Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

240 268, országos ülés 1898. márcíius 23-&n, sserdán. enyhíteni lehet. De azzal a kiegyenlítési móddal, a melylyel a t. miniszter úr vigaszt akar nyújtani, annak ez egyszerű földbirtokosnak, vagy annak a nagybirtokosnak, egyáltalában nera érnek czélt, és szinte sajnálatos dolog

; hogy épen azon miniszter teszi ezen kijelentést, a ki a másik pillanatban azt mondja: »Legyetek nyugodtak, itt vagyok én; itt vannak minisztertársaim ; mig ily hatalmas elmék állnak az ország élén, addig ne féljetek.« A magam részéről minden rekrimináczió nélkül — mert hisz ez felesleges — kijelenthetem, hogy egygyel itt tisztáhan lehet mindenki, ez pedig az, hogy a mig a parlamenti élet a maga fundamentumát egyrészről a szuronyban és zsandárban, másrészről pedig ismeretlen és ismert utakon szerzett milliókban találja: addig a parlament erkölcseit reformálni nem lehet. De, t. ház, egy aztán ismét bizonyos. Ha a miniszter urak, — a kikről elvégre nincs szándékom hazafiatlanságot feltételezni, — nem júgy, mint Perczel Dezső t. belügyminiszter úr cselekszik, a ki rendszerint főispánjai révén tájékoztatja magát, de ha igazán tájékoztatni akarják magukat az ország viszonyairól, akkor arra, hogy milyen veszély fenyegeti a mostani állami jogrendet, könnyű" rájönniük. De, t. ház, azért, hogy eddig fajulhatott a helyzet, a mig egyrészről a kormányt, de határozottan kijelentem, hogy az ellenzéket is kell felelőssé tenni; mert hogyha az ellenzék teljesítené kötelességét úgy, a mint azt teljesíteni kellene, hogyha az ellenzék teljesítené azt a mandátumot, a melyet tisztán a népnek bizalmából és szeretetéből kapott, azért, hogy elveit itt meghamisítatlanúl, férfias erővel, az igaszBágra támaszkodva lelkesülten képviselje, akkor mégis egészen másképen állana a helyzet mert ha maroknyi is az ellenzék, de hogyha az igazság fegyverével és lándzsájával van felszerelve, és ha azt emeli és hordja unos untalan, akkor lehetetlenség, hogy annak az igazságnak meg ne legyen az az ereje, hogy magára a mostani kormányrendszerre is nagyobb befolyást ne birna gyakorolni. De akkor, mikor látja a kormányzat, hogy ellenőrizetlenül áll, hogy az ellenzék kedvben, lelkesültségben lankadva és kimerülve nézi a kormányzatnak minden tényét, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogyha a kormány a maga ténykedéseiben a féktelenség határain jár. Én tehát, t. ház, a kormány iránt bizalmatlan vagyok, a költségvetési törvényt nem szavazom meg, de zárva beszédemet kijelentem és hangsnlyozom azt, hogy a mennyiben minden határon túl megy a kormány a kormányzati erőszakoskodás és visszaélések terén, époly mértékben tehetetlenül, gyáván és minden erő nélkül áll az ellenzék a kormányzattal szemben. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra senki sines följegyezve. Kivan még valaki szólni ? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Nem az én hivatásom bírálatot mondania felett, a mit Sima Ferencz t. képviselő úr az ellenzék magatartására vonatkozólag elmondott. Hogy ő, a ki maga is az ellenzékhez tartozik és a kormánynyal szemben a leghatározottabb állást foglalja el, nincs megelégedve az ellenzék s az ellenzéki pártok magatartásával, azt intézzék el maguk között; én azonban bevallom, hogy nem egészen értek vele egyet e tekintetben, mert én úgy találom, hogy azok a támadások, a melyek a kormány ellen intéztetnek, elég ridegek, elég erősek, sőt kimondom azt is, hogy elég igazságtalanok és alaptalanok arra, hogy a kormánynak, — úgy, a mint, azt hiszem, Sima Ferencz képviselő úr azt őszintén kívánja, — kellemetlenséget csináljanak. Azt mondja Sima Ferencz képviselő úr, hogy egyáltalában nem találja jogosultnak és megengedhetőnek, hogy a kormány a maga tényével meg legyen elégedve és arra hívja fel az országot, hogy bizalomnál nézzen intézkedései elébe, mert azok eredményt fognak előidézni. Támadja elsősorban Darányi Ignicz miniszter urat, vádolván őt — természetesen, mint a kormánynak egyik tagját — felette nagy gyengeséggel. Hát méltóztattnak azt kivánni, hogy meg legyünk győződve arról, hogy minden, a mit teszünk, a mit intézünk, nem helyes ? Méltóztatnak abban a meggyőződésben lenni, hogy nem azt teszszük, a mi legjobb s a mit tenni az ország érdekében elsősorban kötelességünknek tartunk ? De tovább megyek: méltóztatnak visszatekinteni azon hároméves időszakiba, a mely idő óta a kormány ezen székekben ül, mindent, a mit programmjába felvett, kilátásba helyezett, feltétlenül beváltott. És beváltott még többet is. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.) Nincs egyetlen egy dolog, a mit több, mint három évvel ezelőtt kilátásba helyeztem, hogy vagy tényleg megvalósítva ne legyen, vagy a megvalósítás stádiumában nem volna. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Vegyék elő egész sorát a kérdéseknek és egyiknél sem fognak úgy felelhetni, hogy ez nem igaz. De előttünk van még egy nagy kérdés: a kiegyezés és a közigazgatás reformjának kérdése. A kiegyezés kérdése előkészítve van és azon hitben vagyok, hogy legközelebbről, mindenesetre azonban április folyamán a ház aszta-