Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

260. országos ülés 1898. márczius 12-én, szombaton. m népek exisztencziájának kétsége, másrészről az abszolutizmus, a mely alkotmányos kézzel nehezedik a nemzet lelkére a köz- és társadalmi élet minden vonalán, idéz fel. Nem szabad ámítani az uralkodót azzal, hogy a magyar nemzet most ünneplő hangulatban van, hogy nincs egyéb vágya a nemzetnek, mint fényes felvonulást rendezni az uralkodóhoz; mindene megvan, nem hiányzik itt semmi sem, csak egy vágya van ennek a nemzetnek, hogy díszmagyarba öltözködjék, kardot kössön és lelkesülve vonuljon fel az uralkodó elé. Tessék a kormánynak azt mondani, hogy sír itt az egész nemzet, hogy gyászba borúi ez a nemzet, ha az ő igazi érzelmeinek, igazi helyzetének méltó képét akarja adni az uralkodó előtt. Éti nem tudom, méltóztassanak megbocsátani, ha talán kifejezéseimmel nem találtam el jól a helyzet karakterizálását, hogyha azt mondom, hogy mindenki tudja Magyarországon a miniszterelnök ártól kezdve a legutolsó községi bakterig, az ország első polgárától az utolsó koldusig;, hogy Magyarország közállapotai soha semmikor sem voltak válságosabbak, mint most, (Igás! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) erkölcsileg soha romlottabb állapotok nera voltak Magyarországon, mint ma, (Igaz ! Úgy van ! a balés szélső baloldalon.) közállapotaink soha nem voltak korrumpáltabbak, mint ma. (Igaz/ Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es ha ez így van s mert nem látok tiltakozást a túloldalon sem, (Derültség jobb felől.) akkor így kell lenni a helyzetnek, akkor, t. képviselőház, így állítom fel a kérdést: vagy van a helyzetről tudomása az uralkodónak, vagy nincsen? Nagy baj, és nagy bűn, ha nincsen. Nem mi vagyunk az okai, ha az uralkodónak nincsen tudomása erről, a bíín és a felelősség elsősorban a kormányt, másodsorban pedig a háta mögött ülő többséget illeti. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! A magam részéről ezt a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. Nem fogadom el két okból; először azért, mert habár ötven esztendeje annak, hogy az 1848-iki nagy időknek kívánságai törvénybe iktattattak és így évforduló szerint talán volna oka ünnepelni a nemzetnek, de ünnepet csak ünneplő hangulatban ülhet egy nemzet, ma pedig Magyarországon ünneplő hangulat nincsen; Magyarországon ma ünnepelni való kedve senkinek sem lehet. Magyarországon ma csak a panasz jogos. Én tehát nem törvényt kívánnék alkotni, hanem a 48-iki események felczitálásával felírást az uralkodóhoz, hogy bár a kormány felelős törvényeink szerint mindenért, a mi Magyarországon történik, de immár kezd beférkőzni a nemzet lelkébe az az aggály, az az érzés, hogy az a hagyományos, ezredéven át annyiszor kipróbált, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. annyi vérkeresztségen keresztülment magyar lojalitás is kezd megrendülni a magyar nemzet szívében, megrendülni azért, mert a kormányzat, a mely a nemzet sorsát iatézi és igazgatja, oly mérhetetlen arányban pusztít és dúl a nemzet életén, lelkén és minden nemesebb felfogásán, a miért olykor-olykor az aggódó hazafi még a felelős minisztériumon túl is kezdi a felelősséget kiterjeszteni. Elnök (csenget): A képviselő úr tudja, hogy az alkotmány és különösen a negyvennyolczadiki törvényekben világosan megirt elvek szerint a király személyét — sérthetetlen, felelőtlen lévén — a vitába belevonni nem szabad. Alkotmányellenes és ennélfogva szabályellenes is ezen elv ellenére a házban a felelősség szempontjából a király személyére czélzást vagy nyilatkozatot tenni. Sima Ferencz: Köszönettel fogadom a t. elnök úrnak korrekczióját. Tudom én ezt, t. képviselőház, mert hiszen ha semmi más a világon, de elsősorban mint magyar ember és mint magyar hazafi én is hordom a lelkemben és igyekszem ápolni minden körben, a melyben járok, a lojalitásnak nemes és hazafias érzéseit, mert tudom azt, hogy minden nemzet, de legkülönösebben épen a magyar nemzet csak királyával való szeretetteljes egymásbaomlássaí tarthatja fenn magát és adhat ennek a nemzetnek és ennek a hazának meásze időkre szóló fundamentumot. Hanem, t. képviselőház, mikor azt látom és azt tapasztalom, azt látja és azt tudja az egész nemzet, hogy a kormányok rendre, melyek most sűrűn egymást váltották fel, azt a fundamentumot, a melyen a nemzet és a királynak sorsa nyugszik, a mely fundamentumon a nemzet és a haza boldogsága együtt erősen emelkedhetik, tépik és zúzzák széjjel: akkor, t. képviselőház, jogos az a keserű hang, hogy igenis immár a minisztérium felelősségével betelt a pohár a magyar nemzet lelkében. Vagy, t. ház, ha a minisztérium felelős, hát vájjon felelni fog-e majd azért, a mi elmaradhatatlan, a mi természetes következménye lesz a mai kormányzatnak: hogy itt forradalom lesz, a mely pusztít; forradalom, a mely a fennálló állami jogrendet, közszabadságot, forradalom, a mely magát a trónt is veszélyezteti. Ha nincsen a kormányban elég lelkiismeret arra, hogy a királyt, az uralkodót tájékoztassa a nemzet helyzetéről, akkor a parlament lelkiismeretének kell megnyilatkozni, akkor itt kell az őszinte hazafiak egész sorának és légiójának felkelni és oda kiáltani a trón felé, hogy: Uram, királyom, az a kormány, a mely a te nevedben itt az országot igazgatja, veszélybe dönti egyrészről a hazát, pusztulást és vészt hoz másrészről magára a koronára. Dehát, t. ház, félek, hogy azon ünnepi