Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-261

g2 261. országos ölés 1898. márcilns 14-én, hétfőn. lat mellett itt állást foglalt. De daczára e tiszteletreméltó érzelemnek, az minket nem indíthat arra, hogy azt a felirati javaslatot, így •& hogy van, sőt még lényeges javításokkal is elfogadhassuk. (Úgy van! a szélső halóidalon.) A t. miniszterelnök úr csak annyi engedményt hajlandó tenni, hogy utasítsuk vissza e javaslatot az igazságügyi bizottsághoz, (Egy hang a szélső baloldalon : Még azt sem!) vagy talán még azt sem. Szivák Imre t. képviselőtársam feleslegesnek tartja még ezt is, de én szives figyelmét hívom fel arra, hogy még egyszer nézze meg ugyanazon apai gonddal és szeretettel ezt a felirati javaslatot, vizsgálja át, vegye fontolóra, hogy e felirati javaslatban a magyar nemzet szól királyához és az országgyűlés szól egyúttal a nemzethez, és nem is a jelenre és a jövőre, és nemcsak a mai állapotra, hanem az 1848-iki alkotásokra. Ilyen felszólalásban, ilyen szózatban mégis kissé nagyobb gonddal, nagyobb finomsággal, nagyobb komolysággal kellene az eszméket összehozni és azoknak alapot adni. Csak egy párt engedjen meg ezen felirati javaslatból valamivel részletesebb bírálat alá venni: meg vagyok róla győződve, maga is meg fog arról győződni, hogy semmi alakban el nem fogadhatjuk, sem a t. miniszterelnök urnak az engedménye ki nem elégíthet bennünket, legalább egyelőre nem. Mindjárt ennek a felirati javaslatnak az első pontja így kezdődik és így végződik: »Nemzetek élete más, miként az egyéneké.« Már, bocsánatot kérek, a magyar királyt a magyar nemzetnek erre a dologra figyelmeztetni nem szükséges. (Derültség a szélsőbalon.) És azt mondja: »a mely természet szerint időhatárokhoz van kötve*. Hogy mi van kötve időhatárokhoz, az elgondoljuk, de valami nagy világossággal ez sincs megírva. »Mert bár népek is elhalhatnak idő előtt, ha elavult intézményeikhez időn túl ragaszkodnak; de viszont nekik megadatott az, hogy életszerveiket, intézményeiket, a haladó idő szellemében cserélve ki — újjászülethetnek.« Már bocsásson meg t. képviselőtársam, ez a gondolat maga is oly banális, az alak, a melyben ez ki van fejtve, oly iskolásgyermekhez való, hogy ezt ünnepélyes okiratba, midőn egy nemzet beszél királyához, beilleszteni nem lehet. (Úgy van! balfelől.) »Nemzetek élete más, miként az egyéneké.« Hiszen ha ennek helye van itt, vannak ennél általánosabb, mindennapibb igazságok. Ez épen olyan, mint ha odafenné, hogy az ember társas lény, a ló emlős állat, (Derültség.) az emlősállat élő fiakat szül és azokat emlőivel táplálja stb. (Derültség.) Egyáltalában ennek az első pontnak, a melymjk pedig meg kellene ütni úgy a király, mint a nemzet figyelmét, semmi jelentősége, semmi szüksége, semmi czélszertí^ége nincs, nem időszerű és nem ide tartozó. És mit beszéi e felirat a nemzetek haláláról akkor, mikor mi az 1848-iki alkotások emlékét akarjuk megünnepelni? S a mit itt a nemzetek haláláról beszél, az nem is igaz, mert a nemzetek elpusztíttathatnak különös nagy világtörténelmi szerencsétlenségek által, elveszthetik életük állami erejét és fenségét belső erkölcsi elhanyatlás által és rettentő szenvedéseket állhatnak ki zsarnokok beavatkozása által, de ilyen módon elhalni, mint ő itt az első pontbau kifejti »idő előtt« és »időn túl«, (Derültség balfelől.) erre a világtörténet példát nem mutat. De menjünk tovább. T. képviselőtársamat figyelmeztetem arra, hogy az a hang, ismétlem, melyen egy alkotmányos és önérzetes nemzet őszintén akar beszélni királyával, egészen más ám, mint a minő itt az ötödik alineában következőkép van visszaadva (olvassa): »Az előbbi tagozatok szerint széthúzó erők meg nem semmisítve, de összhangzatosan egyesítve lettek azon állameszme alá rendelve, melyben szent István koronájának fenséges és örökre változhatatlan tartalma a mai egységben olvad összo.« Olay Lajos: Magyarul van ez írva? Eötvös Károly: Ennek a mondatnak első tétele a gépkovácsok terminológiájából van véve; a második tétele sehonnan sincs véve, mert például: hogy szent István koronájának mi a tartalma, és hogy az a tartalom mannyiben fenséges és mennyiben örökre változhatatlan, ezek olyan szólamok, olyan állítások, a melyeknek komoly értelmét sem t. képviselőtársam nem tudja, sem mi nem tudjuk, sem a mi felséges királyunk megérteni sehogy sem tudja. Szivák Imre: Ez itt sajtóhiba; »hatalma« és nem »tartalma«, »amelylyel« és nem »a melyben«. Helyesen így hangzik : »melylyel szent. István koronájának fenséges és örökre változhatatlan hatalma« stb. (Az elnök csenget.) Eötvös Károly: Köszönöm a felvilágosítást és elismeréssel vagyok a nyomdajavítók iránt, de mégis súlyos vád az ellenük, hogy az egészet ki nem korrigálták. (Derültség a szélső baloldalon.) Mikor a képviselőház bizottsága egy munkát készít, valóban annak a bizottságnak nem szabad arra számítania, hogy majdan a betűszedő vagy korrektor abban ki fogja igazítani a hibákat. De egyáltalában milyen ez az egész nyelv, ez az egész felfogás, hogy »az előbbi tagozatok szerint széthúzó erők meg nem semmisítve, de összhangzatosan egyesítve lettek« ; hova lettek? »azon állameszme alá rendelve«, melyik állam-