Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-262

262. országos ülés 1898. m&rczlns 16-án, szerdán. öi ma néhány ezer, holnap talán az egoizmus által szaturált egész tömegek fognak ellentállást kifejteni. A liberalizmus és a szoczializmus alapgondolata tehát az egoizmusnak szuverenitása lévén, e tekintetben — és itt csak theoriákról beszélek — bizonyos rokonság konstatálható közöttük. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) De menjünk tovább és tekinfsunk át a közgazdasági térre. A szoczializmus átvette a liberalizmusnak azt a jelszavát, hogy a munka képezi az érték egyedüli forrását és ezáltal mintegy szankezionálta a liberalizmus az ő felfogásukat, uralkodó elvüket, a mely a létért folyó küzdelemben oly rideg és oly szeretetnélküli. A liberalizmus volt, felfogásom szerint, a feltétlen szabad versenynek hirdetése és proklamálása, valamint az uzsoratörvénynek annak idején való eltörlése által oka annak, hogy a gazdag burzsoá érdekei annyira elváltak a szegény munkás érdekeitől, a miből ismét az következik, hogy a szegény munkás félelemmel és gyűlölettel viseltetik a birtokos osztály iránt. (Úgy van! balfelöl.) A »laisse passer« és »laisse faire« liberális elvei voltak okai részben a társadalmi bajoknak is azért, mert az egoizmus következtében a létért való küzdelem oly elkeseredetté vált, és ennek következtében a gazdag elnyomta a szegényt, az erős a gyöngét; ennek folytán ismét a gyönge gyűlölettel és félelemmel viseltetik az erős és gazdag iránt. A félelem és gyűlölet pedig, t. ház, folyton olajat öntenek a tűzre; folyton élesztik azt a tüzet, a melyet a liberalizmus nem saját akaratából ugyan, önkénytelenül bár, de mégis önkezével gyújtott- (Úgy van ! Úgy van! balfelöl.) És nézzük végre, t. ház, a társadalmi és az állami életet és azt fogjuk látni, hogy az a rettenetes materializmus, a melyet a liberális rendszer megteremtett, és a melyre úgyszólván saját hatalmát felépítette, épúgy az állami, mint a társadalmi élet keretén belül csak ápolja, növeli, erősíti, izmosítja magát a szoczializmust, a mely tényleg materializmusból él és táplálkozik. Azokat az eszméket, melyeket a szabadelvtíség először ejtett ki akkor, a midőn megszületett, a melyek úgy hangzottak felénk, mint az angyalok zenéje: »Szabadság, egyenlőség, testvériség*, ma lassankint saját számára aknázza ki maga a szoczializmus, azért, t. ház, mert a szabadság alapja ma már nem a kötelességérzet, hanem az önzés; azért, mert a testvériség alapját nem a szeretet, hanem a félelem és gyűlölség képezik; azért, mert az egyenlőség nevében ma ember és embertárs közé a modern ököljog fészkelte be magát. (Úgy van! Úgy van! lalfelöl.) És nézzünk végűi, t. ház, a vallás terére; nézzük azt a felfogást, a melyet a liberalizmus a vallás tekintetében követ és azt fogják látni, hogy a szoczializmus átvette ezt, mint olyant, a mely az ő tanainak terjesztésére lehető legalkalmasabb. A t. ház engedelmével azon ezitátumokat, a melyeket ezúttal használni fogok, magyar nyelvre fogom rögtön lefordítani, mert nézetem szerint nem jól hangzik a magyar parlamentben az idegen nyelv. Winterer »Der Socialismus von 1878 bis 1880« czímű művében azt mondja (olvassa): »Mi a műveltség mai álláspontjára helyezkedünk, hiszen a bourgeoisie már rég előttütik proklamálta az atheizmust. Mi az atheizmust — úgymond — tudományos elméleteink alapján csak átvettük tőlük és kötelességünknek tartjuk azokat terjeszteni és belevinni a tömegekbe.« Íme, t. ház, ez a szoczialista maga bevallja, hogy a liberalizmustól vette át az atheizmust örökség vagy ajándékképen. De menjünk tovább, hányszor hallottunk az egyházpolitikai vitatkozások alkalmával itt az országban annak a meggyőződésnek adni kifejezést, hogy a vallás tisztán és kizárólag magánügy. Erre vonatkozólag ismét a szoczíalistákoak azonos felfogására mutathatok, a midőn itt czitálom Liebknechtnek egy haliéi gyűlésen 1890-ben mondott következő szavait (olvassa) : »A mi pártunk egy tudományos párt, a tudomány pedig ellentétben áll a vallással. A tudomány jó iskolákról gondoskodik, és ez a legjobb fegyver a vallás ellen. Én saját személyemre — mondja Liebknecht — bevallom, hogy atheista vagyok, de be kell vallanom egyúttal azt is, hogy e pillanatban követeléseinkre nézve nincsen megfelelőbb tanunk, mint az, hogy a vallás magánügy.« íme, t. ház, a felfogások azonossága, a szerves kapcsolat az elméletek között! A vallástalanság közvetlen és közvetett terjesztése, mint a hogy ez az egyházpolitikai törvények által is bizonyos mértékben történik, és ezért azoknak revizióját sürgetni soha meg nem szűnünk, előkészíti a szoczialista és kommunista elvek megvalósulásának útját ennek bebizonyítására a következőket leszek bátor felolvasni. Az 1890. hallei szoczialista pártülés jegyzőkönyvében a következőket találjuk. Azt mondja Rudt, hogy a »szoczialistáknak kötelessége a vallás és az egyház ellen küzdeni nemcsak azért, mert mi — úgymond — a tudomány álláspont" ján állunk, és így szakítottunk a papokkal és azoknak agyrémeivel, hanem küzdeni kell alapelveink folytán az egyház ellen is azon szerves kapcsolat következtében, a mely az oltár és a trón között létezik.« (Mozgás jobbfelöl.) Ionén következik a kommunistáknak az a törekvése, hogy hiveik minél többen felekezetn