Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

38 260. országos ülés 1898. márczius 12-én, szombaton. »kapcsolt«, hanem »kiegészítő rész« áll. Ennélfogva, lia egy felirati aktában azt irja, hogy a kapcsolt részek, Horvát- és Szlavonországok 1848-b;,n Magyarország területével egyesíttettek, akkor vagy közjogi falzumot és történelmi hamisítást követ el, vagy pedig nincs tisztában a közjog elemi fogalmaival. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt tartottam kötelességemnek elmondani. A kinek pedig bővebb felvilágosítás kell, azt utalom a közjogi tankönyvekre: tessék elolvasni Korbuly közjogi kézikönyvét. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Szivák Imre: Enpedelmet kérek, félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása ezímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azzal vádol a t. képviselő úr, hogy nem tanultam meg a közjogot, és hogy az 1848: VI törvényczikk egészen mást ért kapcsolt rész alatt, mint én. Az igaz, hogy ezt a közjogot nem tanultam meg, mert ez egy nóvum ; (Úgy van! jobbfelől.) Magyarország történeti közjoga pedig az, a mely az 1832/36: XXVI. törvényczikkben világosan kapcsolt részeknek nevezi Kővárt és Krasznát. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Utalok egyébiránt arra, hogy maga Kossuth Lajos beszédében a partium és a partes adnexae visszacsatolását, mint nagy vívmányt említette; (Helyeslés jobbfelöl.) és utalok arra, hogy a partes adnexae alatt sohasem Horvát Szlavonországot, hanem Magyarország ama kiegészítő részeit értették, a melyek annak idején Erdélyhez — a mint a törvény mondja — elkapcsoltattak. Ezért neveztettek ezek kapcsolt részeknek és az 1832/36 : XXVI. törvényczikkbett elvben kimondatott, hogy azok visszakapcsoltattak Magyarországhoz. A tényleges visszakapcsolást, az egyesítést az 1848: VI. törvényczikk mondotta ki, a melynek létezéséről a t. képviselő úr nem akar tudomást venni. Én sem veszek tehát tudomást az ő új közjogáról. (Élénk helyeslés és derültség jobbfelöl. Az elnöki széket Láng Lajos foglalja el.) Hock János jegyzői Rohonczy Gedeon! Rohonczy Gedeon: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, hogy én a mai napon a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz bátor leszek röviden hozzászólani. Valóban nem volt szándékomban beszélni, nem is voltam itt tegnap, mert meggyőződésem azt sugallta, hogy ezt a törvényjavaslatot osztatlan bizalommal egyhangúlag kell a magyar képviselőháznak elfogadni. Hentaller Lajos: Miért? Rohonczy Gedeon S A tegnapi felszólalásokból azonban meggyőződtem, de Sima Ferencz képviselő úr is ma egész határozottan kijelentette, hogy ő azt a mai szövegben nem fogadja el, nem teszi magáévá s így világos, hogy az egyhangúlag elfogadva nem lesz. Én tudom érteni az igen t. kormány és pártja álláspontját, de tudom érteni az itteni (A szélső baloldalra mutat.) álláspontját is. Az igen tisztelt kormány és a t."szabadelvű párt ápril 11-ikét tíízte ki, hogy akkor ünnepelje meg ez ország, e nemzet ötvenéves szabadságának jubileumát. Ehhez az állásponthoz csatlakozott a t- mérsékelt ellenzéki párt is, és ha más mód nem lesz, csatlakozom én magam is. De vájjon, t. ház, ha u i egy ily fontos, a nemzet életébe vágó, nagy horderejű törvényjavaslatot nem tudunk itt a házban egyhatugúlag elfogadtatni, es kétségtelen jele annak, hogy itt az országban tényleg vannak még olyan okok, a melyeket — nem is tudom, milyen kifejezéssel éljek — felderíteni vagy egészen nyíltan a korona előtt kitárni talán nem lehet. Pedig én azt hiszem, hogy midőn ez a nemzet nagy szabadságát akarja megünnepelni és annak emlékét törvénybe akarja iktatni: akkor az igaz hazafiság hangjának kell itt kifejezésre jutni. Hogyan áll ma a helyzet? Mi meg fogjuk ezt a törvényjavaslatot szavazni s némi módosítás alá kerül a felirat szövege s az is inkább irálya, mint szövegét illetőleg, de midőn e törvényjavaslatról a t. bizottság a tárgyalás közben egy tagjának felszólalása folytán e szavakat »örök időkre« oly könnyen kihagyta és ebbe a t. miniszterelnök úr oly könnyen belement: ez elárálta azt, hogy ezen ünnepet a nemzet igaz szivéből nem fogja megünnepelni, mert alkotásakor se bízik abban, hogy az a nemzetnek mindenkorra nemzeti ünnepévé váland. (Mozgás.) Nézzük csak a nagy államokat; Francziaországotj Olaszországot, Angliát! Minden államnak és minden állam nemzetének van egy nagy nemzeti ünnepe, melyet törvény szentesített s azt mindenkorra megülni óhajtja és fogja igaz, hazafias önérzet és meggyőződéssel, a nemzet feje — királyával — vagy elnökével. Vagy nézzük Amerikát! Az, midőn az uniót kimondta, a midőn függetlenítette magát Angliától és köztársasággá vált: egy nagy nemzeti ünnepet iktattak törvénybe és ezt megüli az sí nagy amerikai unió. Ne higyjék azt, hogy szándékom talán a széjjelhúzás, ellenkezőleg nekem az a czélom és szándékom e fölszólalásommal, hogy a nemzet méltón a koronához, azzal mindenben, szív- és lélekben egyesüljön. Mert én úgy fogom a helyzetet fel, hogy ha ez a törvényjavaslat így ridegen el is fog fogadtatni, mi fel fogunk ugyan menni Budára és ünnepies díszben hódolni is fogunk alkotmányos, szeretett uralkodónknak, de nem viszszük fel szivünket, meggyőződésünket úgy, mint, azt