Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-259
: ' 259. országos ülés 1898. márczius 11-éu, pénteken. évfordulójának megünneplése iránt teszek javaslatot. Hát, t. ház, az igazságügyi bizottságban az ellenzék egyik tagja a kérdés tárgyalása rendjén azt mondta, nem áll érdekünkben ezen kérdésben vitákat idézni elő. Én osztottam annak a képviselő úrnak a nézetét ottan, osztom itt is, és habár a felszólaló képviselő urak mélyreható vitatkozásokba mentek bele, (Zaj a szélső haloldalon.) tartózkodni fogok ettől, a míg egyfelől méltóztattak egyesek kivánni mélyrehatóan leszállítani április 11-ének jelentőségét és mondhatnám, kicsinyelni a királyi szentesítés fontosságát is t (Ellenmondás és zaj a szélső baloldalon.) ezzel szemben, t. ház, tehetném én azt, hogy a történelmi tényekre hivatkozva elmondjam egyes események részletezésével azt, hogy szorosan véve, mi volt márczius 15-ike? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Vitatkozásokat, t. ház, ebben a kérdésben felidézni nem áll érdekünkben, így mondotta ezt az ellenzékhez tartozó egyik t. képviselő úr az igazságügyi bizottságban. Osztottam nézetét, osztom most is. Tartózkodom ettői, mert kétségtelenül áll, hogy márczius 15-ikéhez bizonyos ideális emlékek fűzik Magyarországnak igen sok lakóját, (Zaj a szélső baloldalon.) és ezen eszményi álláspontjukat sérteni, kicsinyíteni nem akarom. Nem akarom, t. ház, nem áll érdekünkben; érdekünkben áll kerülni a vitát, kerülni az ellentéteket, keresni, t. ház, ezen kérdésnél az összhangot és az összhang keresésével és megtalálásával oldani meg a kérdést. (Helyeslés jobbfelöl.) Kétségtelen, hogy a 48-iki alkotások, törvények létrejöttét akkor ünnepelhetjük, midőn azokhoz a szentesítést megnyertük, mert a szentesítés nem formalitás; ez oly feltétlen szükség a törvény alkotásánál, mely tény a törvénynek törvényes jellegét adja meg. (Úgy van!Úgy van! jobb felől.) És t. ház, én azt tartom, hogyha akarjuk, — a mint hogy akarjuk, — hogy a félszázados ünnepély a nemzet ünnepe legyen, olyan ünnepe, a melyen részt vesz mindenki, a koronától le az utolsó szegény emberig, akkor kell, hogy elfogadjuk azt a napot, a mely e tekintetben ellentéteket fel nem idéz, (Helyeslés jubbfelől.) és ez a nap április 11-ike. (Zaj a szélső baloldalon.) Nem is akarok, t. ház, tovább ezzel a kérdéssel foglalkozni. Szorosan véve evvel elmondotam mindazt, a mit elmondani szükségesnek tartok arra, hogy a t. házat kérjem, hogy elfogadja ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés joblfelől.) Ha tovább megyek és még szólok néhány szót, okát csak abban találja, hogy a felszólaló képviselő urak legnagyobb része a részletekkel is foglalkozott. Szorosan véve az első szakaszt tárgyalták, sőt voltak olyanok is, a kik a felirati tervezettel is foglalkoztak. Ezek még nincsenek tárgyalás alatt, azonban, ha már felszólalás történt, ezekre vonatkozólag kívánok nyilatkozni. T. ház! Az első szakaszra vonatkozólag igen röviden kell, hogy jelezzem, miszerint Eötvös Károly képviselő úrnak azon felfogása, hogy április ll-edike az 1898-adik év megünneplése szempontjából állíttatott a törvénybe be, téves, mert nem áll, hogy az által, hogy a »minden időkre« töröltetett, azt kívántuk volna elérni, hogy ezen nap jövő időkre nemzeti ünneppé ne tétessék. Én, t. ház, »minden időkre* kifejezés mellett tervelteai a törvényjavaslatot, nem tartom feleslegesnek, ha ott van, de miután a bizottságban egyesek azon nézetüknek adtak kifejezést — ég nemcsak a kormánypárt részéről, hanem ellenzéki részről is — hogy felesleges a »minden időkre« szavak otthagyása, mert hiszen ha törvényt alkotunk, az mindaddig, a míg azt meg nem változtatjuk, kötelező, mellőzhetőhek vélték a »minden időkre* vonatkozó két szót és ezért járultam hozzá. De ezzel egyáltalában nem alteráltam azt az intencziót, hogy az április ll-edike jövő időkre is nemzeti ünneppé állapíttassák meg. Hiszen az egész törvény konstrukcziója kizárja, hogy csak 98-ról beszéljünk. Az a későbbi időkre vonatkozik; a 98-iki ünneplés mikéntje indokolásomban és az igazságügyi bizottság javaslatában nyer kifejezést. A jövő évekre vonatkozólag pedig a törvényjavaslat második paragrafusa mondja meg, hogy a törvényjavaslat végrehajtásával a kormány bizatik meg, tehát a kormány kötelességévé teszi, hogy a jövő években való megünneplésre a keltő intézkedéseket megtegye. (Úgy van l jobbról.) Ezt láttam szükségesnek elmondani azon félreértésre nézve, melybe Eötvös Károly képviselő úr a »minden időkre« kifejezést illetőleg esett, és a mely félreértés, azt hiszem, az igazságügyi bizottság tagjainak egyikénél sem forgott lenn. A feliratra nézve az a megjegyzésem van, hogy én azt a hibák azon sorozatával tele lenni nem látom. (Derültség a ssélsöbalon.) Ne méltóztassék azt kivánni, hogy az igazságügyi bizottság egyes tagjainak nézeteire itt újból hivatkozzam, mert azok egészen magán jellegűek, de azon bizottságban a feliratban azon hibákat nem találták azok sem, kik a felirattal az április 11-ediki dátum szempontjából megelégedve nem voltak. Mindazonáltal, ha megnyugvást méltóztatnak abban találni, hogy e felirat újra szerkesztessék: én, bár nem látom szükségesnek, ez ellen kifogást nem teszek. (Általános helyeslés.) Nem járulok azonban hozzá Apponyi Albert gróf képviselő úr azon indítványához, hogy a felirat egy ad hoc bizottságnak adassék
