Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

270. országos ülés 1898. márciias 26-án, szombaton. £85 Elnök: A belügyminiszter úr kivan szólani! Perczel Dezső belügyminiszter: T/ház! Sajnálatomra nem lehettem jelen a képviselőház azon utóbbi ülésén, a melyben Sághy Gyula t. képviselőtársam foglalkozva az én válaszommal, melyet a jászberényi központi választmánynak eljárására nézve itt elmondtam, a hipokrizis és czinizmus vádját kívánta az én fejemre zúdítani. A ki figyelemmel kisérte beszédemet — hivatkozhatom rá, előttem a napló — az megérthette, hogy én azt mondtam, hogy igenis hibás az egész központi választmány az elnökkel együtt és a helytelenítést, a dorgálást megkapta mindkettő, a választmány a maga összességében. Nem vettem ki az elnököt; nem külön a tagokra, hanem az egész központi választmányra értettem a helytelenítést. Hogy ezek után igazságos-e ezt az eljárást hipokrizisnek és czinizmusnak nevezni, annak megítélését a t. házra bizom. De miután a képviselő úr azt a fáradságot vette magának, hogy itten — meg vagyok győződve, bona fide és értesülése szerint — elmondta azt az egész eljárást, a mely a központi választmány előtt lefolyt, engedje meg a t. ház, hogy néhány perezre még ezen kérdésről is pár szót szólhassak, (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Ha helyes az az elv, a melyre a jászberényi központi választmány helyezkedett s a melyet — úgy látom — a t. nemzeti párt is elfoglalni jónak lát. — mert úgy a párt igen tisztelt elnöke, a ki, sajnálom, ez idő szerint nincs itt, valamint Sághy Gyula képviselő úr is ezen álláspontra helyezkedett — akkor méltóztassanak meggondolni, micsoda veszedelmes tantétel felállítását jelenti az, ha akkor, mikor egy központi választmányhoz a központi választmány által hozott és a félnek kézbesített határozatról az átvételi elismervény be nem érkezik, már nem is lehetne a névjegyzéket összeállítani? Hiszen akkor annak a kisbírónak, vagy eljáró közegnek, vagy egy makacs félnek a kezébe teszszük le az egész eljárás sikerét, mert akkor akárhány helyen egy ilyen makacskodó fél megakadályozhatja a választói névjegyzék összeállítását. Szabad-e, érdekében áll-e az ellenzéknek egy ilyen állítást megkoczkáztatni és azt mint elvet fölállítani? Kimuttam, hogy teljesen irreveláns volt, hogy a kézbesítés megtörtént-e. Miért akarta a jászberényi központi választmány tudni, hogy kézbesítve lett-e ? Fel akarta talán azokat venni ? Hiszen szeptember 6-án tartott ülésében a számtalan reklamáló közül felvett három választót, ellenben elutasított 366-ot egy három soros határozattal s azon kifogások közül, a melyek egyeseknek törlése iránt adattak be, hasonlóképen egy három soros határozattal elutasított 186-ot. Ezek tehát nem lettek felvéve. Azután lehet-e még deczember 31-én arról vitatkozni, hogy ez jogerős-e? Hiszen ez olyan, mintha valahol arról vitatkoznak, hogy valaki meghivassék e az ebédre, mikor nemcsak megették már az ebédet, hanem a tüzet is eloltották a konyhában! Hiszen a kúria november 1-én túl hivatalból intézi el az ügyeket és deczember 15-éig tartozik minden hozzá intézett felebbezést leküldeni a központi választmányhoz. Méltóztassék ebből megítélni, hogy helyes-e ezt az eljárást czinizmusnak, vagy hypokrizisnek nevezni ? Nagyon sajnálom, hogy ha már felszólaltam, tovább is el kell mennem épen azok miatt, a miket gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam elmondott. Azt hittem, hogy ha van az országban egy oly központi választmány, a melyről senki sem állíthatja, hogy a kormányhoz közel, vagy annak befolyása alatt áll, ez bizonyára a jászberényi. Úgy-e ebben méltóztatnak egyetérteni? Hiszen a képviselő úr maga is azt mondta, hogy ez még a régmúlt időből való és csupa ellenzéki férfiúból áll. Méltóztassanak megítélni ennek a központi választmánynak az eljárásából, hogy lehet-e ma már a kormány ellen a választók megfogyatkozásából vádat kovácsolni? Jászberényben, hol pedig abszolute semmit nem tehetett a kormány, 1890-ben volt 1801 választó,- most pedig a nagyon sok port fölvert és általam mindenféle erőfeszítés után oagynehezen megkapott névjegyzék szerint van 1558, tehát 1890-től 1898-ig, hét esztendő alatt, a választók száma fogyott 243-al. Ha így fogy a szám az egész országban, akkor nem azt a kis hullámzást lehetne tapasztalni, melyet akárhányszor kimutattunk, hanem, méltóztatnak tudni, mennyivel fogyna ennyi idő alatt az összes választók száma? 100.000-et meghaladó számmal. (Mozgás.) Ez az, a mit szükségesnek tartottam elmondani azért, hogy válaszoljak Sághy Gyula t. képviselőtársamnak arra nézve, kinek eljárása hipokrizis, vagy czinizmus. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a szavazás. A kérdés az, elfogadja-e a t. ház az 1898. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban, igen vagy nem? (Igen ! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, szíveskedjenek felálíani. (Megtörténik.) Többség. A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja s ezzel szemben az eílenindítványok természetesen elesnek. Következik a részletes tárgyalás. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül dfogadtatik \ olvassa az 1. §-t).