Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

259. országos ülés 1897, mározins 11-én, pénteken. márczius 15-én fog feldobogni (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Különben az idén is már egy-két jelenséget látunk a tekintetben, hogy miként intézkednek a vidéken a pápánál is pápábbaknak lenni akarók, hogy a márczius 15-iki ünnepségeket lehetőleg kisebbítsék, vagy kevésbbé ünnepélyes formák közé szorítsák. Csak két jelentéktelen dolgot hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Mezőberényből kaptam az odavaló köröktől egy megkeresést, a mely a belügyminiszter úrhoz lévén czímezye, arról panaszkodik, hogy a megyei hatóság megtiltotta ezen ünnepély alkalmával a mozsárágyúval való lövést azért, mert az előtte való évben Békésen helytelenül kezelték ezeket a mozsárágyúkat és valami szerencsétlenség történt. Én ezt a kérvényt átadtam az igen tisztelt belügyminiszter úrnak és a belügyminiszter úr — úgy látszik hamar és gyorsan intézkedett is — a kérvényt leküldte Békés vármegye alispánjának. Hogy mi történt azóta a kérvénynyel és milyen tartalommal ment le, azt nem tudom, mert tegnap a belügyminisztériumban járván, csak azt tudtam meg, hogy ez a kérvény lement. Ez is egyik jelensége annak, hogy már a hatóságok igyekeznek az ünnepség magasztosságából, külsőségeiből egyes csekély dolgokat levonni. Itt a másik dolog sokkal fontosabb. Az igazságügyi bizottságban már szemére vetettem az igen tisztelt kultuszminiszter úrnak, hogy azt a rendeletet, a melyet kibocsátott, legalább is elhirtelenkedve bocsátotta ki. Van annak értelme, t. képviselőház, hogy olyan szívesen járultam ahhoz, hogy ezek a szavak »örök időkre« kihagyassanak a törvényjavaslatból, mert én egyszerűen így gondolkoztam: minthogy ebben a törvényjavaslatban a nemzet melegsége úgy sem nyilatkozik meg, jövőre majd szépen elfelejtik, aztán ünnepelni fogjuk ezután márczius 15 ikét. De ezt megelőzte az igen tisztelt kultuszminiszter úr, a mennyiben ő már akként intézkedett, hogy minden esztendőben ezután meg kell ünnepelni április 11-ikét, ha pedig esetleg április 11-ike olyan időre esnék, midőn a tanítványok távol vannak, akkor ezt a legközelebbi napok valamelyikén kell megünnepelni. Ez az én szerény nézetem szerint nagyon helytelen volt, helytelen volt azért, mert beleütközött az iskolaszékek, városok, törvényhatóságok és a képviselőtestületek eddigi határozataiba, mely szerint márczius 15-ikót iskolai szünnapnak rendelték el. Ezen márczius 15-íkén a tanítványok felmentek az iskolába, ott megmagyarázták nekik a márczius 15-iki nagy eseményeket és azok nagy eredményeit. Ezzel szépen hazamentek és szünetet adtak nekik. Most mi fog történni? Márczius 15-én nem fognak ünnepelni, sőt Aradról kaptam egész határozott informácziót arra vonatkozólag, hogy az igazgató nemcsak nem engedte meg, hogy a márczius 15-iki nagy ünnepen a középiskolai ifjúság kivonuljon, hanem márczius 15-ikén rendes előadás is fog tartatni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Le vele! Ki az?) Én a vett távirattal felmentem a kultuszminiszter úrhoz, és minthogy a kultuszminiszter úr táviratilag kéretett fel ezen intézkedés ellensúlyozására, illetőleg egy helyes utasítás kiadására, távollétében beszéltem Molnár Viktor miniszteri osztálytanácsos úrral, a ki nekem kijelentette, hogy az illető iskolaigazgatónak ezen netaláni intézkedése íegfölebb csak túlbuzgóság eredménye lehet. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Elhibázott lojalitás!) Ebből én láttam a jóakaratot és meg is köszöntem a miniszteri osztálytanácsos úrnak ezen kijelentését; de a vidéken másként gondolkoznak. Ott mindig hódolatteljes alattvalói, meg nem tudom én miféle banális gondolkozással igyekeznek oly rendeleteket kiadni, a melyekről elhiszem, hogy a kultuszminiszter úr semmit sem tud, de ők szolgálni vélnek azzal és azért keletkeznek ilyen ferde, értelmetlen és hazafiatlan intézkedések. Én erre azt táviratoztam Aradra, hogy ezen intézkedés nem lehet törvényes. Különben is saját hatáskörében intézkedhetik. Már most majd meglátom, mi fog ebben a dologban történni. Értesülést vettem arról is, de nem állok jót érte, mert én csak hallottam, hogy a Trefort-utczai gyakorló gimnáziumban a helyettes igazgató megtiltotta márczius 15-ének megünneplését. Azt hiszem, a t. kultuszminiszter úr lesz kegyes ennek mégis csak utána járni, mert én azt is hallottam kormánytagoktól, kormányíórfiaktól, hogy az április 11-iki ünnep nem akarja dehonesztálni márczius 15-ikének ünnepét és épen azért nem is hiszem, hogy oly intézkedések láthassanak napvilágot, a melyek márczius 15-ikének megünneplését eltiltanák az iskolákban. (Zaj.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem tiltották el sehol! Barabás Béla: A törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik, azzal van indokolva, hogy a múlt eseményeiből kíkerestetik egy nap, a hol a nemzet gondolkozása ós cselekvése találkozik a fejedelem akaratnyilvánításával, hozzájárulásával és együttérzésével. Bocsánatot kérek, nem kell nekünk elmennünk április 11-ig. A nemzet szíve dobbanása és a fejedelmi gondolkozásnak a hozzájárulása, tehát a nemzet és a fejedelem együttgondolkozása egy közelebbi, épen márczius 15-ét közvetlenül követő dátumban nyilatkozik meg, a mikor márczius 16-án az országgyűlés küldöttsége előtt kijelentette V. Ferdinánd