Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

::4 ^pO. országos ülés 1898. márczlns 12-én, szombaton. hangulatot, a melyet a kormány jelen törvényjavaslatával teremteni akar, megzavarhatnám; nem folytatom beszédemet, s kijelentem, hogy a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el, mert nincsen oka ennek a nemzetnek ünnepelni még az 1848-iki nagy események emlékére való hivatkozással sem. Ma csak gyászbaborúlni s ezen nemzetet felrázni álmaiból és felkölteni ezen nemzetet van helyén, hogy ha a király nem söpri el, söpörje el e nemzet azon kormányzatot és kormányzati szellemet, mely Magyarországot a végpnsztulás felé sodorja. Nem fogadom el a törvényjavaslatot mégáltalánosságban sem. Nyegre László jegyző: Szivák Imre! Szivák Imre: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Szabad legyen nekem, mint azon igazságügyi bizottság egyik szerény tagjának, a mely bizottság a tárgyalás alatt levő iörvényjavaslatról szóló jelentést és a felirati tervezetet is beterjesztette s a mely iparkodott mindig meggyőződéséhez hiven teljesíteni kötelességét, néhány tárgyilagos észrevételt tenni a hallottakra. (Halljuk! Halljuk !) Magára a törvényjavaslat lényegére, azok után, a mik annak védelmére felhozattak, szabad legyen csupán két észrevételre szorítkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Bennünket az ellenzék azon t. tagjaitól, a kik az igazságügyi bizottságban részt vettek és — a mint ma látom — egyáltalán az egész 48-as és függetlenségi párttól az az egy álláspont választ el, hogy ők nem április 11-ikét, hanem márczius 15-ikét kívánnák nemzeti ünnepnap gyanánt törvénybe igtatni. Ennek ellenében szabad legyen mint történeti tényre, arra utalnom, hogy ha kegyeletünket történeti alapra kívánjuk visszavezetni és helyezni, akkor nem szabad azt oly naphoz fűznünk, a mely napon nemzetünknek számos, kegyeletünkre, az utódok tiszteletére teljesen méltó tagja azon mozgalomban részt nem vett, részt nem vehetett, mert a pesti mozgalom, márczius 15 ike mégis csak oly társadalmi akczió volt, a mely nem foglalta magában például a Pozsonyban ülésező akkori diétának működését és annak tagjait. így tehát, ha a történet ellen véteni nem akarunk, akkor nem ünnepelhetjük márczius 15-ikét, mert ezáltal kegyeletünk köréből kizárnék azokat, a kik akkor Pesten nem voltak és ebben a mozgalomban részt nem vettek, hanem azért igenis megtették, teljesítették hazafias kötelességüket, az országgyűlésen Pozsonyban, és márczius 15-én épen mint az országgyűlés küldöttsége Bécsbe mentek fel. Azt hiszem tehát, hogy sokkal általánosabb és megemlékezésünkre, kegyeletünkre érdemes minden faktorok befolyását tárgyazza az a nap, április 11 ike, a mikor az a korszak a törvények szentesítésével lezárult. A másik észrevétel, a mely felhozatott az, hogy a törvényben tétetnék megemlékezés azon korszak egy es k imagasló alakjairól, a kik azon vívmányok létrehozásában tevékeny, sőt legnagyobb részt vettek. Említés tétetett, hogy ilyen volna Kossuth Lajos, a kinek neve ezen alkalommal méltó volna a törvényben is külön megemlítésre. Mi, a kik az igazságügyi bizottság felirati javaslatának alapján állunk, azt hiszszük, hogy felesleges a nemzet akkori nagyjainak külön névszerinti megünneplése azért, mert általánosságban többször is megemlékezünk feliratunkban azokról, a kik a nemzet e nagy alkotásaiban resztvettek, külön azonban egyesekről nem tartottuk szükségesnek megemlékezni. Mégis legyen szabad itt egy ellenmondásra figyelmeztetnem az igen tisztelt túloldal azon szónokait, a kik ilyen kívánságnak kifejezést adtak. Kossuth Lajost igenis névszerint is ünnepelhetjük, kegyeletünk tárgyává téve, törvénybe vagy feliratba is foglalhatjuk nevét, de nem kapcsolatban márczius 15-ikével és a pesti mozgalmakkal. Ha már úgy volna, akkor is sokkalta alkalmasabb volna az általunk választott nap, mert Kossuth Lajos és márczius 15-ike közt, s közte és azok között, a kik márczius 15-ikét létrehozták, egy történeti nagy és eddig ki nem egyenlített ellentét van. Jól méltóztatik tudni, hogy a midőn a pesti mozgalom, mondjuk népgyűlés részéről a küldöttség jelent meg pár nappal később Pozsonyban (Halljuk! Halljuk!) és a Pesten készült felirati tervezetet az országgyűléshez juttatta, akkor Kossuth Lajos azon küldöttségnek, nehogy a csendre ügyelő bizottság nagyobb befolyást nyerjen azon szerep folytatására, a mely sajátkép az országgyűlést illette meg, és nehogy az országgyűlés vetélytársaként gerálhassa magát, a következő kemény szavakat intézte (olvassa): »Reméli, hogy Pest méltányolni fogja azon kijelentést, mely szerint ő Pestet ugyan az ország szívének tartja, de mint törvényhozó utána nem indul; a magyar nemzet közös szabadságot, közös jogot akar; ez a nemzet az ország egésze, nem pedig akár egy városé, akár egy kaszté. Reményű, hogy osztozni fognak azon érzetében is, hogy itt csak az összes nemzet az, a melyet illet az ország sorsa felett intézkedni, és hogy e nemzet elég erős és hatalmas eltaposni mindenkit és minden egyest és minden kasztot, a melynek gondolatába jöhetne ellenszegülni a nemzet képviseletével.« A mi pedig már most, mélyen tisztelt képviselőház, a bizottság által javaslatba hozott felirat létrejövetele módját illeti, szabad legyen