Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

'281. országos ülés 1898 Werner Gyula: Ennélfogva hiába ijesztget engem Schwicker Henrik képviselő úr Francziaország példájával. Én az állami mindenhatóság tanának híve nem vagyok, . . . Schwicker Henrik: Én sem! Werner Gyula: ... de bocsánatot kérek, azoknak az autonómiáknak, a melyeknek sánczai mögött a nemzet ellenségei megvonúlnak, hogy onnét a magyar állam fejlődését megakadályozzák, szaporítását részemről nem kívánom. (Általános helyeslés.) Sőt őszintén megvallom azt is, hogy a képviselő úr minden elragadó ékesszólása daczára sem volt képes meggyőzni engemet arról, — a mit ugyan nem mondott ki, de a mi beszédéből kiérzett mégis — hogy a magyar állam ideáljául például Svájezot válaszszuk; hogy mondjunk le a nemzeti erők erős konczentrálásáról, hogy olyan politikát folytassunk, a mely az állami egységnek elzülléséhez vezet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Schwicker Henrik: Igazságosat! Werner Gyula: A képviselő úr különben nagy lelkesedéssel beszélt azokról az elmúlt századokról, a melyek alatt Erdélyben a törvényes szabadság oltalma alatt egymással békében, testvéri egyetértéssel fértek meg a különböző vallásfelekezetek. Ehhez még dicsérettel tette hozzá, bogy sehol a világon az egyházaknak olyan széles önkormányzatuk nincs, mint Magyarországon. Engem a képviselő úrnak ezen nyilatkozata nagy örömmel töltött el, de örömöm még teljesebb lett volna, ha a magyar szabadságszeretet elismerésének, sőt magasztalásának ez a fényes sugara valami úton-módon eljutott volna a »Münehener Allgemeine Zeitung«-ba is, (Derültség a jobboldalon.) a mely nagyon sok rosszat ir rólunk, melyről pedig úgy tudom, hogy ahhoz a képviselő urat szoros politikai barátságnak kötelékei fűzik. (Általános helyeslés és tetszés.) Nunc venio ad fortissimum! Áttérek Meltzl Oszkár képviselő úr beszédére. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr szigorú bírálatot mondott nemcsak a javaslatról, hanem egyáltalában azon kormányzati szellemről, a melynek — mint monda — ez a javaslat egyik gyümölcse. Minthogy a képviselő úrnak azon határozott ellenzéki meggyőződése, a melynek tegnap tauai voltunk, alig néhány hete, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) őszintén megvallom, hogy szenvedélyes és haragos beszéde — bocsánatot kérek — csak a részvétnek bizonyos érzésével tölt el. (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) Mert elgondoltam, hogy ennek a politikai rendszernek ilyen epés gyűlölete mellett, a mely a képviselő úr ezen beszédéből kiáradt, milyen nagy önmegtartóztatás, az önsanyargatásnak milyen foka kellett ahhoz, és mennyit szenvedhetett, a mikor 99 köztünk ült, velünk szavazott, a mi politikánkat támogatta. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Marjay Péter: A javulás sohasem késő! Werner Gyula: A t. képviselő úr az önkormányzat durva megsértésének mondja ezt a javaslatot. Én pedig a képviselő úr nyilatkozatát a történelmi perspektíva hiányának tartom. Mert hisz nem is oly régen, í 859-ben, Thun Leó megkínálta a protestánsokat az ő kétes ajándékával. A magyarországi protestáns egyházak a legnagyobb hazafias felháborodással utasították vissza ezt a megaranyozott jármot. De kérdem a t. képviselő úrtól, visszautasították-e azt az erdélyi szászok? (Derültség.) A t. képviselő úr nagy ellensége az állami mindenhatóságnak. Én azt jól tudom, hogy a képviselő úr és elvtársai azonnal kijönnek a sodrukból, mihelyt az állam megerősítése nevében valamit kérnek tőlük. De kérdem, úgy volt-e mindig? Emlékszik-e még rá a képviselő úr, hogy a szász egyetem Wohlgemuth császári királyi tábornoknak egy emlékiratot nyújtott be, melyben kifejezték, hogy szívesen hoznak meg minden áldozatot az egységes állam kedvéért, mert a szász nép ez egységes állammal áll va^y bukik. Már most mi az oka, hogy most, ha bármit akar megtenni a magyar nemzeti állam az egység biztosítására, a t. képviselő urak ellenállásával találkozik? Az az oka talán, hogy akkor azt az egységes államot osztrák császárságnak hívták ? De hogy a képviselő úrtól búcsút vegyek, végííí rátérek arra, hogy a képviselő úr beszélt itt szuronyról, esztelenségig menő állami felügyeletről, cabinet noíreról, szóval a rendőrállam minden jelenségéről. Én a képviselő úr emlékezetébe egy más kort idézek vissza, a melyről sokkal több joggal lehet mondani, hogy abban a rendőrállam minden kelléke megvolt. Azt kérdezem én a t. képviselő úrtól, hogy akkor, mikor a magyar nemzet szabadsága kiterítve feküdt, mikor jobbjaink börtönben sínylették, vagy a haza határain túl bujdostak, vájjon annak a kornak a Meltzl Oszkárjai hová állottak ? Megosztották-e velünk a rabságot, a szomorúságot, a szenvedést, avagy az akkori rendőrállamnak állottak-e hűséges szolgálatában? Meltzl Oszkár Mindig a legélesebb ellentétben voltunk a Bach korszakkal. (Zaj.) Werner Gyula: Mielőtt vizsgálnám, hogy a lelkészek jövedelmének állami kiegészítése összefügg-e és mennyiben függ össze a nemzeti politika feladataival, egyetlen megjegyzésem van Zichy János képviselő úrnak azon aggodalmára, hogy ez a javaslat új, az egyházak szabadságra veszélyes viszonyt teremt az állam és egyház között. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy az egyházak önkormányzatát ebben a házban mindenki tisz13* . április 19-éu, kedden.