Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-261
261. orBzágos ölés 1898. márczins 14-ón, hétfőn. gg eszme alá? >a melylyel szent István koronájának fenséges és örökre változhatatlan hatalma a mai egységben olvad össze.« A ki ezt megmagyarázza Pulszky Ágost t. képviselőtársamon kivííl a világon, (Derültség a szélső haloldalon.) hogy ez érthető legyen, azt én az élővilág legnagyobb értelmi szellemének fogom elismerni. (Derültség a szélső baloldalon.) De tovább megyek. A hatodik alineában azt mondja ez a felirati javaslat, hogy: »a politikai jogoknak minden osztály, nemzetiség és felekezetre való kiterjesztésével nagygyá lőn a nemzet, mert a fentartásáb: n immár egyénileg egyenlően tevékeny fiainak száma szaporodott meg.« Már most mit tesz ez a megszaporodás? (Derültség a szélső baloldalon.) Ki szaporodott meg és miként és mi által szaporodott meg ? (Derültség a szélső baloldalon.) De én azt kérdem t. képviselőtársamtól, honnan tudja, hogy megszaporodott ? (Derültség.) Hol vannak rendelkezésére azok a statisz tikai adatok, melyek szerint 1848 márczius 15-ikén a fiainknak a száma úgy megszaporodott? (Élénk derültség balfelől.) Én meg tudón érteni nagy fejtörés mellett, mit gondolt a t. szerző, mikor ezt a javaslatot megcsinálta, de annak az eszmének a kifejezése, alakba öntése oly szerencsétlen, oly képtelen, oly nem magyaros, annyira lehetetlen, hogy ezt önérzetünk sérelme nélkül nem bocsáthatják a világ elé, annál kevésbbé a király elé s a nemzet elé. Azt a gondolatot, a mit akként fejeztek ki régebbi diplomatáink és politikusaink, hogy: az alkotmány sánczaiba a nemzet milliói felvétettek, akarja itt kifejezni, új alakba önteni; de gondolatnak is egészen más, mint az, hogy a nemzet egyénileg egyenlően tevékeny fiainak a száma megszaporodott. Ez így lehetetlen. De vannak abban még nagyobb hibák is, úgy a koronára, mint a nemzetre, mint múltunkra, mint önérzetünkre foutosabb, nagyobb hibák vannak ebben, mint ezek az alaki hibák. Elnök: Én nem akarom a képviselő urakat akadályozni abban, hogy mindazt, a mit e tárgyra vonatkozólag elmondani akarnak, előadhassák. De méltóztassanak a tanácskozás rendjét szem előtt tartani. Az a felirati javaslat, a melyről a t. képvisel : ' űr beszél, külön tárgyalás alá fog kerülni; talán még sincs rendjén, hogy a törvényjavaslat 1. §-ánál azt részletesen, mondatrólmondatra tárgyalja a képviselő úr. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Kérem tehát, méltóztassék most az 1. §ra szorítkozni és a felirati javaslatra vonatkozó észrevételeit akkorra tartani fenn, a mikor az fog tárgyaltatni. (Helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől) Olay Lajos: A ház megadta az engedélyt! (Zaj.) Megkérte a házat és az adott engedélyt! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: T. ház! Én természetesen meghajlok a ház igen tisztelt elnökének intése előtt és egyetlenegy megjegyzést téve, el is hagyom a felirati javaslat tárgyalását, A t. ház előre kikért kegyes engedelmével szólok hozzá és azon az alapon, hogy Szivák Imre igen tisztelt képviselőtársamnak pláne az általános vitánál engedte meg a t. ház, hogy részletesen beszéljen a felirati javaslathoz; természetesen azzal a joggal és méltányossággal véltem ahhoz hozzászólhatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szivák Imre: Nem szóltam a részletekhez semmit! Eötvös Károly: Nagy baj az! (Élénk derültség.) Nehéz a szerzőnek azokhoz szólani! Szivák Imre: Nem vagyok szerzője! Eötvös Károly: T. képviselőház! A t. elnök úr intéséhez is alkalmazkodva, még csak egy pontról szólok a részleteknél. Azt mondja, a felirati javaslat az utolsó előtti alienában, hogy: »híí ragaszkodásunk és hálánk érzete tör ki Felséged iránt, mini a ki a, jogfolytonosság alapjára állott.« Bocsánatot kérek igen tisztelt képviselőtársamtól és a t. háztól, e nemzet királyának azért, mert a király a jogfolytonosság alapjaira állott, sem hőséggel, sem ragaszkodással nem tartozik Mert alkotmányos királyunknak legelső és legutolsó, és mindennapi kötelessége ez, a ki csakis ezáltal válik alkotmányos királylyá és erkölcsileg és közjogilag csakis ezen az alapon gyakorol hatja a királyi jogokat. Igenis, mélységes hálát érezünk mi a mi alkotmányos királyunk iránt, több, sok, nagy és üdvös elhatározásaiért és intézkedéseiért. De azért, hogy a jogfolytonosság alapjaira állott, azért nem. És midőn a nemzet évtizedeken keresztül folytatott igen nehéz küzdelmet azért, hogy a jogfolytonosság elismerését a korona részéről kieszközölje a maga számára, akkor annak kieszközlését 50 esztendő múlva hálával és hü ragaszkodással hangoztatni, a trón előtt csúszni-mászni. a nemzethez nem illik s önérzetünk azt meg nem engedi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem folytatom tovább a részletek bírálatát, lesz erre alkalmunk talán később, Csak újra azon kérelmemet fejezem ki, hogy azon indokok alapján, melyeket az általános tárgyalásnál úgy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, mint én is előadtunk, ezt a felirati javaslatot egy külön bizottsághoz utasítani, azaz ne ezt a javaslatot, mert ebbod jót csinálni lehetetlen, (Derültség a baloldalon.) hanem egy felirati javaslat, készítését egy új ad hoc bizottságra bizni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A törvényjavaslat 1. §-ában fel vannak sorolva azon fontosabb, nagyobb alkotások elvileg és eszmeileg, á melyek 1848-ban létre-
