Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-273

322 279. országos ülés 1898. máreziiis 30-án, szerdán. zési jog és a személyes szabadság ellen intézett támadásokat* ? A kormánynak, t. ház, egyáltalában nincs tudomása arról, hogy akár a sajtószabadság, akár a gyülekezési jog, akár a személyszabadság ellen támadásokat intézett volna. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Miután pedig minderről uincs tudomása, sőt ellenkezőleg, az a meggyőződése; hogy ilyenről szó sem lehet, Kálmán király törvéüyével szólhatnék, mondván: »De strigis, quae non sünt, nulla inentio fiat.« (Élénk tetszés jóbbfelől. Zaj balfelöl.) T. ház! Miután azonban nem az interpelláezióban magában, hanem a Kossuth Ferencz képviselő úr által elmondott beszédben, sőt itt a költségvetési törvény tárgyalása rendjén is ismételten felhozattak egyes kérdések, a melyek azt czélozták bebizonyítani, hogy akár a sajtószabad ság, akár a gyülekezési jog. akár a szólásszabadság ellen a kormány támadásokat intézett volna, Szükségesnek tartom — bár azzal ismétlésbe esem — kitérni az utolsó időben tett intézkedésekre és meg vagyok győződve, — nyugodt lélekkel mondhatom — igazolva lesz, hogy sem egyik, sem másik tekintetben jogok ellen támadás egyáltalában nem intéztetett és ily vádra egyáltalában jogalap ennek folytán nem is volt kereshető és található. T. ház! Az egyik kérdés, a melylyel méltóztatnak ismételten foglalkozni és a melyet támadásnak méltóztatnak nevezni az 1848. évi sajtótörvénynyel szemben, azon rendelkezés, a mely a sajtótermékek ellenőrzése, illetve kellő időben a közvádlóhoz való juttatása kérdésében kiadatott. Az 1848:XVII1. törvényczikk 30. §-ának 4. pontja így szól: »Mely időpontban a lap vagy füzet szétküldetik, annak egy példánya a bejegyzett felelős személy aláirásával a helybeli hatóság elnökénél tétetik le.« Ezen rendelkezése az 1848-iki törvénynek leghatározottabban megmondja, hogy a helybeli hatóságnál a szétküldés pillanatában kell a terméket bemutatni. Az a rendelkezés, a melyről szó van, újat, ezzel ellenkezőt nem tartalmaz, csak szabályozza erre vonatkozólag az eljárást. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk!) Visontai Soma: Mi van a levéltitok megsértésével? (Zaj. Elnök csenget.) B Bánffy Dezső miniszterelnök: Szabályozza, t. ház, különös figyelemmel az 1867. Julius 17-én 481. szám alatt az országgyűlésnek mindkét házától nyert felhatalmazás alapján kiadott rendeletre, a mely azt mondja, hogy >?a sajtótermékekből egy példány azon időpontban, midőn a nyomdából kikerül és szétküldetik, árúba bocsáttatik, az 1848; XVIII. törvényczikk 30. §-ának 4 pontjában foglalt büntetés terhe alatt, H helybeli hatóság elnöke helyett« — változván 1848-tól 1867-ig a viszonyok — »az illető kerületi közvádlóhoz küldendő.« Ez tehát az országgyűlés mindkét háza hozzájárulásával ottan történt bejelentés után, kiadott rendelkezésen alapszik. És az, hogy most az eljárás tekintetében szigorú, pontos, az időbeosztást is szem előtt tartó rendelkezés adatott ki, egyáltalán nem változtatta meg az 1848-iki sajtótörvénynek sem betűjét, sem szellemét. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) Mert e törvény alapján egészen határozottan áll, hogy a sajtóügyi közvádlónak joga van arra, hogy a neki járó köteles példány neki a terjesztés megkezdésével egyidejűleg, egyszerre, rendelkezésére álljon. Ha a sajtótermékek kezelésének, előállításának módozataiban, ha a számban és a helyekben 1 848 óta nagy változások álltak elő: ebből egyáltalán nem következik az, ho^ry a kormány ö«szetett kézzel nézze, hogy izgató iratok meg nem engedhető lazításokat terjeszthessenek, (Zajos helyeslés jóbbfelől. Zaj balfelöl.) a nélkül, hogy a sajtótörvény rendelkezései gyors és erélyes eljárással s a kellő szigorral ne alkalmaztassanak. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Zaj balfelöl.) Mert úgy, a hogy méltóztatnak kívánni, hogy a kérdés kezeltessék, s a hogy állítják, hogy az eljárás helyes volna, lehetetlen volna a törvény intézkedésének eleget tenni, s a sürgős záralávétel nem volna foganatosítható, csak akkor, mikor már a bűnös merénylet, az izgatás, el van követve, annak hátrányos hatása elő van idézve. Nem tervelte a 48-ikí törvény sem ezt úgy, hogy csak akkor lehessen valamit utolérni, mikor már orvoslást keresni nem lehet. Gondoskodott a törvény arról, hogy a kellő időben történjék a záraláhelyezés is, esetleg bírói közbejövetellel. Nos hát mindazon intézkedések, melyek most tétettek, semmi egyébből nem állanak, mint ezen, a törvényben lefektetett elvek szerinti eljárásnak precziz, határozott és gyors biztosításából. Ezért azon nézetben vagyunk, hogy a törvénynek sem szelleme, sem betűje egyáltalán nem lett megsértve, s így nem ismerem el, hogy ez a sajtószabadság ellen intézett támadásnak tekintessék, s hogy a képviselő úrnak e tekintetben a kormány ellen emelt vádja alappal birna. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) A közvádlónak tehát a 48-ik évi sajtótörvény szerint feltétlen joga van ahhoz, hogy a köteles példány a terjesztés megkezdésekor rendelkezésre álljon. Tény, hogy ezen joga eddig nagyon hiányosan érvényesült. A sajtóügyi közvádlók székhelyén kivűl megjelenő nyomtatványok posta útján, a helybeliek pedig a hivatalos órákban történt közvetlen kézbesítés útján jutottak a közvádló kezéhez, a ki esetleges bűnös tartalmukról rendesen csak akkor értesült, midőn a sajtótörvény 22. §-ban szabályozott sürgős zár