Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-273

318 2J3. országos ülés 1898. márczius 30-án, szerdán. B az ott talált pénzeket, tekintet nélkül azok eredetére, egyszerűen elkobozta?« Hogy van tudomásom, azt mutatja a Sima Ferencz képviselő úr február 16-án hozzám intézett interpellácziójára adott válaszom. Sőt intézkedtem is, hogy a rendőrség úgy a Várkonyi, mint a többi szocziálista agitátorok lakásán házkutatást tartson. A mit találtak, tehát a pénzt is, azt nem elkobozták, hanem csak letétbe helyezték, de hozzátehetem, hogy a pénz túlnyomó része, melyre nézve igazoltatott, hogy proveniencziája a törvény, vagy a rendeletek tilalma alá nem esik, ítéletileg azonnal vissza is szolgáltatott. E tekintetben tehát utalok a Sima Ferencz képviselő úrnak február 16-án adott válaszomra és kérem azt jelenleg is megadottnak tekinteni. Sajnálom, hogy az általam megindított vizsgálat a második esetre nézve is ép az ellenkezőjét derítette ki annak, a mi az interpelláczióban foglaltatik. Ez utóbbi nem más, mint mese, vagy egyes, nem állíthatom, hogy rosszhiszemű, de kétségtelenül a rendőrség iránt nem jóindulattal viseltető riporterek fantáziájának szüleménye. Azt kérdi a t. képviselő úr (olvassa): »Van-e tudomása továbbá a belügyminiszternek arról, hogy ugyancsak a fővárosi rendőrség alkalmazottjai, idézés kézbesítésének örve alatt, megjelentek egy magános nő lakásán s azt jelenlétükben ágyából való kikelésre kényszerítették s magukkal hurczolták?« Ez nem áll, mert az illető nőnek, a ki zsarolás bűntettével volt gyanúsítva, a fővárosi rendőrség idézvényét Kádár nevű alkalmazott este ^2 6 és 6 óra közt kézbesítette. Csengetett az illető nő lakásán, mire egy felöltözött nő jött ki és azt mondta, hogy ő az, a kinek az idézvény szól és az ajtófélfához támaszkodva írta alá az elismervényt és visszaadta Kádárnak. Minthogy a vizsgálattal megbízott rendőrtisztviselő előzőleg éjjeli szolgálatban volt, csak 11-kor jött be és 11-re idézte az illetőt, a ki azonban nem elővezetve, hanem magától, egy egyfogatú bérkocsin már reggel ^-/2 9-kor megjelent, azt mondván, hogy még ugyanaz napon a VI. kerületi kapitánysághoz is megvan idézve egy más rendőri ügyben. Tehát szó sincs arról, hogy ágyban feküdt volna és hogy kényszerítették felöltözni és rögtön a rendőrségre menni, mert előtte való nap este 6 órakor sajátkezüleg vette át az idézést és másnap reggel x

/

2 * 1 ora helyett már 1

Jz9-kor ott volt. Miután azonban az idézés 1 l-re szólt, ennélfogva várni volt kénytelen az előszobában, a hol egy helylyel kínálták meg. Ez a tény és az igazság. Azt kérdi már most a t. képviselő úr (olvassa) : »Van-e végre tudomása arról, hogy épen ezen esetből kifolyólag az amerikai konzul, Magyarországot rendőrállammá megtévén,a közbelépésre magát indíttatva érezte ?« Hát, t. ház, ez is a legnagyobb valótlanság. Sajátkezű levele van itt az amerikai konzulnak, Grerster Lajosnak. A midőn a lapok erről írtak, Greister úr más nap, vagyis február 25-én egy rövid nyilatkozatot küldött be azon lap szerkesztőségének, a mely ezt először hozta, a mely így szól: becses lapjának folyó hó 24-én megjelent számában »Zsarolási kísérlet X. ellen* czímű ezikkben kitett, nekem tulajdonított kifejezéssel'; »Én nem tehetek semmit, mert Budapesten olyanok az állapotok, mintha az egész ország rendőrállam volna« soha nem éltem és ez minden alapot nélkülöz, miért is kérem ezen nyilatkozatomnak becses lapja legközelebbi számában helyt adni.« Egy újabb levelében sajnálatának ad kifejezést a felett, hogy daczára annak, hogy e nyilatkozatot beküldötte, mégis csak röviden lett az a napihírek közt megemlítve. Ezt tehát, a mint a példabeszéd mondja, valaki az ujjából szophatta; senki így nem nyilatkozott; annál kevésbbe tehetett egy idegen állam ügyvivője itt ilyen nyilatkozatot. Méltóztatnak tehát meggyőződni arról, mennyire helyes eljárás az, ha az ember néha ilyen, néha tendencziózus, de mindenesetre egyoldalú közleményekre alapítja az interpelláczióját. De különben is, mi fekszik épen a magyar államiságnak és mi fekszik Magyarországnak az érdekében ? Tegyük fel, hogy igaza volt annak a lapnak, hogy az amerikai konzul így nyilatkozott Hát akkor mi nekünk az az érdekünk, hogy hirdessük és örüljünk, hogy így mer beszélni ? Ha más államban valaki kigondol ilyet, legyen az Amerikában, vagy Angliában, hogy egy más idegen konzul így nyilatkozik, nem tudom, az illető konzul hogy jár, (Igás! Úgy van! a jobboldalon) nemhogy itt kész tőkéül kapják fel, kürtölik a lapokban, és az ellenzék üdvözli és a kormány ellen vádat kovácsol belőle. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl. Nyugtalanság és saj balfelöl.) Teljesen elhiszem, első pillanatban azt mondtam, hogy így lesz a dolog, mert engem is felkértek, hogy eljárjak ebben az ügyben, más szempontból, de megmondtam, nem teszem, mert megvagyok győződve arról, hogy teljes lehetetlenség, hogy úgy történt legyen, a mint mondjuk és a nélkül, hogy valamit tettem volna, önként kaptam meg ezt a reparaturát, a hol az egész dolog a legszemenszedettebb valótlanságnak van az illető részéről jelezve. Végűi azt kérdezi a képviselő úr : »Ha van tudomása, szándékozik-e legfelsőbb felügyeleti jogánál fogva a vizsgálat megejtése s ennek