Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-273

273. országos ülés lsifS. márczíus 30-án, szerdán. 317 szóval sem támadtam meg egyénileg, egyszerűen működésének csak egyes részleteit vettem bírálat alá. Ismerem egyúttal azoknak az úgynevezett aláírási íveknek történetét is, hogy tudniillik minden egyes kerülethez érkezett egy ív a központból, a melyet a főkapitány-helyettes küldött ki oda, hogy nyilatkozzanak a tisztviselők, hogy vájjon szégyenlik-e magokat, igen vagy nem? (Derültség a bal- és száső baloldalon.) Az illető kerületi kapitány erre behívta a tisztviselőket, megmutatta nekik az ívet, mire ezek kijelentették, hogy nem szégyenük magukat és az ívet aláirtak. (Derültség a baloldalon.) Egy tévedésre azonban bátor vagyok a t. belügyminiszter urat figyelmeztetni, a mi a válaszából kitűnik, s ez az, hogy az a rendőrtisztviselő, a kire az interpclláeziómban czéloztam: Bérczy kapitány, sohasem volt fegyelmi vizsgálat alatt. Ő ellene csak a fegyelmi ügyeket megelőző elővizsgálat tétetett folyamatba. Az ügy azonban azzal nyert befejezést, hogy az elővizsgálat alapján ellene minden további eljárást megszüntettek. Tényleges fegyelmi vizsgálat tehát nem indíttatott, hanem Laszner rendőrtanácsos, vezetett ellene egy elövizsgáiatott, Máltás Hugó reiidőrtaiiácsos előterjesztése alapján pedig az előzetes vizsgálatot megszüntették, a fegyelmi eljárást pedig meg sem indították. Kijelentem, t. ház, azt, hogy az előttem szószerint meglevő fegyelmi elővizsgálat alapján határozatban mindenekelőtt két nagy váddal szemben egyszerűen a res judieata álláspontjára helyezkedett a rendőrség, illetőleg a főkapitány úr és tekintetbe nem vette azt, hogy azzal, hogy res judieatanak mondja azokat a dolgokat, még nem czáfoita meg egy szóval sem, hogy vájjon azok a súlyos vádak, a melyek hivatva vannak az egész rendőrséget kompromittálni, megfelelnek-e a tényeknek, megtörténtek-e valóban, hanem egyszerűen kijelenti, ennyedik meg enynyedik szám alatt, hogy res iudikatanak tekinti az egész dolgot és ezen elv folytán nem foglalkozik azon támadásokkal, melyekre az elővizsgálat kiterjedt s a melyeket egy nő intézett Bérczy kapitány ellen; ezekre nézve az előuyomozás alapján a fegyelmi vizsgálatott megszünteti a következő indokolással: »Egy rokona állítása szerint is állandóan beteges, túlizgatottságban szenvedő nőtől származnak, ki ellen Bérczy kapitány ismételten vezetett fenyítő és kihágási virsgálatokat és nyíltan bevallotta, hogy személyes boszúvágyból Bérczy ellen való vádaskodását mindenesetre részletes adatokkal és nevek megemlítésével megerősítem igyekezett.* Fődolog az, bolond asszony, mert állandóan beteges és túlizgatottságban szenvedő nő emelte e vádakat; pedig a dolog lényege az, hogy ebben a röpiratban fel lettek említve olyan köztiszteletben álló kiváló nevek is, a kiknek egyénei, a kik azokat hordják, semmi esetre sem szenvednek túlizgatottságban, mert ma is kiváló államszolgálatot teljesítenek. Ezen fegyelmi vizsgálat alkalmával azokat a kiváló egyéneket w ki kellett volna hallgatni és a vádat nem annak alapján elejteni, hogy túlizgatottság vezette ezt a hölgyet a vádaskodásban. Különben, azt hiszem, az egész közvélemény tudja azt az egyet, hogy a főváros hirnevére nézve az a nő már évek óta, mily ártalmas, de hogy olyan nagyon ideges volna, hogy vádját bolondság számba vegyék, azt eddig senkisein tudta. Én egyebekben nem akarok belemenni Bérczy kapitány fegyelmi ügyének részleteibe, s a választ tudomásul nem veszem. Nem veszem pedig tudomásul főleg azért, mert azt hallottam, hogy azóta egy még súlyosabb röpirat jelent meg, mint a megelőző, s azt hittem, hogy arra az igen tisztelt belügyminiszter úr a megnyugtató feleletet meg fogja adni. A belügyminiszter úr azonban jónak látta ezt nem tenni, hanem tudomásunkra hozta, hogy a főkapitány Bérczy Béla kapitány saját kérelmére megindította a sajtópert azok ellen, a kik a vádat emelték. T. ház! Én szivemből óhajtanám, hogy azon sajtópör kimenetele teljesen igazat adjon a belügyminiszter úrnak s ne legyen annak olyan kimenetele, a mely határozottan helybenhagyja az én interpeilácziómbau tartalmazott vádat, mert az fölötte csökkenteni fogja a rendőrség repntáczióját. Kívánom, hogy ezen kérdésben igaza legyen a t. .belügyminiszter úrnak s végtelenül fogom sajnálni, éjjen a rendőrség fontosságára való tekintettel, ha a saifővizsgálat megerősíti az én interpelhtezióin tartalmát, s a sajtótárgyalás nem fog neki igazat adni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a ház a belügyminiszter úr válaszát; igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel (Megtörténik.) Többség. A ház tudomásul veszi a választ. Következik a belügyminiszter válasza Boda Vilmos képviselő interpellácziójára. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Boda Vilmos képviselő úr a háznak folyó hó <l-án tartott ülésében a rendőrség eljárására vonatkozólag interpelláeziót intézett hozzám, melyben hét esetet tesz felszólalásának tárgyává. Ezen interpelláczió 1. pontjában azt kérdezi (olvassa) : » Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a fővárosi rendőrség a szocziálista mozgalom vezetőinek lakásán házkutatást tartott