Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

260. országos ülés 1898, márczius 12-én, szombaton. 41 sültem tévesen, midőn azt közölték velem, hogy t. képviselőtársam állítása Szerint az igazságügyi bizottságnak minden jelenlevő tagja az itt előterjesztett felirati javaslat tekintetében szolidaritást vállalt volna és mintha az egy kompromisszum eredménye volna. (Ellenmondás a jobboldalon.) Justh Gyula : Mondta ! Győry Elek: Azt méltóztatik tudni, hogy ha egy bizottságban többségileg fogadtatik el valami, az a bizottság nevében terjesztetik ugyan a ház elé, ebből azonban nem következik az, hogy ezen előterjesztéshez a bizottságnak minden tagja hozzájárult légyen. En tehát csak a következő tényekre vagyok bátor reá utalni. Engem is beválasztottak abba az albizottságba, a mely hívatva volt a felirati javaslatot megszerkeszteni. Én az albizottság! tárgyaláson részt is vettem, de ;.z ott bemutatott felirati javaslathoz hozzá nem járultam. Ezt megerősíthetik mindazok, a kik az albizottságban jelen voltak, annyival inkább, mert a mikor e felirati javaslat a plenumban előterjesztetett, külön megjegyeztem, hogy az az albizottág többségének a felirata, a melyhez én sem hangjánál, sem alapeszméjénél, sem egész irányánál fogva nemcsak hogy hozzá nem járulhattam, de az idő rövidségénél fogva az albizottságban annak tárgyalásába bele sem bocsátkozhattam, már csak az idő rövidségénél fogva sem, mert — azt hiszem — méltóztatik tudni, hogy nagyon sürgetve volt a dolog és az idő rövidsége nem is engedte azt, hogy az én többségbeli t. kartársaim is valami nagyon behatóan tárgyalhatták volna az egész kérdést. így történt, hogy midőn a teljes ülés elé került az igazságügyi bizottságban ez a dolog, akkor éo ismét azt mondoltam: minthogy én ehhez nem járultam hozzá, mihelyt a részletes tárgyalásra áttérünk, én előbbi álláspontomhoz ragaszkodva, csak annyit tartok kötelességemnek megtenni, hogy azon figyelmeztetéseket, a melyeket megtettem imitt-amott az albizottságban egyes, különösen feltűnő dolgokra vonatkozólag, a pléniimban ismételjem, többi néhány olyanra nézve, a miket itt a képviselőházban gróf Apponyi, t. képviselőtársam felemlített. Ilyen volt például az, hogy nemzetiségi különbség nélkül történtek ezek a reformok, mert hiszen Magyarország nem tett akkor sem különbséget abban, ha valami jogot akart adni, hogy azt egyik vagy másik nemzetiségnek akár a románnak, szerbnek, németnek vagy magyar nak adja meg, hanem megadta azt egyaránt mindenkinek. Ez bele is jött a javaslatba, de én sem indítványt nem tettem, sem más módosítással elő nem állottam. Ez a néhány megjegyzés volt az egész, a melyet megtettem és mikor azután a törvényjavaslat tárgyalásának befejeztével az igazságügyi bizottság t. elnöke azt KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XIV. KÖTET. mondta, hogy köszönetet mond az albizottságnak ezért a munkálatért, én kötelességemnek tartottam kijelenteni — a mint itt is épen csak ennek kijelentése végett szólalok fel, — hogy én ennek az egész munkálatnak sem dicsőségében, sem annak ellenkezőjében semmi részt nem vettem és nem veszek. Ezt volt kötelességem kijelenteni, mert e nélkül t. képviselőtársam részéről félreértés történhetett volna. Elnök: Azt hiszem, szólásra többé senkisem jelentkezik a törvényjavaslathoz általánosságban s így a vitát bezárom. Úgy tudom, általánosságban a törvényjavaslat nem lett megtámadva. (Közbeszólás a szélső baloldalról: De igen. Sima nem fogadta él!) Ha így van, akkor felteszem a kérdést. (Közbeszólás a szélső baloldalon : Apponyinak van sárszava! Halljuk! Halljuk! Zaj balfelöl.) -Kérem, a feliratról most nincs szó, csak a törvényjavaslatról. Gr. Apponyi Albert: T. ház! A napirendhez kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) En úgy fogom fel a dolgot, hogy a bizottság jelentése vonatkozik úgy e törvényjavaslatra, mint a benyújtott felirati tervezetre. Az utóbbival szemben bátor voltam ellenindítványt benyújtani, tehát én azt hiszem, hogy ezen ellenindítványom alapján, a melyet tíznél többen írtak alá, jogom van zárszóval élni, mielőtt a kérdés általánosságban szavazás alá bocsáttatnék. (Halljuk! Halljuk !) Elnök: Ha a képviselő úr kivan zárszójogával élni, (Felkiáltások: Hétfőn!) úgy méltóztassék ezt a jogát igénybe venni. Ne méltóztassék az én intencziómat félreérteni. Én nem azt kívántam, czélom nem az volt, hogy erőltessek valakit beszédre, a ki nem akar beszélni. (Helyeslés. Felkiáltások a jobboldalon: Ma!) Az én intenczióm az volt, hogy a vitát most bezárjuk. Ez megtörtént és miután ki volt mondva, hogy 12 órakor áttérünk a kérvényekre, én csak azon esetben tettem volna fel a kérdést, ha seukisem akart volna a szólásjogával élni, de ha valaki akar szólani, (Zajos felkiáltások jőbbfelől: Halljuk most!) ebben egyáltalában nem kivánom akadályozni. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Egészen a t. ház rendelkezésére adom magamat és igen röviden akarok a zárszó jogával élni (Halljuk! Halljuk!) és csak két dologra tartom szükségesnek megjegyzést tenni. Az egyiket lényegesnek tartom azért, mert az úgy magamnak, mint t. elvbarátaimnak a törvényjavaslatra vonatkozó álláspontunkat tisztázza. (Halljuk! Halljuk!) Én tudniillik nem tartom helyesnek azt a felfogást, melylyel a másik t. ellenzéki párt részéről április 11-ikének ünnepi napúi kiszemelése ellen küzdöttek, mintha ezzel egyedül a szentesítésnek 6