Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

260- országos ülés 1898. márczins 12-én, szombaton. 37 így Győry Elek igen tisztelt képviselőtársunk részéről is módosítások ajánltattak a javaslaton, a melyeket a bizottság el is fogadott, és így jött létre az, liogy bár az eredeti javaslat igen sok korrekczión menve keresztül, végeredményében az mégis az egész igazságügyi bizottság által egyhangúlag elfogadott munkálat volt, kivéve azon egyetlen egy pontot, a mely bennünket az ellenzéktől a dátum tekintetében elválasztott. Ismét hivatkozom a bizottság jelenlévő tagjaira abban a tekintetben, hogy többek között épen Barabás Béla t. képviselő xíir volt az, a ki azt mondotta, hogy ha az április 11-iki dátumot kihagyjuk a javaslatból, 8 kész a javaslatot változatlanul, úgy, a mint be van terjesztve magáévá tenni, mert ebben úgy a hazafias és a nemzeti szempontokat, mint azokat a dinasztikus vagy a király iránt tartozó szempontokat, melyek előadására magukat ők is hivatva érzik, teljesen és helyesen visszaadva látják. Nem volt semmi egyéb, a mi bennünket egymástól e tekintetben elválasztott volna. Az ellenzék másik árnyalatának: a gróf Apponyi Albert í. képviselőtársam vezetése alatt álló nemzeti pártnak bizottsági tagjai, a kik különben igen szorgalmasan és buzgón szoktak a bizottság működésében részt venni, ezúttal abban nem vettek részt. Bizonyos tehát az, hogy az ellenzéki tagok közreműködésével, a kik az albizottság azon két ülésében resztvettek, köztünk és közöttük a felirat szövegére annyiban egyértelműség jött létre, hogy a részletes tárgyalás befejeztével szavazásra nem volt szükség. Mikor tehát ennek védelmére kelek, nem egyéni, nem is pártmtívet védelmezek, hanem védelmezem közös megállapodását azon igazságügyi bizottságnak, a melybea az ellenzék tagjai is résztvettek és módosításokat tettek. E módosítások elfogadásával terjesztettük mi be azt a bizottsági javaslatot a ház elé, a mely ellen tudtommal eddig olyan szembeszökő, vagy egészen mélyreható ellenvetések, a melyekkel szemben az ellenkritikát ne gyakorolhatnék, eddig nem tétettek. Nem is foglalkozom többé ma ezek részletes czáfolatával, mert az két úton úgyis meg fog történni, mert vagy méltóztatik a részletekre belemenni, és akkor kérni fogjuk mindnyájan erről az oldalról, hogy méltóztassék konkrété kijelölni az állítólag hibás pontokat, vagy ha azon eljárást követnék, a mit én nem vélnék ezé!szerűnek, hogy az igazságügyi bizottsághoz küldenék vissza a jelentést, igenis kérem gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamtól is és a t. ellenzéki bizottsági tagoktól egyáltalában, hogy méltóztassék velünk együtt abban a munkában résztvenni és a bizottság működése fonalán megjelölni pontosan a mi állítólagos tévedéseinket. Addig én azt a javaslatot föntarthatónak vélem. Minthogy pedig mi legjobb tudomásunk és meggyőződésünk szerint teljesítettük kötelességeinket: ajánlom továbbra is a felirati javaslatot elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek röviden szót. Talán személyes kérdésnek is minősíthetném, mert ha jól hallottam, t. képviselőtársául és barátom azt is mondotta, hogy én vagy nem olvastam, vagy már elfelejtettem a törvényt. Szivák Imre: Igen! Polónyi Gézái Akkor engedje meg beszédem bevezetéseképen annak kijelentését, hogy a t. képviselő úr pedig nem tanulta azt meg. (Tetszés a szélső baloldalon. Ellenmondásol jobbfelöl.) Röviden ki is fogom ezt mutatni szavaim értelmének helyreigazítása czímén. Azt állítottam, hogy a felirati javaslat ezen tétele: »így lön, hogy Erdély és a kapcsolt részek egyesítése által a területi sértetlenség helyreállíttatott" a hány szó, annyi közjogi és történeti falsum, mert elemi közjogi kérdés Magyarországon és a ki a közjogot tanulta, az tudja is, hogy terület szempontjából Magyarországon különbséget teszünk az anyaterület, kiegészítő és kapcsolt részek között. Minden magyar ember tudja, a ki közjogot tanúit, hogy Magyarország közjogában kapcsolt részek alatt, a melyekhez még a három sziavon megye: Szerem, Verőcze és Pozsega is tartoznak, értjük Horvát- és Dalmátországot. Kiegészítő részek alatt értettek azon megyék, a melyek, mint Abauj, Sáros, Szatmár, Ugoesa stb., a nemzeti fejedelmek alatt Erdélyhez tartoztak, Ezenkívül értettek a ZarándKővár vidéke és mind azon megyék, melyek az 1848 : VI. törvényczikk által az 1832/6 : XXI. tör vényczikk végrehajtásaképen — és ezt tessék jól megérteid — kormányzati szempontból rendeltettek visszaesatoltatni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A ki valaha közjogot tanúit, az tudni fogja, hogy azok a megyék, melyekről 1848-ban említés történt, mindig Magyarország anyaterületét képezték és kiegészítő részei voltak az országnak. T. képviselőtársamat utalom e tekintetben arra, hogy 1693-ban az Alvinczi-féle királyi reskripturnbin ezek visszacsatolása rendeltetett el kormányzati szempontból, sőt 1733-ban köveleket már küldöttek a magyar országgyűlésre. Az 1836-iki visszacsatolást is nem területi, hanem kormányzati szempontból foganatosították. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Területi egyesítés tehát 1848-ban egyáltalán nem történt. És ha t. képviselőtársam figyelemmel olvassa el a törvényt, a melyre ő maga is hivatkozott, lehetetlen, hogy neki mint jogászembernek figyelmét kikerülje, hogy abban a törvényszövegben, a melyet felolvasott, nem