Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

284 270. országos ülés 1898. márczins 26-án, szombaton. tivitást. Hiszen márczius 17-iki beszédében még nem minden elismerés nélkül nyilatkozott a föld­mivel ésügyi tárczáról, de márczius 24-ikén már teljesen elégületlen velünk. Mi történt egy hét alatt? Az történt, hogy a vita során felhozottakra felelni bátorkodtunk. Mert a t. képviselő árak beszélnek jogeszméről, jogállamról, de csak addig, a míg az nekik ked­vező, azonban mihelyt mi nem teszünk egyebet, mint hogy a védelem jogát v^szszük igénybe, a mely az első e jogok között, akkor az már nem tetszik nekik, akkor már frontot változtat­nak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: Dehogy nem tetszik! Kivált ilyen gyönge alakban nagyon tetszik! Darányi Ignácz földmívelésügyi mi­niszter: Egyébként is szokva vagyunk ahhoz, hogy a képviselő urak a támadásban kímélet­lenek, de mikor felelünk nekik, akkor fölötte érzékenyek lesznek. (Úgy van! a jobboldalon.) Azt mondja, t. képviselő úr, hogy csak erő, csak hatalom, csak erőszak nyilvánul a miniszterelnök úr beszédében. Mi kifejtettük, ha nem is merí­tettük ki, az intézkedések egész sorát, melyek előttünk állanak, kifejtettük azt a különböző tárczák szerint részletezve: ezekre a t. képviselő úrnak egy szava sem volt. Eddig szóval és a lapokban nem minden túlzás nélkül azt hirdették, hogy minden baj ellen panacea lesz a szövet­kezeti törvény; most pedig, mikor az kész s közel van a megalkotáshoz, szó sincs arról többé, egy hang elismerést sem hallunk; egyszerűen agyonhallgatják a dolgot. Épen úgy agyonhall­gatta a t. képviselő úr az általam felsorolt és az előttünk álló egyéb törvényhozási és kormány­zati intézkedéseket is, mint a mily bölcs óvatos­sággal agyonhallgatta a néppárt által újabban elfoglalt álláspontokat s nem a néppártot taní­totta, hanem Hegedüs Sándor előadó urat mél­tóztatott tapintatra figyelmeztetni. (Úgy van! a jobboldalon.) Az igen tisztelt képviselő úr fejtegette a gazda­sági mizériákat. Én szépíteni nem akarom a gazdasági helyzetet; a kik gazdálkodunk, mind­nyájan egyformán szenvedünk azok allatt; de a képviselő úr ezeket a gazdasági mizériákat, úgy látszik, politikai czélokra szándékozik kihasználni és politikai czélokra óhajtaná azokat kamatoz­tatni. Megpróbálták önök már többször lefog­lalni a maguk számára kizárólagos joggal a magyar gazdákat. Ezt különböző időben külön­böző jelszavak alatt tették 5 de azt hiszem, min­dig egyforma sikertelenséggel fognak találkozni. A magyar gazda, higyjék el a képviselő urak, elolvassa, élvezettel olvassa az önök beszédeit; azokban megtalálja mindazt, a mi egy fényes beszédnek a kelléke; csak egy igen egyszerű dolgot, az igazság ismérvét nem találja meg azokban. És ezért elolvassa a beszédeket, de a saját feje után indái; mert érzi és látja, hogy ez a kormány és ez a párt az ő törekvéseinek őszinte barátja és jogos érdekének hű képvise­lője. (Helyeslés. Úgy van! jóbbfelöl. Mozgás a bal­oldalon.) És mikor a t. képviselő ár a gazdának a csüggedés politikáját hirdeti — mert tényleg ezt csinálja, ha nem is ismeri el — talán helyes dolgot művel? Bizonynyal ismeri a t. képviselő úr koszorús költőnknek Vörösmarty Mihálynak ama szavait, hogy : »Ninoa veszve bármi aors alatt, Ki el nem csüggedett.* Hát már az önbizalmat és egy szebb jövő reményét is elvegyük a magyar gazdától? Én úgy látom, hogy talán csüggedés vett erőt a t. képviselő úron és pártján; de ne igyekezze­nek ezt a csüggedést a magyar gazdaközönségre is átvinni. (Élénk helyeslés jóbbfelöl. Nagy mozgás a baloldalon.) Hangoztatja a t. képviselő úr, hogy megvan fertőzve <i levegő hogy a nemzetnek nincs érzéke saját helyzete iránt. Úgy vannak a t. képviselő úr és társai ezzel, mint a ki maga megvénült és ezért azt hiszi, hogy nincs többé ifjúság, nincs már semmi elevenség a világon. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Nagy mozgás a baloldalon.) T. ház! Nem a nemzet változott meg. A nemzet a régi maradt, hanem önök változtak meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal­oldalon.) Mert önöknek elfogytak a thémáik. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfelöl. Mozgás a bal­oldalon.) És mikor önök azon az úton vannak, hogy pártállásuk igazolására új thémákat keres­nek: erre az a válaszom, hogy a nemzet nem­csak hogy nem követi, de nem is érti önöket. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Kossuth Ferencz: Félremagyarázott sza­vaim értelmét akarom helyreigazítani egy pár szóval. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. földmívelésügyi miniszter úr, úgy látszik, egy gyógyíthatatlan betegségben szenved. (II<s­lyeslés. Ügy van! Derültség a szélső baloldalon.) Ép most olvastam a t. előadó úrnak fejére a t. mi­niszter úrnak jelentéséből és az országos gaz­dasági szövetkezetek ankétjéből azokat az ada­tokat, a melyekből kitűnik, hogy az az állítás, melyet a sokat emlegetett röpiratból vettem, teljesen igaz. Minthogy ezt nem czáfolhatta meg a t. miniszter úr, elővett tehát más állításokat, a melyeket én épen azért nem hoztam fel e röp­iratból, mert nem találtam helyeseknek, és ezen más állításokat diadalmasan leczáfolta. Gyógyít­hatatlan betegségben szenved tehát a kormány, mely mindig mellette beszél a kérdéseknek és óriási kalapácsesal a szeg mellé üt. Ezt akar­tam megjegyezni. (Élénk éljemés a szélsőbalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents