Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-269
269. országos ülés 1898= márczlus 21-én, csütörtökön. 257 kifejezetten, azon az alapeszmén sarkal az anyagi kérdésekben is. — majd egyebekre később térek át, — hogy az egyedüli vagyonforrás a föld, azt kell kimélni, a többit pedig úgy tünteti fel, mintha azok valami élő'sdiek lennének. T. képviselőtársam elfelejtette, hogy ez a jelszó : laissez fairé, laissez passer a fiziokratákn.ik volt jelszava, a kik tehát azon az állásponton vannak a nemzetgazdasági politikában, a melyen ő. És miért mondták ők ezt? Azért, hogy a merkantilisták politikája az iparra, kereskedelemre rendkívüli sok rendszabályokat hozott, — az igaz, hogy következetlenséggel, — ők is ezt akarják s ezek a rendszabályok mind terhelték, és akadályozták a birtokot szabad fejlődésében és azért mondták azt: /daissez fairé, laissez passer«. Azt a jelszót tehát t. képviselőtársam gúny- és szatirakép szájára nem veheti. He másfelől megfeledkezett, mikor ezt mondta a költségvetés egész tartalmáról, Mert hogy lehet mondani egy olyan államról, hogy ez a laissez fairé, laissez passer elvén nyugszik, melynek költségvetésében a kisdedóvástól az egyetemi tanulmányokig, a gyáripartól, a gépipartól a szalmafonásig, az óracsinálásig, az állattenyésztésig, a lótenyésztésig, a selyemtenyésztésig külön czímek vannak felvéve, és a humanisztikus segélyek és mindenféle jótékonyegyletek támogatására szétszórtan osztjuk szét azt a rendelkezésre álló 498 millió forintot. Hisz ellenkezőleg, a komoly ipar, a komoly társadalom inkább hajlandó most már kiáltani, hogy »laissez fairé, laissez passer*, mert sok helyen egész komoly versenyt képez az államnak működése, a mely akadályozza a magánműködést és tevékenységet. (Igás ! ügy van! jobbfelöl.) Ne méltóztassanak tehát azt mondani, hogy az az állam, a mely arról gondoskodik, hogy olcsó leg) en a szállítás az egész területen, a mely kiképez, mindenkit mindenféle képzelhető életpályára, ez nem minden államban van, (Ügy van! jobbfelöl.) a mely felsegíti a hülyéket és a vakokat, a mit gróf Apponyi Albert nem vett észre, . . . Gr. Apponyi Albert: Nagyon keveset! Hegedüs Sándor előadó: ... természetes, hogy mindez megfelelőnek még nem mondható, mert minden rohamosan előálló igényt kielégíteni nem lehet; de hogy erről gondoskodva és az út megtartásával a vezetés kézbevéve ne lenne, azt csakugyan komolyan állítani nem lehet. De ha azt mondják t. képviselőtársaim, hogy szegényedünk és szegényedésünkre bizonyítékokat hoztak fel, nem tagadom, vannak olyan jelenségek, a melyeket teljes mértékben kötelességem akczeptálni. A felvidéki kivándorlást, mondhatom, bajnak tekintem; bizonyos körülmények közt, a beregmegyei, máramarosKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XIV. KÖTET. megyei állapotokat is, a melyeken elvi alapon, törvényhozás útján nagyon kis mértékben lehet segíteni, kormányzatilag többet, társadalmi úton még többet. Hanem azért mégis ne méltóztassanak a szegénységünkre oly bizonyítékokat felhozni, mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam. O tudniillik oly horribilis számokról beszélt, nem tudtam elgondolni, hogy honnan vette. Én nem ismertem azokat, de nehogy helytelen dolgot cselekedjem, mogkérdeztem. hogy honnan merítette adatait, és ő volt oly kegyes, oly lojális, hogy megmondta a forrást, utánanéztem én is. Egy röpiratból merítette azt az okoskodást Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy nálunk még a búzatermés is nemcsak most, hanem 22 éven keresztül állandóan . . . Kossuth Ferencz: Átlag! Hegedüs Sándor előadó: .. Hát vegyük : átlag. Az állandó helyett méltóztassék korrigálni átlagot . . . átlag 72 és fél krajezár veszteséggel jár. Kossuth Ferencz: ügy van! Hegedüs Sándor előadó: Azt mondja a képviselő úr: úgy van. Sem az életben, sem abban a röpiratban nincs így, nem jól olvasta el. (Derültség.) Tudniillik abban a röpiratban, igaz, előfordul az a 72 és fél krajezár, de a korábbi évekre, a 22 évi átlagot már 1 forintra teszi, sőt ez a röpirat itt sem áll meg, azt mondja: ha pedig hozzáütöm az adóemeléseket, akkor az átlagos veszteség 3 forint 60 krajezár holdankint és így kihoz ez a röpirat a 22 év alatt a búzatermésből tisztán 567,000.000 forint reszteséget. Tehát a magyar gazdák 22 év alatt kifizettek 567,000.000 forintot csak azért, hogy búzát termelhessenek. Kossuth Ferencz: Demonstrálni lehet és fogom is! Hegedüs Sándor előadó: Bocsánat. Hogy megkönnyítsem a t. képviselőtársamnak, nehogy újra abba a hibába essék és abból a röpiratból demonstráljon, megmondom előre, hogy hol hibázott, ez a röpirat, nehogy hiábavaló szóvesztegetés legyen. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A röpirat először is figyelmen Idvííl hagyja az egész lisztforgalmat; minthogy pedig tudomásom — legújabb tudomásom szerint — a lisztet búzából is csinálják, (Derültség a jobboldalon.) azt hiszem, hogy ezt is kell tekintetbe vennünk. (Mozgás a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: A lisztforgalom a malmok forgalma! Hegedüs Sándor előadó: A másik hibája az, hogy átlagtermésben fölvesz 3ys métermázsát és kihoz költségképen 40 forintot. Hiszen ilyen számítással nagyon természetesen ki lehet hozni azt a veszteséget és i$y aztán arra: az állításra is vetemedhetik a röpirat, — sajná3 1 ?
