Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-273
273, országos ülés 1898. márczius 30-án, szerdán. 32S alá vétel többé kellőképen foganatosítható nem volt. Ez az állapot nem felelt meg sem a törvény szavainak, sem szellemének, legkevésbbé pedig az igazságszolgáltatás és az állam érdekeinek, különösen mozgalmas időkben. E helyzeten tehát az állam belső békéje érdekében okvetlen javítani kellett. Ez érdekben történtek intézkedések, és mint már mondottam, ezekben támadás a sajtószabadság ellen nincs. Kifogás tárgyát képezte a vitatkozások rendjén az igazságügy miniszter úrnak azon rendelkezése is, a melyet ez év márczius 6-án 358. szám alatt adott ki, és a mely a postán küldött csomagok árumintába és keresztkötés alatt, küldött hasonló küldeményekkel szemben való eljárást szabályozza. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon : Cabinet noir! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Ez sem nem kabinet noir, sem nem újabb kijátszása a sajtótörvénynek. Mert mi van itt mondva? Az, hogy a már elrendelt és részben foganatosított lefoglalást rosszhiszeműen kijátszani ne lehessen. Visontai Somas Az nincs a rendeletben! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Ha a képviselő úr nem értette meg, sajnálom. így érti a kormány, így méltóztassék értelmezni. Az van mondva: ha már bírói lefoglalás, zár alá vétel elrendeltetett azon nyomtatványokkal szemben, miféle eljárás követtessék. Ez semmi egyéb, mint védekezés az ellen, hogy rosszhiszemű kijátszás ne történjék, és biztosítása annak, hogy a törvény kellő módon és értelemben végrehajtassák. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl. Halljuk 1 Halljuk ! a jobboldalon.) Egyáltalában nincs jogalapja annak, a mit méltóztatnak mondani. Ugyanis a vizsgáló bírónak az a joga, hogy a nyomtatványokat zár alá véteti, az 1848 : XVIII. törvényczikk 22. §-ában világosan ki van mondva. A zár alá vételnek természetes következménye, hogy az illető nyomtatvány tovább nem terjeszthető, míg a vád alól a bepanaszolt fel nem oldatott. Ha már most valamely nyomtatvány oly példányai, melyek fizikailag nincsenek a vizsgálóbíró őrizete alatt, a birói intézkedés kijátszásával árúmintákba, árjegyzékekbe és más hírlapokba rejtve vagy csomagolva hozatnak forgalomba, ez oly csempészet, a melyet megakadályozni a közhatóságoknak igenis kötelessége és feladata. Hogy ezt a törvényhozás is így fogta fel, bizonyítja az, hogy ugyan még nem egy életbeléptetett, de meghozott törvény is így értelmezi, mert a törvényhozás, az 1896 : XXXIII. törvényczikk 567. §-ában azt mondja, hogy a lefoglalás kiterjed a nyomtatványnak mind forgalomba hozott, mind postának vagy szállítóintézetnek átadott, mind^yégre a szerkesztőnél, a kiadónál, a nyomdásznál vagy más egyénnel készletben levő példányaira.« Már most, t. ház, ha a lefoglalás, zár alá vétel bírói úton kimondatott, akkor joga van, sőt kötelessége a kormánynak gondoskodni arról, hogy kijátszás mellőzésével, (Helyeslés a jobboldalon.) hamis czímek alatt, hamis czímzések alatt még a postán küldött példányok is lefoglaltassanak, a mint hogy lefoglalhatok azok akárhol, mert a kijátszást megengedni a kormánynak nem áll jogában, sőt bűnt követne el, ha azt tenné. És mert tapasztalta a kormány, hogy a kiadott rendelkezésnek csak részben van eredménye, mert a kijátszásnak különböző módozatait találták- ki különösen a postai szállításra nézve, erre vonatkozólag látta szükségesnek az igazságügysniszter úr rendelkezést kiadni, a nélkül, hogy azzal a sajtószabadságot korlátolta volna, a nélkül, hogy azt támadta volna. (Igaz ! Ügy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl.) T ház! A sajtószabadság kérdésétől most áttérek a vádak azon részére, a melyek a személyes szabadság, a szólásszabadság, a gyülekezési jog korlátozására mondattak. T. ház! Abban a nézetben vagyok, hogy e tekintetben is semmi egyéb nem történt, mint gondoskodás a kellő' rendről, vagyoni és személyi biztonságról. Ez év tavaszán és a tél folyamán jelentkezett nyugtalanság kötelességévé tette a kormánynak erélyes intézkedéssel gondoskodni arról, hogy vissza ne éljenek félremagyarázásával bizonyos jogoknak, a melyeket méltóztatnak azután burkolni, a személyes szabadság, gyülekezési jog és szólásszabadság czímei alá, (Zaj a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! jobbfelöl) melyek azonban az alá joggal nem vonhatók. Nem czélja, nem érdeke, nem is joga a kormánynak mindezen jogokat megtámadni, de kötelessége az ezen czímek alatt gyakorolt visszaéléseket korlátozni, megtorolni. (Helyeslés a jobboldalon.) A magyar alkotmány a népgyűlések intézményét nem ismerte, erre vonatkozólag egyáltalában törvényeink nincsenek; a legelső eset, hol a kérdés szabályoztatik, egy Arad városához Í848. április 28-án kiadott rendelkezés, mely rendelkezés képezte azután, mint elvi jelentődégíí. a későbbi kormányok irányító álláspontját is és a melyben lefektetett elvek szerint kezeltetett a kérdés. T. ház! Ezen elvek szem előtt tartásával járván el a kormány, azt tapasztalta, — és itt bátor leszek felsorolni egynehány rendelkezést, melyet közelebbről a belügyminiszter úr kiadott, — hogy az egyes egyének, egyes egyletek, egyes testületek meg nem engedett módon és államellenes czélokra gyűjtéseket indítottak. Azt gondolom, hogy úgy az adakozók, mint az állam biztonságára való tekintettel szükséges volt gondoskodni, hogy ezen visszaélések meg4.1*
