Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-259
%i 259. országos illés 1898. márczius 11-én, pénteken. Kossuth Lajosról akkor, midőn 48-at ünnepeljük! (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Önök alkothatnak akár örök életű törvényeket április 11-ikére: én és velem együtt az egész nemzet oda fogja önöknek kiáltani: A magyar nemzet a 48-iki eseményeket csak márczius lB-ikén ünnepelheti! (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Önök ezzel nem jó szolgálatot tesznek lojalitás szempontjából sem. Minél tovább fog élni ez a törvény, melyet április 11-ikére alkotni akarnak, annál inkább ássák meg medrét annak, hogy a nemzet évről-évre lássa, hogyan ünnepel április 11-ikén a hivatalos, dinasztikus Magyarország és hogyan ünnepel márczius 15-ikén a szabad, a független Magyarország? (Tetszés a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, nem lehet egy kormánynak, nem lehet egy törvényjavaslatnak czélja. Ha igaz az a nemes czél, hogy a fejedelem és • nép közös egyetértésben ünnepelje a nemzeti eseményeket, ám tegyék ezt azon a napon, melyet a nemzet negyvenkilencz éven át, mint nemzeti ünnepet hagyományaival megpecsétel tg, kérjék meg azt a jóságos fejedelmet erre, ő biztosan hozzá fog járulni és ünnepelni fogja a nemzettel ő is 1848 márczius 15-ikét. Azon remény által vezéreltetve, hogy a törvényhozás nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy a dinasztikus és nemzeti érzelmek hosszú idő számára törvény által választassanak ketté, azon reményben, • hogy a részletes tárgyalás során elérjük, hogy önök is márczius 15-ikét fogják a nemzet szivébe messze időkre bevésni akarni, ezzel a határozott feltétellel hozzájárulok ahhoz, hogy ezen törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassák. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Barabás Béla! Barabás Bélas T. ház! A t. miniszterelnök úr felszólalása késztet engem arra, hogy ezen törvényjavaslat általános vitájában részt vegyek, és elmondjak egyet-mást, különösen a felirati javaslat készítésének történetéről. A t. miniszterelnök úr szíves volt az igazságügyi bizottság egy ellenzéki tagjára hivatkozni, melyekben saját szavaimra ismertem, mert én voltam az ellenzéknek az a tagja, ki nyomatékosan hangsúlyozta azt, hogy az ötven év előtti események fenséges és szép megünneplésénél közöttünk különbség nem lehet. Én azonban azt nem érthettem másra, mint egyedül márczius 15-ikének megünneplésére, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és így csak logikus volt az a másik kijelentésem, melyet itt is hangsúlyozok, hogy midőn én márczius 15-ikét akarom ünnepelni, azon részt vehet mindenki a magyar koronás királytól a legutolsó emberig. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most azt kérdem én, mi akadálya, értelme és indoka van annak, hogy 1 a mi felséges koronás királyunk velünk márczius 15-ikét ne ünnepelhesse. Én csak mélyen tudom sajnálni, hogy Kossuth Ferencz indítványának, mely ezelőtt kilencz hónappal tétetett, ez lett az eredménye. A magyar ember szavaival mondom; adtál uram esőt, nincs köszönet benne. (Igás! ÍJgy van! a szélső baloldalon.) Azt látom, hogy a többség akar valamit ünnepelni, érzi azt az erős erkölcsi nyomást, melyet az ő lelkületükre a nemzeti géniusz, a nemzetnek Y,%y a > a nemzetnek közvéleménye gyakorolt. Ok is hatása alatt állanak, de ott áll előttük egy óriási kérdőjel, ott áll az a dinasztikus gondolkozás, vájjon a legelső magyar embernek gondolkozásába nem ütközik-e bele márczius 15-ikének a megünneplése a nélkül, hogy a felség erre vonatkozólag meg lett volna kérdezve, vagy ha szabad úgy kifejeznem magam, fel lett volna világosítva, hogy márczius 15-ike ma már az az ünnep, melyet osztály, nemzetiség és vallásfelekezeti különbség nélkül ünnepelhet az egész nemzet, s a nemzeti ünnepen legméltóbban kell, hogy részt vegyen maga a király. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igazságügyi bizottság ezt a törvényjavaslatot két napon át tárgyalta. Az első tárgyalás márczius 5-ikén volt; azt hiszem, hogy nem követek el indiszkrécziót, miután az igazságügyi bizottság nyilvános ülésében történt, ha elmondom nyíltan és őszintén ezen felirati javaslat készítésének történetét. (Halljuk! Halljuk!) Midőn márczius 5-én a törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadása után maga a felirati javaslat került sorra, a felirati javaslatot az előadó úr volt szíves nyomban felolvasni. A kik jelen voltak a bizottsági ülésen, emlékezhetnek arra, hogy én voltam az, a ki kijelentettem, hogy ebben a felirati javaslatban minden van, csak a 1848-iki események dicsőítése nem foglaltatik benne. Ezzel kapcsolatban indítványoztam, hogy ez a felirati javaslat nyomassék ki és bizalmas kézirat gyanánt — úgy értve ezt, hogy a lapokba idő előtt ne kerüljön — osztassák ki a bizottmány tagjai között, hogy ahhoz hozzá tudjanak szólani. Ezzel szemben tétetett egy másik indítvány a mely azt óhajtotta, küldessék ki egy albizottság, a mely egy másik ily felirati javaslatot készítsen. Midőn azután az igazságügyi bizottság elfogadta ezen indítványt, akkor szintén azon indítványt tettem, hogy ha az albizottság a felirati javaslat szövegezésével elkészült, ezen szövegezés szintén osztassák ki kedd, 8-ika délig a bizottság tagjai közt bizalmas kézirat gyanánt, hogy ahhoz a bizottság tagjai, a kedden délután tartandó ülésen hozzá tudjanak szólani. A második felirati javaslat azonban, a melyet az albi-
