Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-262

282, országos ülés 1898. márezins 16-án, szerdán. "-! oly irányban kell befolyásolni, hogy oly intézmények létesíttessenek, a melyek segélyével minél több pénz forduljon meg az izraeliták kezén, hogy annál gazdagabbakká lehessenek, így történt aztán, hogy a zsidóság különösen a sajtó terére vetette magát, mert ennek segélyével lehet közvéleményt csinálni. Emlékezhetik még rá a t. ház, hogy itt Magyarországon is néhány év előtt mily nagy étvágygyal vetették magukat utána izraelita polgártársaink annak, hogy már régi magyar újságokat megszerezzenek és azokat is faji érdekeik szolgálatába állítsák. (Úgy van! Úgy van! bál felől.) Lepsényi Miklós: A »Pesti Naplót!« Mócsy Antal: Azt is méltóztatnak tudni, hogy épen az izraelita kézben levő sajtó követelte mindig és követeli a szabadság nevében a szabad üzérkedést, azt lehet mondani, a szabad fosztogatást, a szabad kizsákmányolást. (Mozgás.) Az egyenlőség nevében követelte és követeli az izraelita sajtó az izraelita vallás reczepczióját, egyenlővé tételét a keresztény vallással Pedig, t. ház, olaj és víz az izraelita vallás és a keresztény vallás; egyik a másiknak tagadása, tehát vagy kereszténynek kell lennie akkor Magyarországnak vagy zsidónak; vagy egyik sem lesz, hanem teljesen hitetlen lesz. Zmeskál Zoltán I A képviselőház többsége az lesz tíz év múlva. Mócsy Antal: E mellett kétségkívül azt is méltóztatnak tudni, hogy az izraelita kézben levő sajtó a kereszténység ellen minduntalan intéz támadásokat azért, hogy a keresztényekben a hit meginogjon, mert úgy okoskodhatnak az allíance vezetői, hogyha a keresztény emberek kebeléből kiirtatik a keresztény, illetőleg az evangéliumban való hit, akkor az a goj férfi nem megy a templomba, hanem a korcsmába, a mint az most már száz és százezer esetben történik, — ott költi el pénzét, a korcsmákban pedig legtöbb esetben izraelita polgártársaink mérik a szeszt. Az a »goj« asszony, vagy leány, a ki elvesztette hitét, vagy a kiben ez nem elég erős, az hiu lesz; az nem elégszik meg anyjának, vagy öreg anyjának egyszerű ruházatával; az selyem, bársony és csipke után áhítozik, úgyde ezeket ismét az izraelita hitsorsosok mérik a bobban, (Úgy van! balfelöl.) és ha ismét a keresztényeknek pénz kell, akkor újra a túlnyomólag izraelita kézben levő pénzintézetekhez, bankokhoz kénytelenek fordulni. (Úgy van! balfelől.) Es vájjon nem-e tűnt fel az, t. ház, hogy a zsidókézben lévő sajtónak az az állandó törekvése, a régi középkori maradványokkal való szakítás ezímén, hogy úgy a mezőgazdaságban, mint az ipari vállalatokban alkalmazottak készpénzzel legyenek fizetve. Azelőtt úgy volt, hogy az agrár munkások alig kaptak készpénzt, de azért szükséget nem szenvedtek, mert a mire szükségök volt háztartásukban, azt terményekben megkapták, ilyenektől persze azután a zsidó üzérek édes-kevés pénzt kaptak. Az idősebbek fognak emlékezni arra, hogy kéz mű-iparosoknál a legények egy családot képeztek a mesterrel, és így családias ellátásban részesülvén, a fizetésük kevés volt, tehát ezek százezreitől is a zsidó üzletemberek < des-kevés pénzt kaphattak, tehát a munkásoknak százezrei és milliói ki voltak vonva az üzérkedéssel foglalkozók befolyása alól. tehát meg kellett szüntetni a régi patriarchális szokást, és czéljukat is érték, az ipari téren ma már mester és segéd együtt nem élnek; a segédek készpénzben kapják fizetésüket. Az agrár-munkásoknál is látjuk mindinkább a törekvést, hogy ők is ne terményekben kapják bérüket, hanem készpénzben. így azután lassankint a munkások százezrei és milliói elviszik verejtékes keresményüket az üzérkedő zsidókhoz, azoknál vásárolják, a mire szükségük van, persze rendszerint drágát és rosszat. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) G-ondolom az előadottakból egészen világos, hogy az izraelita alliance ezélja az, hogy lehetőleg minden pénz megforduljon zsidókézen, hogy az izraelita üzérek abból hasznot húzzanak, sőt hogy a legtöbb esetben az egész haszon az övék legyen. Itt hátul kérdik, hogy miként folynak be a kormányokra? (Halljuk! Halljuk!) Tadjuk, hogy a kis zsidók a kis községekben hogyan bánnak a keresztény kis emberekkel, ugyanazt teszik a nagy zsidó bankárok az államokkal. Magyarország, midőn a nagy kölcsönszerződéseket kötötte, azon fölül, hogy kivált a 70—80-as években igen magas kamatokat fizetett, — még 100 milliókra rugó hasznot is húztak a zsidó bankárok. Már most, t. ház, ezen általánosságok ntán lássuk részletekben, hogy áll a dolog? Hogy anyagi tekintetben hogyan állhatnak izraelita polgáraink, azt a belügyminiszter úr mondhatná meg legjobban. Mi csak annyit tudunk, hogy az egyes törvényhatóságokban az izraelita polgártársaink a virilistáknak a nagyobb felét teszik, úgy hogy el lehet mondani általánosságban, hogy az ország összes virilistáinak egy harmadát izraelita polgártársaink képezik. Ez azt bizonyítja, hogy máris rendkívüli nagy ingatlan birtok van a kezükben. Hogy az ingó tőkének a legnagyobb része a kezükben van, azt úgy is tudjuk mindnyájan, hogy Budapesten, Magyarország fővárosában a házaknak legnagyobb része zsidó-kézben van, az is általánosan ismeretes. Izraelitáink tehát anyagi téren eddig is 13*