Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

259. országos ülés 1898. märcrfiis 11-én, pénteken. 25 a magyar parlamentben hirdetni, hogy a társadalom más, mint. a nemzet törvényhozása, hogy a társadalom máskor fog ünnepelni, és a törvényhozás az, a mely magát a társadalomtól különválasztva oly napon fog ünnepelni, a mely sem a szívekben, sem a vesék rejtekében magának egyetlen egy helyecskét biztosítani nem tudott? Még érdekesebb gróf Apponyi Albert t. képviselő úrnak második érve, és kíváncsi volnék, hogy a mélyen tisztelt miniszterelnök úr a koro;ia nevében osztja-e ezt a felfogást vagy nem. Azt mondja gróf Apponyi Albert képviselő úr, hogy őt ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására főleg az indítja, mert ebben a nemzet és király igaz és őszinte egyesülésében — mondjuk így —• másodszori megerősítését találja a 48-iki törvényeknek. Hát nem veszi észre gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy ha ez így van, akkor ő maga propagálja azt, hogy a nemzeti közérztíletben, a történelmi hagyományokban ezen 48-iki törvények szentesítésénél még szükség volt, még szükség van egy második megerősítésre is? (Ellenmondás idbbfelől.) Igen, t. ház, mert hiába beszélnek önök. a történelmet és annak eseményeit meghamisítani semmiféle utólagos, akármennyire örök időkre alkotandó törvényekkel nem lehet. Általában véve megjegyzem, én helyesnek tartom, hogy az igazságügyi bizottság a » minden időkre« szavakat kihagyta, mert örök időkre szóló törvényalkotás törvényhozásilag legalább is paradoxon, mert hiszen a törvényhozásnak szabadságában áll minden törvényt megváltoztatni akkor, a mikor neki tetszik. Megkísérelték őseink az Arany-bulla záradékával, hogy egy örök időkre szóló törvényt alkossanak; tudják a t. képviselő urak, hogy milyen sorsra jutott ez a záradék. De rám nézve közömbös az, vájjon ephemer életű, vagy örök időkre szóló-e az az alkotás. Rám nézve az fontos, hogy ha én nemzeti ünnepet akarok ünnepelni, akkor ünneplem azon eseményeket, azokat a kimagasló és korszakalkotó férfiakat, a kik hazafiságuknak nemes lelkesedésével odaállottak, hogy életük javát, nemes törekvésük egészét a nemzet oltárára vigyék, hogy ezt a nemzetet hatalmassá és nagygyá tegyék. Már most micsoda történelmi remíniszczenczia azt ünnepelni, hogy Magyarországon az alkotmány szerint olyan fejedelmi kegy a törvény szentesítése, a melyet egy nemzetnek örök időkre még ünnepelni is méltó ? Nem veszik észre a t. képviselő urak, hogy hiszen maga az a tény, a melyet a t. képviselő úr még megduplázva akar most ünnepelni, hogy a korona a törvények szentesítésével hozzájárul, nem puszta alakiság, hanem lényeg, mert nélküle a KÉPVH. HAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. törvény törvénynyé nem emelkedhetik ? De hogy magának a szentesítésnek ténye okúi szolgáljon arra, hogy nemzeti ünneppé legyen, annak csak egyetlen jogosult czíme lehetne és ez az volna, ha ezek a törvények a korona kezdeményezéséből vezették volna a nemzetet azon jobb jövendő felé, a melyre pedig az nem a korona kezdeményezéséből jutott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ki ne tudná a 48 iki eseményeket? Ki ne tudná, hogy alig hogy ez a szentesítés megtörtént, néhány napra rá oly rendelet menesztetett Jellassich-hoz, a mely ezen törvényeknek telhetőleg való meg nem tartását czélozta és azokat kikerülni igyekezett. (Ügy van! a szélsőbalon.) Én a fejedelmi kegynek ilyen kisugárzását soha nemzeti ünnepnek el nem fogadom, mert rám nézve az volna a magasztos, ha azt ünnepelhetném, hogy azok a szentesített törvények nemcsak szentesíttettek, hanem meg is tartattak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A megtartást hajlandó volnék ünnepelni, de a szentesítés ténye nem olyan, melyet a nemzeti közérzület nemzeti ünnepnek fogadhatna el. A mit ünnepelni akarok, az előttem világos. Ünnepelni akarom az újjáébredő korszakot, midőn a társadalom oszlopos tagjai, lelkesült költők, szónokok álltak a nemzet élére, midőn márczius 15-én a földből nőtt ki a nemzet azon hadserege, mely el volt tökélve a szabadság, egyenlőség és testvériség jogait, ha lehet a fejedelemmel egyetértve, de ha nem lehet, az ellen is kivívni. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Elnök (csenget) : A fejedelem személyére való ily czélzás nem ebbe a parlamentbe való. (FelMáltások a szélsőbalon: Hát hova?/ Miért nem?!) Azért, mert minden szónok előrebocsátotta és vallja, hogy alkotmányosságunk teljes és sértetlen, és az összhang az ország és a korona közt csorbíttatlanúl megőrzendő. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Feltétlenül nagyrabecsülöm azt a törekvést, hogy a nemzet koronás királyával együtt alkotmányos úton ünnepeljen nagy, nemzeti ünnepet Tovább megyek! Ha a t. többség az 1867-iki évtől mai napig terjedő kormányzatot és ő Felsége királykodását, mint kimagasló tényeket akarná ünnepelni, akár most, akár örök időkre: ez ellen nem volna szavam. De itt az 1848-iki eseményekről van szó s nem vélek tévedni abban, hogy a nemzeti kegyelet márczius 15-ikét és április 11-ét nem mint a fejedelmi kegy kisugárzását akarja ünnepelni, hanem azzal az érzülettel, hogy ott a nemzet volt nagy és elszánt, hogy akkor a nemzet ültette be magát az európai népek sorába. De soha hozzá nem járulok oly tényhez, mely elhomályosítani igyekszik ama nagy események fényét, mely nem talál kegyeletes szót az első felelős magyar minisztérium és a kormány kimagasló férfiai számára, mely nem mer megemlékezni í