Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

259. országos ülés 1898. zottság készített, nem osztatott ki az igazságügyi bizottság tagjai közt. Nagyon természetes tehát, hogy mikor egy nagy terjedelmű, a múltnak kiváló eseményeit felölelő feliratról van szó, azt egyszeri hallásra átérteid nem lehet. Engem legalább, a mi a, saját személyemet illeti, egyszerűen befolyásoltak a benne levő frázisok, a tetszetős kijelentések, a nélkül azonban, hogy bővebben és részletesebben hozzá tudtam volna ahhoz szólani. Én magam egyetlen egy szót sem szóltam azon felirati javaslathoz. Hiszen mikor az először egész terjedelmében, azután megpontonként felolvastatik, oda az ember pótlások beszúrását nem javasolhatja; az egy szerves egész, a melybe az én felfogásom, vagy a más felfogása már nem illeszthető bele. Szóval azon felirat teljes szövegének áttanulmányozása — hangsúlyozom, áttanulmányozása — nélkül abba beleszólni nem lehet. Én tehát hallgattam; nem szólhattam természetesen, hiszen nem vagyok ezermester, nem tudom én azt mindjárt megfogalmazni, akármiként is gondolkozzam. így történt azután, hogy a mi hallgatásunk mellett — két ellenzéki tag volt jelen — ez a felirati javaslat keresztül ment. De hát a mi mellett én hallgatok, az még nem következés, hogy jó is. Az a felirat egy olyan munka, a melyhez én, a ki jelen voltam az igazságügyi bizottság ülésében, ezután nem szólok hozzá. Én csak kötelességemnek tartottam elmondani annak a történetét, hogy lássa a t. ház, hogy nem volt alkalmunk sem behatóan hozzászólani, mert nem teljesíttetett a bizottság azon határozata, hogy a tagok között ezen szöveg szétosztassék. Ezeknek előre bocsájtása után én is hozzájárulok a pártom által már elfogadott azon állásponthoz, hogy tekintve azt, hogy a törvényjavaslatot mégis csak az 50 év előtti ünnepélyeket szándékozik ünnepelni, általánosságban én is szívesen elfogadom azt. De mert az általános vitánál lehetetlen kikerülni azokat a főbb és kiválóbb mozzanatokat, a melyek a részleteknél is majd arra fognak bennünket indítani, hogy az ezen törvényjavaslatban meghatározott nap ellen a lehető legnagyobb ellentállást fejtsük ki, már ezen alkalommal kötelességemnek tartom szerén}' véleményemet előadni. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy ha nem volna, t. képviselőház márczius 15-ike az, a mely már beleolvadt a nemzeti közvéleménybe, a mely odatapadt a szabadságszerető magyar ember lelkületéhez és a melyet széltébenhosszában, a hol érezni tudnak a múltak eseménye iránt, ma megünnepelnek, akkor nekem semmi kifogásom sem volna az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen. (Igás! Úgy van! a szélső márczius 11-éu, pénteken. oy halóidalon.) De miután van a nemzetnek már a múltak eseményeiért lelkesülő és megszentelő ünnepe, én azért nem járulhatok ahhoz, hogy ellentétben a nemzeti közfelfogással, közérzülettel és közlelkülettel, egy jelentéktelen napot kapjunk ki a múltak eseményeiből és azt a jelentéktelen napot helyezzük azon óriási jelentőséggel biró nap helyébe, melyet »márczius 15-ike« név alatt ismer már az egész nemzet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De bocsánatot kérek, politikailag fogva is fel a dolgot, azért sem helyeslem sem az április Ilikének, sem bármely más napnak választását, hanem csak márczius 15-ikét, mert a nemzet kívánságai e napon sokkal nagyobbak és sokkal többek voltak, mint a mennyit a márcziusi törvények az akkori törvényalkotásokban létrehoztak. Akármit is beszélnek, t. ház, márczius 15-ikéuek 12 pontja, a mely akkor látott napvilágot, nem egy elhamarkodott cselekedet szüleménye; hosszú idők érett megfontolása volt az, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a mely proklamáczióként a nép között Pest utczáin elterjedt. Abban a 12 pontban igen is röviden össze volt foglalva a nemzet minden törvényes vágya, ideálja és törekvése, hogy ilyen úton képes lesz az önálló, független szabad Magyarországot megalkotni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel szemben, t. képviselőház, a 48-iki törvényalkotás nem adta meg mindazt, a mi után én vágyódom, s a mi márczius 15-én jött napfényre. Hogy többet ne említsek, például a 48-iki törvényekbe beiktatva nem látjuk az akkori 12 pont 9-ikét, a mely a nemzeti bankot követeli, nem találjuk meg azt, a mit azóta folyton hangoztatunk és a mely a 12 pontnak a tizedike, hogy a katonaság esküdjék meg az alkotmányra. Márczius 15-ét akarom ünnepelni azért is, mert ekkor nyilvánult meg e nemzetnek osztatlan vágya, hogy teljesen független, szabad állam legyünk (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) És én mindig attól féltem és félek a jövőben is t. ház, hogy április 11-ike arra lesz alkalmas, hogy — nem mondom, dehonesztálja — de bizonyos alárendeltségű pecsétet üssön márczius 15-ére. Mert fogjuk fel a dolgot, a gyakorlati élet szerint Nem az idénről beszélek, hanem a jövőről ; mi fog történni? Megünnepli a nemzet lelkesedése, tiszta igaz hazaűsága szépen, magasztosán márczius 15-ét, a hivatalos körök pedig azt fogják mondani, hogy nekünk törvényes intézkedés folytán oda menni nem lehet. Ünnepelni fog tehát a nemzet és akkor elkövetkezik április 11-ike és ünnepelni fog egy nagy hivatalnoksereg. Felöltözködnek czifrán, drága magyar ruhákba, érzés nélkül el fognak menni a templomba, le fognak daráim egy pár ünnepi beszédet, de ebben az ünneplésben a nemzet szivének a dobbanása nem lesz benn, mert a nemzet szíve mindig csak 4»