Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

270. országos ülés 1898. ratá den külső jellegével dicsekszik. 0 egy más theoriának volt híve, de azért igen nagy elismeréssel nyilatkozott erről. Sokkal kedvezőbb elbánásban részesült Passy, Wagner és Schäffle theoriája Leroy-Beaulieu részérő!, mint a milyen elbánásban én Horánszky Nándor t. képviselő úr részéről részesülni szerencsés voltam. T. ház! Én ezt nem azért hoztam fel, mintha ebből messzemenő következtetéseket akartam volna levonni; én csupán indokolni és igazolni akartam az igen tisztelt pénzügyminiszter úr álláspontját, mely szerint ha mindjárt adóreformot csinálunk is, nem volna helyes a katasztert felforgatni a egészen új adókatasztert csinálni. Sokkal helyesebb lesz a helytelenségek és viszszásságok kiküszöbölése végett a folytonos reambulácziót lehetővé tenni. Horánszky Nándor képviselő úrnak még egyet kívánok megjegyezni arra nézve, a mit ő szemben gróf Tisza István barátommal az ártérO ff fejlesztésről mondott. 0 tudniillik úgy tüntette fel a fensíki területek bevonását, mintha a ezél az lett volna, hogy a kis emberek megterheltessenek ii nagybirtokosokkal szemben (Közbekiáltás balfélöl: Úgy is van!) Általában az ő kedvenez eszméje az ingót az ingatlannal, a kisbirtokot a nagybirtokkal bizonyos mértékben szembeállítani. Igaz, hogy ő a következtetést nem vonja le, de legyen nyugodt, a következtetést majd mások le fogják vonni. Hogy áll hát ez a dolog? Megengedem, — nem is tagadta soha senki — hogy a vízszabályozási rendszer előtt, akkor, mikor még a Tiszának száz olyan kanyarulata volt, a mily most már nincs, mikor a Tisza még nem volt töltések között és azon ötmillió holdon, mely most mentesítve van, szabadon csatangolt a folyó, megengedem, hogy akkor egészen mások voltak a vízállások. De a víznek töltések közé való szorítása magával hozta a vízszin emelkedését és egy oly helyzetet teremtett, mely szerint azok az úgynevezett fensík területek, melyek egykor talán vizet csakugyan nem láttak, ma tényleg védve vannak. Ez elől a törvényhozás nem zárkózhatott el és hogyha a t. képviselő úrnak aggálya van a tekintetben, hogy e kényes kérdésben a lehető igazságossággal iparkodtunk eljárni, akkor engedjék meg, hogy egy beszédből egy passzust felolvassak. Ez a beszéd az 1882. évi költségvetés alkalmával mondatott. Egy másik hasonló beszédre is hivatkozhatnám, de a t. ház türelmét nem kívánom igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Ebben az van mondva (olvassa): »Az érdekeltség ma egy lett; a régi elhatárolás, a régi magas part nem áll. Ma a régi magas part nem létezvén, más magas partot kell keresni, más keretet kell adni az egyesületeknek ; akkor ezek finanezialiter erősebbek lesznek.* wezins 26-án, szombaton. 288 Ezt a beszédet mondotta gróf Károlyi Sándor igen tisztelt képviselő úr és azt hiszem, Horánszky Nándor képviselő úr nem kételkedik abban, hogy gróf Károlyi Sándor képviselő úrnak is a kisbirtokosok helyzete őszintén szívén fekszik. De ugyanebben a beszédben utalás van arra is, hogy igenis a kényszerhelyzet súlya alatt ezen úgynevezett fensíki területek is bevonandók voltak, de bizonyos méltányosságot kell velük szemben gyakorolni. Ezen méltányosságra való tekintettel történt is intézkedés és pedig úgy az 1884 : XIV. törvényezikkben, valamint kisebb keretben bár, de az 1885 : XXIIT. törvényezikkben is. A különböző vízszinek az 1884 iki törvény szerint az ártérfejlesztés előtt előre megállapítandók, nemkülönben a vízszinek egymás közti aránya is előre megállapítandó, hogy az úgynevezett fensíki terület az alsó területtel szemben védelmet és oltalmat találjon. Intézkedés történt az 1884 : XIV. törvényczikk 23. §-ában és a vízjogi törvény megfelelő szakaszában az iránt is, hogy ezen fensíki területek maximális megterheltetése meghatáruzva legyen és hogy ezek nagyobb teherrel, mint a milyen a kataszteri érték 20°/o a terhelhetők ne legyenek. Ezeket csak azért voltam bátor felhozni, hogy méltóztassanak látni, mennyire igazságosak Horánszky Nándor igen tisztelt képviselő úr érvelései. Azt kérdezi beszédéhen, hogy »szabad-e abba a semmittevésbe, abba abonhomiába burkolózni, melylyel a kormány e dolgokat kezeli ? Hát oly kis dolog — kérdi — azon exisztencziák megmentése, a melyekről szó van ?« Hivatkozik arra, hogy a Vaskapu-szabályozására volt 20—21 milliónk; a mármaros—kőrösmezei stratégiai vasútra volt 14 —15 milliónk, de nincs pénzünk, a mikor a kisbirtokról és annak megmentéséről van szó. Méltóztassék megengedni, de még a néppárti képviselő urak is igazságosabb voltak, (Egy hang a baloldal hátsó padjain: Köszönjük l) mert többen elismerték, hogy a kormány a földbirtok s annak érdekei iránt folyton fokozódó érdeklődést tanúsít. Legutóbb is Asbóth János képviselő úr mondta ezt. Hát nincs tudomása Horánszky Nándor t. képviselő úrnak arról, hogy az újabb jelentékeny budget-emelések a földmívelési tárczánál majdnem kizárólag a kisebb emberek érdekében történtek? Nincs tudomása arról, hogy a szőlők rekonstrukcziójánál 25 millióért vállal az állam szavatosságot ég egy milliónál többet ad ä fond perdu? Nincs-e tudomása arról, hogy a vízszabályozásokra 51 milliót áldoz az állam? Nincs-e tudomása arról, hogy a vasutak államosítása közel 1000 millió forintba került s ennek egyformán veszi hasznát a kisés a nagybirtok? Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr felszólalásában, különösen pedig a másodikban épenséggel nem nélkülözi a szubjek3«»