek szomorú helyzetét a t. ház előtt megrajzolni. (Halljuk!) Javadalmazás tekintetéhen a görög-keleti egyház lelkészei három osztályba soroztainak. Az első osztályba tartozók évi jövedelme 300 forint. Ilyen nagyon kevés van. Ezek irigyelt, gazdag lelkészségek, valóságos egyházi majorátusok, a melyek csak a sors különös kegyeltjeinek jutnak osztályrészül. A másodosztályúaknak fizetése 200 forint, a harmadik osztályúaké — évi fizetést értve mindig — alig valamivel több száz forintnál. Csakhogy ezek az adatok oly vármegyéből valók, a hol az emberek tűrhető jóllétben élnek; de akárhány vármegyét ismerek, a hol ezeknek a görög-keleti lelkészeknek évi fizetése 70—80 forint. Minthogy pedig ezek a lelkészek többnyire családos emberek, a kiknek gyermekeik neveltetéséről is gondoskodni kell; minthogy oly népnek társadalmában élnek, a melynek középosztálya még csak most képződik, és így a társadalom iránt is ezerféle kötelezettséget kellene — mert nem tudnak — csak kellene teljesíteniük; és mikor a népnek politikai és gazdasági és minden egyéb irányú vezetése is, más értelmiség hiányában,' jobbára az ő vállukra hárul akkor, azt hiszem, nincs ebben a házban jó érzéstí ember, a kit ezeknek a szegény lelkészeknek a sorsa meg ne indítson. (Úgy van!) Különben maga a javaslat indokolása is világot vet ezeknek a lelkészeknek nyomorult jövedelmeire Én a javaslat indokolását mintegy lépcsőnek tekintem, a melyen, t. ház, a görögkeleti lelkészekhez kell leszállani a legmélyebbre. Ezeket a nélkülözésnek, sőt a nyomornak a legalsó fokáról hozza fel az állam, méltó feleletül ama rágalmakra, hogy Magyarország a nemzetiségek nagy kinzókamarája, a hol elnyomnak és üldöznek mindent, a mi nem magyar: a nemzetiségek nyelvét, vallását, kultúráját, politikai jogait. Mielőtt tovább mennék, egy történelmi tényt kell fölemlítenem azon, főleg nemzetiségi lapokban felmerült váddal szemben, hogy az a javaslat a politikai megvesztegetésnek rendszerét akarja bevinni a nemzetiségi egyházakba; hogy az állami eszme ezen javaslat által a nemzetiségi egyházak önkormányzatát, mint Jupiter Danáét aranyeső alakjában kívánja meghódítani. (Mozgás a bál- és szélső baloldalon.) A Balázsfalvára 1848-ban összehívott román nemzeti gyűlés megállapította a román népnek nemzeti követeléseit; ezen egyhangú megállapodásukat a magyar országgyűlés elé terjesztették, sőt annak megvalósítása érdekében még a polgárháborútól sem riadtak vissza és fegyvert fogtak a magyar nemzet ellen. Nos hát, kérem a románok e nemzeti programmjának 12-ik pontja azt kívánja, hogy az összes román lelkészek az állam pénztárából fizettessenek. Be méltóztatnak látni, hogy ez a teljes függésnek állapotát teremtette volna meg a román egyházakra nézve, (Úgy van! jobbfelöl.) és a román nép mégis követelte, sőt fegyverrel is követelte ezt. Már pedig volenti non fit injuria. Azok a románok tehát, a kik ma a javaslat ellen izgatnak, — eltekintve attól, hogy a javaslat egyetlen rendelkezéséből sem fogják kiolvashatni, hogy az függési viszonyba akarja hozni az ő egyházukat az államtól, — vagy nem ismerik vagy pedig megtagadják népük múltját és politikai hagyományait. (Úgy van! jobbfelől.) A görög-keleti egyház története azt bizonyítja, hogy ezt az egyházat mindig szoros anyagi és erkölcsi kapcsok fíízték az államhatalomhoz. A püspökük 1779-ben már évi fizetést húzott az eszéki és temesvári kamarális pénztártól; már II. József császár állami segélyben részesítette iskoláikat és lelkészeiket. Elhalt főpapjaik vagyonát az eszéki katonai