Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

42 260. országos ülés 1898. márczius 12-én, szombaton. fejedelmi ténye képezné a nemzeti ünnep tárgyát és ezzel, hogy úgy mondjam, csak a fejedelmi kegyet, nem pedig a nemzeti erőből fejedelmi szentesítéssel kivívott szabadsági jogokat ünnepeinők. Ez, t. képviselőház, nem a mi felfogásunk. A mi felfogásunk az, hogy a 48-iki törvények megalkotását Unnepeíüjk, azzal tehát mindazokról a tényezőkről megemlékezünk, a melyek e törvények megalkotásához bozájárúltak; megemlékezünk a nemzetnek az akkori alkotmány szerint szervezett képviseletéről épúgy, mint a koronás királyról, szóval a törvényhozási faktorok mindengyikének együttes működéséről, a mely által egyedül jöhetett létre az 1848-iki törvények megalkotása, Ez a mi álláspontunk és — gondolom e tekintetben ellenmondással nem találkozom — ez a kiinduláspontja egyáltalán annak, a minek alapján április 11-ikének megünneplése helyesen kitűzhető volt. A másik észrevétel és megjegyzés, a melyet tenni szükségesnek látok, vonatkozik a felirati javaslatra. Két felfogás mutatkozik az én indítványommal szemben. Az egyik a í. miniszterelnök úré, a ki annyit elfogadni hajlandó, hogy a felirat javaslat bizonyos revíziónak, átdolgozásnak vettesék alá, de nem tartja ezélszerűnek, hogy arra külön bizottságot válaszszon a ház, hanem ebből a szempontból azt az igazságügyi bizottsághoz akarja visszautasítani. A másik Szivák Imre t. képviselőtársamé, a ki egyáltalán feleslsgesnek tartja az átdolgozást és felszólítja azokat, a kiknek egyes részletek ellen kifogásaik vannak, hogy itt a házban a részletes tárgyalás alkalmával adják be módosításaikat. A mi az elsőt illeti, t képviselőház, Kénytelen vagyok ragaszkodni ahhoz a kérésemhez, hogy külön bizottságot méltóztassék a felirat átdolgozásához kiküldeni (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Megmondom egész egyszerűen, miért. Én egyfelől nem tartom helyesnek azt, hogy ugyanarra a bizottságra bizzuk az új szerkezet megállapítását, a melynek munkálata minket ki nem elégített. (Helyeslés bálfelöl.) Egyszerű, az életből elvont példával akarom ezt megvilágítani. Hányszor történik meg mindegyikünkön, hogy ha mondjuk egy komplikáltabb arithmetikai műtéten kell keresztül mennünk, hosszú számsor szorzásán vagy osztásán. Ha valami hibát követünk el az osztás vagy szorzás közben, akárhányszor menjünk vissza azokon a számokon, mindig ugyanabba a hibába esünk, holott az első el nem fogúit egyén, a ki segítségünkre jön és a kinek megmutatjuk, rögtön megtalálja a hibát benne. Hát, t. képviselőház, én nem tartom méltányosnak az igazságügyi bizottság iránt, hogy tőle azt követeljük, hogy mintegy kimenjen abból a kerékvágásból, a melyen megindult. Én egész nyíltan szólva, nem •csupán stiláris javításokat, hanem igen lényeges tartalmi kiigazításokat is tartok szükségesnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azokra a kifogásokra, a melyeket beszédemben esemplifikative felhoztam, t. képviselőtársam nem is terjeszkedett ki. Vegyünk azokból egyet. Én kifogásoltam a felirati javaslat egy passzusát, mert nem találtam azt a történelmi tények hű előadásának. Azt mondottam hogy a történelmi tények il> előadásával kihívjuk a kritikát, alkalmat adunk arra, hogy az 1848-ban előfordult gyászos eseményekre borított fátyol fellebbentessék. T. képviselőház! Nem ezélszerííbb-e épen ennek a mondatnak a kijavításáról és mással helyettesítéséről előbb bizalmas körben értekezni? Kivánják-e a vitát ezekről a históriai tényekről ebben a házban? (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ez pedig ki nem kerülhető, t. ház, Ha egy nagy történeti tévedés, a mely a nemzeti múltnak egy lényeges pontját elhomályosítja, egy egyszerű vezérezikkben vagy parlamenti beszédben fordul elő, a felett napirendre lehet térni. De mikor az országgyűlésnek mindkét háza felirattal a király elé megy, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) akkor semmiféle szempontnak sem lehet meghódolni abban a tekintetben, hogy ilyen történelmi tévedést, a tényeknek ilyen téves felfogását az országgyűlésnek két háza a korona elé terjesztendő feliratban kifejezésre juttassa. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Nem sokkal czélszerűbb-e ezeket a tévedéseket elhárítani egy bizottság bizalmas tanácskozásainak körében, mint azokat itt a házban nyilvános megvitatás tárgyává tenni ? Ezért, t. képviselőház, én ragaszkodom azon nézetemhez is Szivák Imre t. képviselőtársammal szemben, hogy a felirati javaslat hibáinak kijavítása ennek a háznak plenáris tanácskozásában egyáíalában nem eszközölhető. De még azoknak a legkirívóbb hibáknak is, a melyeknek módosításom útján való kijavítása lehetséges volna, nem czélszerü itt a házban a plenumban történő kiigazítása. Mindezeknél fogva, t. képviselőház, ismételten ajánlom ellenindítványomat a háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés balfelöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Tisz telt ház! (Halljuk!) A törvényjavaslatra vonatkozólag nem szükséges újra nyilatkoznom. A t. előttem szólott képviselő úr sem foglalkozott vele részletesen; maradok annál, a mire tegnap kértem a t. házat: méltóztassék azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Gróf Apponyi Albert t. képviselő úrnak a feliratra vonatkozó határozati javaslatát illetőleg megvallom, nem tudom, hogy jövünk hozzá, hogy