Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-262
'.}>} 262. országos ülés 1898. márczius 16-án, szerdán. intézmények vannak, mint nálunk, de azt is tudom, hogy a művelt külföldön zsidó polgár társaink szintén aránytalanul gazdagabbak, mint a keresztény polgártársak. Az a körülmény tehát, liogy külföldön is vannak olyan intézmények, a melyek lehetségessé teszik a munkásnép kiszipolyozását, engem meg nem nyugtat; mert bár az izraeliták ott is aránytalanul vagyonosabbak, mint a keresztények, mondjuk, hogy Yio—Y* részét bírják a nemzeti vagyonnak, de ezen nemzetekre nézve az izraeliták tálgazdagságának még sincsen oly T an nagy befolyása, mint nálunk. Hiszen Francziaországban 200 lélekre esik egy izraelita, Angolországban pedig 500 lélekre, Budapesten ellenben egymagában több izraelita van, mint Francziaországban, Angolországban együttvéve. A kérdés tehát nálunk egészen más, mint a művelt külföldön. Meg kívánom jegyezni azt, hogy körülbelül bét millió izraelita van az egész földön. Ebből, mint tudva van, a fele Oroszország lengyel tartományaiban, a másik fele pedig Ausztriában és Magyarországban lakik, úgy, hogy e tekintetben mi magyarok a harmadik helyen állunk. Ismeretesek ama szomorú erkölcsi és any r agi viszonyok, a melyek között Lengyelország és Galicziának a népe a zsidó korcsmárosok és uzsorások működése következtében tényleg van. Ha nem akarjuk, hogy a mi magyar népünk szintén a lengyel és ruthén népek sorsára jusson, akkor e kérdés felett gondolkozunk és ahhoz képest cselekednünk kell. (Egy hang; Ki kell kergetni. Derültség.) Itt olyasmit hallok hogy ki kell kergetni. Rá fogok térni, hogy én épen az erőszakos rendszabályoknak akarnám útját állani és azért kívánnék óvintézkedéseket, azért tárgyalom a kérdést, hogy az ultimo ratióra a sor ne kerüljön, hanem ha az isteni gondviselés bennünket keresztényeket és zsidókat oly nagy számban hozott össze e hazában, itt szépen egy-más mellett, a »leben und lében lassen« elvének keresztülvitele mellett itt megélhessünk. (Zajos derültség.) Madarász József: Mi volt az a német szó, nem értettem! Mócsy Antal: Élni és élni hagyni. (Derültség.) Erről van szó, t. képviselőház. Messzire vezetne, szorosan véve nem is tartoznék tárgyamhoz annak a kérdésnek a megvitatása, hogy mikép lehetséges az, hogy az izraeliták maroknyi népe, a mely az egész világon szét van szórva, fentarthatta magát idáig. A hívő keresztény ezzel a dologgal tisztában van, mert hite alapján tudja azt, hogy az izraeliták fenn fognak maradni már csak a megváltás tényének bizonyítására is, és arra is, hogy Krisztus jövendölése rajtok teljesüljön. De tudom, hogy e házban természetfeletti dolgokra hivatkozni nem lehet. Sietek is elhagyni e tért és áttérni arra, miként, volt lehetséges, hogy az izraeliták rövid néhány évtized alatt uraivá váltak a pénznek és e réven hogyan biztosították magáknak úgyszólván minden téren az uralmat. E kérdés felett évtizedek óta gondolkodtam. Talán méltóztatnak emlékezni, hogy 1895. április havába izraelita polgártársaink reczepeziója alkalmából a Parisban székelő izraelita alliancenak vezetősége levelet intézett Magyarország izraelita hitközségeinek vezetőségéhez. Érdekes levél ez, nem fogom a t. házat az egésznek felolvasásával untatni, de pár sort mégis annak feltüntetésére, mily hatalmas szervezet lehet ez, minő befolyást gyakorolhat a közvélemény alakítására, legyen szabad felolvasnom (olvassa): »Harmínczöt év óta az izraeliták egyenjogúsításán munkálkodik az alliance; ez ügy mellett állította sorompóba a közvéleményt« — majd rátérek, hogy miként — »közbenjárt a kormányoknál, hogy följelentse azokat az igazságtalanságokat és erőszakosságokat, melyeknek a zsidók áldozatai. Általában mindenütt, a hol egy zsidó ebbeli minőségéért szenved, azon van, hogy segítségére legyen.* Végül buzdítja a magyarországi izraelita hitközségeket, tekintettel a nagy szerencsére, mely őket érte, emlékezzenek meg kedvezőtlenebb viszonyok közt levő hitsorsosaikról, támogassák évi díjakkal a párisi izraelita allianceot. Buzdítsák a kebelökben levő különféle egyleteket, bizottságokat, hogy pénzbeli adományokkal támogassák az allianceot. Megmondja, hogy további felvilágosítások nyerhetők Lőw szegedi főrabbinál, meg valami Farkas nevezetű magyarországi ügynöknél, a budapesti izraelita központi irodánál. Ebből is látható, hogy izraelita polgártársaink az egész világra kiterjedő nagyszerű szervezettel rendelkeznek, a mely a világnak összes izraelita hitközségeit, egyleteit, egyeseit a maga czéijaira megadóztatja és a körlevél tanúsa,ga szerint képes alakítani a közvéleményt és befolyásolni a kormányokat. Ezen czélból is áll fenn az az egyesület. Már most ezeket tudva én magamnak fogalmat alkottam arra nézve, hogy az izraelita alliance vezetői miként használhatják ezen befolyást, hogy a közvéleményt faji sajátságaiknak és érdekeiknek megfelelőleg alakítván át, lehetőleg minél több pénzt legyenek képesek az izraeliták kezében összpontosítani. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék csak meghallgatni. Az alliance vezetői természetesen csak olyan jól tudják, sőt még jobban, mint mi, hogy az izraeliták túlnyomó része üzérkedéssel, tehát pénzforgatással foglalkozik. (Ellenmondás jobbfelől,) Az ő okoskodásuk ez lehetett: a közvéleményt s a kormányokat