Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

259. országos ülés 1898. márczius 11-én, péuteken. a m királyunk, hogy a nemzet vágyait, kívánságait igenis teljesíteni fogja és mindjárt nyomban rá, 17-én gróf Batthyány Lajost megbízta azzal, hogy a magyar minisztériumot megalakítsa. Azt hiszem, hogy ezen három máreziusi napban, a melyek közül az egyik már úgy is ünnep, megtalálhatták volna azt a bizonyos találkozó pon tot és kapcsot, a mely a nemzet gondolkozását, vágyát és érzelmeit a király gondolkozásával egyesítette. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sokkal helyesebb lett volna ennek, mint az április 11-ikének megünneplése, a mikor — megbocsássanak nekem, bárki hogy gondolkozzék is — a törvényeket szentesítő király tolla perczegését bizony messze túlharsogta a »Talpra magyarnak a riadója. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Nem annyira fontos ünnep az nekünk, mert a forrás, az alap, a mely elhatározásra bírta azt a nemzetet, a mely lüktető életet adott neki, erőt a karjába, világosságot az agyába, tevékenységet minden irányban, márczius 15 ike volt; ez az a nap, a melyen az előzmények elkészítése után a nemzet ereje megnyilatkozott és nekünk mint már a nemzet által is elfogadott és szentesített ünnepet, márczius 15-ét kell okvetlenül megünnepelnünk. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Én nem látok az április 11-ének ünneplésében egyebet, mint azt, hogy az egyoldalú nemzet hálával, bizalommal, tisztelettel járul a fej'edelem elé és a fejedelmet ünnepli. Pedig én akként szerettem voliia ezt az ünnepet, hogy a fejedelem és a nemzet együtt ünnepeljen és nem úgy, hogy a nemzet által csak a fejedelem ünnepeltessék. Különben is ebben a törvényjavasletban én veszedelmes elősugárzását látom deczember 2-ikának. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Annak is 50 éves évfordulója következik és már látom, sőt olvasom az intézkedéseket bizonyos katonai érmek szétosztására, a melyet nekem azért, hogy katona vagyok, erkölcsi kötelességem volna hordani, és megbecsülni. Ámde engedelmet kérek, én deczember 2-át törvényes napnak nem fogom elismerni sohasem. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar nemzet azt el nem ismerheti és minden oly intézkedés, a mely deczember 2-ikának a megünneplésére előreveti árnyékát, én perhorreskálom, el nem ismerem, mert az visszaélés a nemzet jóhiszeműségével és törvényességével. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Polczner Jenő: Majd rnegünnepli a kormány! A hadügyminiszter már osztogatja az érmeket! Barabás Béla: T. ház! Nem üres frázis az a három szó, midőn márczius 15-én az a hires proklamáczió megjelent, hogy »Mit kivan a magyar nemzet* és a mely proklamáczió után oly íeiketemelőleg hangzott el a »Talpra magyar* — nem üres frázis az a »Szabadság, egyenlőség, testvérisi-g« jelszava, a melyet ma már oly könnyedén, oly lezseren szoktak kiengedni a szájaikon! Igaz, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség hatalmas napjának, a a mely akkor feltámadt, ma már csak halvány és hideg sugara van meg itt nálunk, de melegsége uem tartja össze lelkünket, ridegség száll közibüisk, mely nemcsak ezen hatalmas eszméket választja el egymástól, de egyúttal azt bizonyította be az az 50 éves jövő — 1848-tól számítva — hogy ma már nem becsültetnek a szabadság, egyenlőség és testvériség elvei semmire sem; ma már lesülyesztettek üres frázisokká! (Ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, nézzük meg, t. ház, a sajtónak korlátozását. Miféle pofonütései a 48-iki sajtótörvénynek azon jelenségek, a melyek ma nap-nap után történnek? Alkotmányos életünkben még nem történt meg egyszer sem az, hogy most az 50. évforduló dicsőségére előzetes czenzurával lefoglaltatnak a lapok daczára annak, hogy azt a ezenzurát a 48-iki sajtótörvény örökre eltörölte. (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük meg, t. ház, az egyéni, szabadság azon lábbaltiprását, a melylyel itt a fővárosban találkozunk, a mely nem átall még a családi szentélyekbe is betolakodni, a mely a szabadságot csak annyiban becsüli, a mennyiben a hatalomnak arra szüksége van, vagy nézzük a a gyülekezési szabadságnak megszorítását czélzó intézkedéseket: mindezek nincsenek összhangban azzal az 1848. márczius 15-iki szabadsággal, a melyért akkoron 50 év előtt a nemzet lelkesedni tudott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy nézzük meg, t. ház, az egyenlőség hatalmas elvét; nézzük az óriási hivatalos protekcziókat, a melyek lefolynak ; nézzük a nemességeknek, a koronáknak, az érdemrendeknek érdemtelenül való osztogatását. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Égy hang a szélső baloldalon : A három millióért!) Nézzük meg, mondom, a czímeket: bizony ezek se mutatják azt, hogy mi nagyon tudnánk lelkesedni az egyenlőségért vagy méltóan ünnepelhetnek meg az 50 év előtti egyenlőség magasztos eszméjét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük meg a testvériség szent eszméjét; nézzük azon vallásizgatásokat, a melyek lefolynak; nézzük a nemzetiségi izgatások csúnya munkáját, azon társadalmi izgatásokat, a melyek mind a testvériség rovására, a testvériség eszméinek legyilkolására vannak irányozva. Mindé jelenségek nem arra valók, hogy márczius 15-ét méltóan ünnepeljük meg, de ha már nincsenek is megnyugtató jelenségek: a múltra való visszaemlékezés tisztítsa meg lelkünket és gondolko-